Kökény László, pestszentlőrinci madármentőnk így emlékszik a Népligetben mérgezett egerészölyv mentésére, amit ezúton is köszönünk:
„Március elsején délután fél négykor szóltak telefonon a népligeti kertészek, hogy egy nagy madár kínlódik az útszélén, és nézzem meg. Azonnal mentem, megtaláltam, elhoztam, és gondozásba vettem. De csak egy napra, mert Hortobágyról eljöttek érte, és átvették a gondozást. Melegítettem, simogattam. Kínlódva megetettem többször. Kiszökött, amikor jobban lett, és amikor megfogtam, belemart a hasamba, mert nem voltam figyelmes. Eléggé fájt.”
A hányás, remegés és görcsös tünetek miatt rovarírtószer mérgezés gyanúja merült fel, melyet az ellenszerrel, az Atropinnal történt kezelésre való gyors javulás igazolt, így március 15-én el is lehetett engedni.
Húsvétkor együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Solymász Egyesület és a Madárkórház Alapítvány a vadmadármentés erősítése céljából.
A solymászatnak, mint az egyetlen természetközeli és fenntartható hagyományos vadászati módnak régmúltba visszanyúló hagyománya van hazánkban is. Az egyesület egyik legfontosabb feladata a solymászat és a szervezett solymászok érdekvédelme vadászati és természetvédelmi kérdésekben. A Magyar Solymász Egyesület segít tagjainak a természetes élőhelyekről történő vadászmadár beszerzésben (héja és karvaly esetében), koordinálja a hazai solymászati célú ragadozó madártenyésztést.
A Magyar Solymász Egyesület tagja a világ legnagyobb nemzetközi solymász szervezetének, az International Association for Falconry and Conservation of Birds Of Prey, (IAF) és a C.I.C. Ragadozó madár munkacsoportjának. Az egyesület tagjai aktívan részt vesznek a hazai ragadozó madár védelemben. Támogatják és ösztönzik a magyarság kultúrtörténtének részét képező solymászattal kapcsolatos történeti kutatásokat, segítik a solymász kézművesség és solymászati témájú művészeti alkotások bemutatását. A magyar solymászat 2010-ben felkerült a Szellemi Kulturális Örökségek nemzeti listájára. Az együttműködés keretében a felek kölcsönösen elismerik egymás munkáját, egyetértenek annak elveivel és módszereivel, közös rendezvényeken vesznek részt, a solymászok részt vesznek a vadmadarak mentésében, cserébe a Madárkórházban ingyenesen gyógyítjuk vadászmadaraikat. Az Alapítvány az MSE-t magyar solymászatot kizárólagosan képviselő hagyományőrző szervezetként ismeri el.
Itt valahogy a levegő is más, kitárul a szívem és a lelkem is. Mondja Dobos Rozália, aki már nagyon régóta rendszeres visszatérő önkéntesünk. Ő is azok közé tartozik, akik úgy pihennek, hogy közben nem csak maguknak, hanem egy közösségnek is hasznára vannak. Hazánkban van is meg nincs is igazi hagyománya az önkéntes munkának. A tűzoltók között rengeteg ilyen van már régóta, és még lehetne sorolni néhány közismert területét a civil életnek. Nálunk a kórházban is a kezdetektől vannak önkéntesek. Vannak visszatérők, vannak olyanok, akik még keresik, hol tudnak igazán sokat tenni a közösségért, és nálunk is kipróbálják magukat. Több mint egy éve már rendszeressé vált, hogy külföldről is érkeznek önkéntesek, de vannak friss gimnazisták és friss nyugdíjasok is szép számmal. Hiszen adni jó, akár kétkezi munkát is! Nálunk mindenki kedvére ácsolhat, nyírhat füvet, festhet játszórtéri vagy kerítés elemeket. De akár segédkezhet a madarak körül is vagy épp egy műtétnél. Szükségünk van az önkéntesekre a madarak mentésénél, a park gondozásánál, vagy épp a táborok során. Ezért is bíztatunk mindenkit aki szeretne bekapcsolódni a madármentésbe, keresen bennünket bátran. Szállást, képzést tudunk biztosítani a munkáért cserébe. Friss pusztai levegőt, ami megigézi, majd rabjává teszi az embert, hogy utána már nem csak a madarak mentése miatt tér vissza hozzánk, hanem azért a varázslatért is amiről Dobos Rozália beszélt.
Vasárnap reggel egymás után érkeztek a bejelentések, hogy mind Nádudvaron, mind Debrecenben egy egy költő gólyát ütött agyon az áram. Párjaik egyedül kis eséllyel tudnák rendesen felnevelni utódaikat, így a tojások mentése vállt szükségessé. Gyors szervezés után útnak is indultunk. Az áramszolgáltató kosaras autója hamarosan megérkezett, valamint soron kívül, telefonon a természetvédelmi hatóság engedélye is. A debreceni mentés után követve a kosaras autót érkeztünk meg a nádudvari helyszínre is.
Mindkét fészekben 5-5 tojás volt található. Hogy a szülők nem a szokásos négy, hanem akár öt utód felnevelésére számítottak, általában arra utal, hogy a környékben megfelelő számban található élelem.
A Madárkórházba érve a tojásokat meglámpáztuk, egytől egyig termékenyek. Hogy mind megmaradt e életképesnek, az még csak idővel fog kiderülni. Pillanatnyilag keltetőgépünkben melegednek, várva hogy kibújhassanak belőlük a fiókák.
Videós beszámolónk itt tekinthető meg:
Fotógaléria:
Ez úton is hálásan köszönjük a nádudvari gólyafészek bejelentését, valamint a fotókat Czibere Anna Máriának!
Ma reggel már nyitáskor egy nem várt ritkaság érkezett kórházunkba, egy sérült hamvas rétihéja személyében.
A madarat Debrecen-Józsán egy kertesház udvarán találták meg. Áramütés érte a bal szárnyát és a bal lábát. A tollakat félrefésülve szemünk elé tárultak a már legalább egy hetes áramütés tünetei: Kezd levedzeni, a szövetek kezdenek sárgulni, a nem megfelelő vérellátás miatt. Elképzelhető, hogy még vonulása során szerezte az áramütést. A legtöbb esetben az ütés után még nem jelentkeznek a tünetek egyből. A madár érez egy kellemetlen csípést, majd megijedve elrepül. A hajszálerekbe azonban besül, megalvad a vér, akadályozva a megfelelő keringést. Akár több száz kilómétert is repülhet, mire jelentkeznek a fent leírt tünetek. Ekkor elveszíti röppképességét, legyengül, magatehetetlenné válik. Az elhaló szöveteket pedig elkezdi piszkálni, tépkedni. Madarunk is így tett, fiókszárnyába már belecsípett.
Közvetlenül az áramütés után még kezelhető, megmenthető lehet a végtag, de az elhalásnak indult szövetek esetében már nem fordítható vissza teljesen a folyamat. Rétihéjánk állapota pillanatnyilag a kezelhetőség határán mozog... Még van remény, de magabiztosabbak lehetnénk ha frissebb lenne a sérülés. Jelenleg mágneses és lézeres terápiával kezeljük, melyek serkentik a végtagok keringését.
A hamvas rétihéja hazánkban igen ritka, fészkelő állománya nem több, mint 200 pár, és a felmérések alapján csökkenő tendenciát mutat. Rövidtávú vonuló, hazánkban áprilistól szeptemberig találkozhatunk vele.
Amennyiben bejegyzésünk felkeltette figyelmedet, kérjük oszd meg másokkal is, hogy még több sérült madár részesülhessen ellátásban!
Segíts Te is Adód 1%-ával munkánkat, hogy Ő is repülhessen!
Madárkórház Alapítvány
adószám: 18557899-1-09
bankszámlaszám: 59900029-10001868
Külföldi utalás esetén: HU50 59900029-10001868-00000000
Kökény László, pestszentlőrinci madármentőnk így emlékszik a Népligetben mérgezett egerészölyv mentésére, amit ezúton is köszönünk:
