Különös év ez. Olyan húsba vágó, félelmekkel teli, mondhatni tragikus. Mi lesz holnap? Sejti valaki? Ami most jött, azért tényleg hiábavaló volt szilveszterkor ünnepelni. Nem vártuk, nem készültünk fel rá, próbára is tett és tesz a mai napig mindenkit. Lóg egy pallos a fejünk fölött. Védjük egymást,…

Csak akkor írogatok, ha nagyon kell. Mert nem érünk rá. Senki. Mindenki etet, kezel, madarat ment, takarmányért megy, telefont intéz, takarít, látogatókkal foglalkozik, dolgozik, éjjel 2-ig. Múlt hónapban még megosztottam a telefonomról néhányszor egy-egy képet a beérkezett dobozok tömegéről,…

Azért, mert a vadmadarak nem tudják kifizetni a számlát. Ingyen gyógyítjuk őket, de attól még nekünk pénzbe kerül. Sok pénzbe. Azért kérjük az 1 %-ot, most is, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre,…

Kukkolok a hálószoba ablakán. A sajátomon, kifelé. 20 éve figyelem a gólyákat a gólyakertre nyíló hálószobám ablakából. 15-en vannak. Néha többen. Tartósan sérültek, egyáltalán nem tudnak repülni, ezért megtartja őket a méteres kerítés. De rendszeresen van köztük külsős, etetéskor berepülő potyázó,…

Síri csend a Madárparkban. A kapu zárva, mindenki marad otthon. Gyerekzsivaj helyett viszont gyakori a gólya kelepelés, és rétisasok revírvédő hangja is rendszeresen hallatszik. Kevesebb az új beteg, mert nem mennek ki az emberek és nem találják meg a sérülteket, pedig biztosan vannak. Áram ütött…