A madarak „éneke” eredetileg azt a célt szolgálja, hogy megjelöljék, megvédjék saját területüket, vagy, hogy kommunikáljanak. Ezzel szemben az emberi fül számára a madárcsicsergés inkább valamifajta muzsika, mely jó érzéssel tölti el. Ha élőben halljuk, ha felvételről, mindkét esetben hatással van a tudatalattinkra.

Azt eddig is sejtettük, hogy a természetben töltött szabadidős tevékenységeknek pozitív hatása van az emberi egészségére, de egyre több kutatás tárja fel mára azokat az okokat, melyek magyarázzák mindezt.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A kutatók coloradói parkok bizonyos szakaszaira helyeztek ki hangszórókat, melyeken előre rögzített madárdalokat játszottak. A hangszórókat időnként kikapcsolták, a túrázókat pedig az adott szakaszon való áthaladás után kikérdezték. Az eredmények alapján azon személyek, akik hallották a madárdalt, jobb közérzetről számoltak be, az adatok pedig azt is felfedték, hogy a biológiai sokféleség érzete szintén támogatja, hogy jól érezzük magunkat. Amikor az emberek úgy gondolták, hogy környezetükben több madárfaj él, még pozitívabbak voltak az érzelmeik.

Clinton Francis, a csapat tagja szerint meglepő, hogy 7-10 percnyi hanghatás mekkora hatással volt az alanyokra. Mint mondta, az eredmények alátámasztják, hogy a hallás mennyire fontos nekünk.

A szakértők szerint tanulmányuk igazolja, hogy a védett területeken kívül is érdemes helyreállítani a természetes hangzásokat. Az emberi zajszennyezés csökkentése, illetve a természetes hanghatások növelése a mi mentális egészségünkre is kedvező hatást gyakorolhat.

style="display:block"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="3439656524"
data-ad-format="auto"
data-full-width-responsive="true">

Az elepi halastavak környékén került kézre ez a törékeny, csodálatos partfutó madár. Jobb szárnya szilánkosan tört. Műtéte hosszú és bonyolult volt.

Kórházunkban már szinte minden hazai madárfaj megfordult már. Itt érdekesség képen megemlítenénk, hogy fennállásunk alatt mindösszesen 4 alkalommal kellett pajzsos cankót mentenünk. A legutóbbi hármat pedig az utóbbi egy évben. Ő a negyedik. Mind a 4 egyed esetben a szárnya tört a madárnak.

Röviden e gyönyörű madárról:

Észak-Európától Kelet-Szibériáig költ. A madarak többsége Afrikában a Szaharától délre telel át. Tömegesen átvonuló parti madarunk. Tavaszi vonulása sokszor már februárban elkezdődik, március folyamán egyre nő számuk, a hónap vége felé már ezres tömegekben tartózkodnak szikes pusztáinkon mind a Kiskunság, mind a Tiszántúl területein. Magyarországon csak alkalmi költőfaj, de nagy tömegekben vonul át az országon.

Nyáron a kifejlett hímek „fülpamacsot” és hatalmas tollgallért növesztenek, amelynek színe változó: lehet fehér, vöröses, vörösbarna, kékes vagy fekete. Násztollazatát hangulatának megfelelően felborzolja vagy lesimítja a madár. Télen eltűnik a díszes tollruha. A tojó egész évben szürke-barna pettyes, ezért télen a hímhez hasonlít, de lényegesen kisebb termetű. Nyáron, amikor a hím díszes tollazatot visel, könnyű megkülönböztetni a nemeket. A tojó lába narancsszínű. A pajzsoscankó kis feje hosszú nyakon ül, csőre alig észrevehetően lefelé görbül, és a többi parti madáréhoz képest rövid. Keskeny fehér szalag húzódik a hosszú, széles szárnyon, és a farok rajzolata is fehér. A madár röpte lassú.

Társas, nappal aktív. A hím és a tojó gyakran külön él, és csak párzáskor találkoznak. Tápláléka vízi rovarokból, kagylókból, csigákból és magvakból áll. Legfeljebb 11 évig élhet.

A pajzsoscankó az ivarérettséget 1-2 éves korában éri el. A költési időszak május-augusztus között van. A fészekaljban négy olajzöld tojás található, melyeket kis fekete vagy zöldesbarna foltok tarkítanak. A tojó ezeken három hétig kotlik. A fiatal madarak röviddel kikelésük után elhagyják a fészket, és 25 naposan röpképessé válnak.

A továbbiakban sérült egyedünk szárnyának műtétjét mutatjuk be:

Mai kirakós: Pajzsos cankó rommá tört felkarcsontja 5 darabban:

A váll felöli részbe 2 injekciós tű fért bele.

Az is két részre hasadt hosszában, ugyanúgy, mint a középdarab. Mindkettőt fonalcerclage-zsal fogtuk össze csővé.

A két kialakított csontrészt már velőűrszegzéssel lehetett egyesíteni.

És végül fel kellett fűzni a harmadik, könyök felőli csontrésze. Ezt már csak a könyök felől lehetett egy újabb injekciós tűvel. A rigó méretű madár csontjai gyufaszál méretűek, így mindent sokkal kisebb implantátumokkal és fonalakkal kellett megoldani, mint a tegnap előtti hattyú ugyan ilyen műtétjét. Jóval tovább is tartott.

A beteg túlélte a 2 és fél órás műtétet, és elfoglalta helyét át 1-es kórteremben. Azóta is ott eszi a lisztkukacot.

Január 11.-én este a Madárkórház Alapítvány nagyrédei önkéntes madármentőjéhez, Nagy Attilához érkezett a bejelentés, miszerint Kápolna mellett az erdőben egy egerészölyvet találtak csapdába szorulva. A csapda rögzítve volt, a bejelentők pedig többszöri próbálkozás ellenére sem tudták kiszabadítani a madarat. Éjjel erős volt a talajmenti fagy, így a madár reggelre elpusztult volna, ha nem kap azonnali segítséget. Attila azonnal a helyszínre sietett, kiszabadította a madarat, majd magához vette. Otthonában stabilizálta az állapotát, majd másnap reggel elszállította hortobágyi Madárkórházba.

A madár mindkét szárnya sérült. Bal kéztőcsontjai szilánkosan törtek, valamint a csapda fogai a jobb és a bal szárnyon mind a bőrt, mind pedig az izmokat csúnyán roncsolták. Műtétje komplikált és hosszú lesz. Ennek ellenére van remény a felépülésére.

A szabálytalanul kihelyezett csapda ügyében alapítványunk az illetékes hatóságokhoz fordul.

A 8.-ai csodálatos zúzmarával díszített téli napon érkezett a hívás, a Szabolcs Szatmár Bereg megyei vadászkamarától, miszerint röpképtelen vándorsólymot találtak pénteken Nyíregyházán. A Szabolcs megyei mentőállomásunk vezetőjével, Nagygyőry Annával a bejelentő felvette a kapcsolatot, majd Anna hamarosan meg is érkezett a madárért. A vadászkamara elnöke, ifj. Plavecz János elmondta, hogy pénteken érkezett hozzájuk a megyeszékhely belvárosának közepéből a ragadozó madár. Valószínűleg a városban élő galambok vonzották be a sűrűn lakott településre. Családja komoly solymászmúlttal rendelkezik, így a madarat beazonosították és érezvén, hogy a kondíciója gyenge, fácánhússal megetették. A madár jóízűen fogyasztotta el a felkínált táplálékot, majd egy dobozban pihent másnap reggelig. Helyszíni átvizsgáláskor  lábán duzzanat volt észlelhető, és valóban szembetűnő volt a gyenge kondíciója. Lesoványodásának oka az lehetett, hogy sérült lábát alig tudta használni, így vadászni sem tudott megfelelően. A madár valószínűleg felélte tartalékait, ugyanis kevés energiát fektetett már a védekezésbe is. A madár csak feküdni tudott, mikor Anna elindult vele és egy elgázolt, gerincsérült egerészölyvvel Hortobágyra.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Megérkezésükkor megvizsgáltuk, valamint röntgenfelvételeket készítettünk. A sólyom lábán a duzzanat egy idült ízületi gyulladás, melyet egy régebbi sérülés okozhatott. Valami megszúrhatta, vagy ami még valószínűbb, egy másik ragadozómadárral viaskodhatott a zsákmányért. A sebbe baktériumok kerültek, amik a későbbi gyulladást okozták. Hogy újra használni tudja lábát, antibiotikumos kezelés mellett műtétre is szükség lesz. Altatásban el kell távolítani az idő közben sajtosodott ízületi váladékot és gennyet. A beavatkozás előtt fel kell javítanunk kondícióját, mert ebben a gyenge állapotban még nem bírná az altatást. Folyamatos infúzióra és etetésre szorul.

A röntgenfelvételek alapján egy további körülmény is felmerült. Gyomrában egy ólomsörét helyezkedik el. Nem lőtték meg, hanem még korábban ő foghatott egy lőtt zsákmányt, aminek az elfogyasztása közben a sörétet is megette. Közvetlenül még nem okoz problémát a sörét jelenléte, de záros időn belül ki kellene köpetelnie, vagy ennek hiányában nekünk kell eltávolítanunk, mert a gyomornedv hatására az ólom felszívódhat, nehézfémmérgezést okozva ezzel.

A vadászkamara elnöke szintén szívén viseli a madár sorsát, így megállapodtunk, amennyiben sikerül a madarat repatriálni, meggyűrűzzük és közösen engedjük útjára.

Anna 8 éves madármentő tevékenysége alatt még nem mentett vándorsólymot, így számára nem egy hétköznapi mentés volt. Lenyűgözte, hogy ilyen közelről találkozhatott a leggyorsabb röptű hazai ragadozó madarunkkal, annak tudatában is, hogy ilyenkor a gyógyítás és nem a gyönyörködés az elsődleges. Ez úton is köszönjük a közreműködést!

Ismerd meg tevékenységünket, járd be virtuálisan a Madárkórház egész területét! Otthonodba hoztuk el most a Hortobágyi Madárparkot.

Számítógéped egere, vagy okos-telefonod képernyője segítségével végigvezetünk téged intézményünkben. Megtekintheted kiállítótermünket, bemehetsz a folyosóra, megnézheted kórtermeinket, bennük a lábadozó madarakat, a műtőhelységet, valamint röpdéinkbe is ellátogathatsz. Csak úgy, mintha személyesen jöttél volna el hozzánk. Mindeközben idegenvezető hanganyagunk kísér utadon.

Kellemes időtöltést kívánunk!