Tegnap hosszú útra indult a Madárkórház Alapítvány "különítménye".

Történetünk első számú főhőse a március közepén Komárom mellett talált uhu. (Lásd korábbi cikkünk: ITT) A feltehetőleg gázolás miatt agyrázkódást szenvedett bagoly felépült. Pár nap pihenés a sötétben, majd egy kórteremben, és már sikeresen repül, vadászik és táplálkozik. Elérkezett az idő, hogy útjára bocsássuk. Reggel egy utolsó vizsgálat után elhelyeztük egy kényelmes dobozban, majd irány a Gerecse! Fontos, hogy a baglyot minél közelebb engedjük szabadon a megtalálás helyéhez, hisz az Uhuk ritkán távolodnak el revírjüktől, így nem talált volna haza. Párja feltehetőleg az utódok felnevelésén fáradozik, szerencsére már nem sokáig egyedül. Ezt az utat már megtette Hortobágyig, így nem okozott számára problémát a hosszas autózás Tatán és Dunaalmáson keresztül a festői szépségű Gerecse Tájvédelmi körzetig. Bikolpuszta határában találkoztunk kísérőinkkel, köztük Csonka Péterrel a Duna Ipoly Nemzeti Park tájegységvetzetőjével, aki mesés sziklákkal, szurdokokkal övezett régi kőfejtőhöz vezetett minket. A terület nem esik messze baglyunk feltételezett költőhelyétől, ugyanakkor védett, kíváló indulópont számára. A madár későbbi nyomon követhetősége céljából a gyűrűt Krug Tibor helyezte fel, majd a megtisztelő pillanat stílusosan a megtalálóra, Gróf Tamásra hárult. Picit ücsörgött előttünk, majd halk szárnysuhogással tova lendült. Sok sikert kívánunk neki!

Videó + fotók:

A Tv2 Tények adása:

Történetünk második hőse a tatai Cseke tónál fejbe lőtt kacsa. (Bővebb cikk a sérült récéről magazinunkban ITT!) A Gerecse után következő állomásunk Tata volt. Ismét kísérletet tettünk a madár befogására. Kitelepültünk a partra álcaruhában, merítő és dobóhálókkal. Csalétek ezúttal is zsömle volt. Sajnos ez az akció kevésbé volt sikeres, mint baglyunk története. Nem jártunk sikerrel. Ami megnyugtatott minket, hogy továbbra is jó formában van. Mivel szokatlan "ékével" rengeteg környékbeli, valamint természetvédő figyelmét felkeltette , az utóbbi hetekben nagyon "dörzsöltté" vált. Horgászok elmondása szerint békésen táplálkozik, sütkérezik a napon egész addig, míg valaki a befogására érkezik. Ekkor hirtelen felröppen, és a tó közepéig meg sem áll. Ez köszönhető a túlzott "népszerűségének" is. Helyiek elmondása alapján valaki "vérdíjat" tűzött ki rá, 25 ezer forintot ajánlottak fel annak, aki befogja. A hír természetesen nem igaz, azonban rengetegen kergetik miatta szegény madarat.

Sötétedésig még figyeltük, majd indultunk következő állomásunkra.

Fotók a Cseke tónál:

Harmadik hősünk, egy gerinc-törött erdei fülesbagoly. Hazafele utazva Budapest alól kaptuk az értesítést, hogy Ercsiben a vasútállomás melletti töltésen egy baglyot találtak. A helyszínre érve nyomban megvizsgáltuk a madarat. Lábai lebénultak, valamint egyik ágyékcsigolyája kiállt a többi közül. A vonat üthette el. A tojó fülesbagoly kopaszított hasa arra utalt, hogy fiókái várják fészkében... Párja a mellettünk lévő fán huhogott. Mivel az erdei fülesbaglyoknál többnyire a tojó költ, a fiókák miatt is aggódtunk. Kollégánk, ezúttal negyedik hősünk a sötétben megmászta a lehetséges fákat fészek után kutatva. Sajnos galamb fészken kívül mást nem találtunk, de vendéglátóink biztosítottak minket arról, hogy nyitva tartják a szemüket.

Éjfélt ütött az óra, mikor átléptük a Madárpark kapuját. Első utunk a műtőbe vezetett, ahol elláttuk fülesünket. Gerinc sérülésből ritka, hogy madarak felépüljenek, de nem lehetetlen. Hősünk esete először elkeserített, majd reménnyel kecsegtetett. A kiálló csigolyát vissza lehetett pattintani a helyére. Bár a legtöbb esetben idáig mindig eljutunk, de az idegek általában ilyenkor már maradandóan károsodnak. A beavatkozás után viszont kisbaglyunk lába megindult! Állni persze nem tud még rajta, de már mozgatta. Talán lesznek még csodák? Nem tudjuk...

... De vele álmodtunk!

Déri Balázs

 

 

 

Faj: Uhu

Sorszám: 2369

Bekerülés oka: Agyrázkódás

Megtalálás helye: Komárom

Bekerült: 2014.03.18

Kezelés: Sötétben pihentetés

Március 18.-án érkezett alapítványunkhoz a megkeresés, miszerint Komáromhoz közel egy uhut (Bubo bubo) találtak egy úttesten. Szerencsére munkatársaink a közelben tartózkodtak, így gyorsan át tudtuk venni a madarat. A megtalálás körülményei, valamint a madár viselkedése és a külsérelmi nyomok hiánya arra engedett minket következtetni, hogy gázolás történt, aminek következtében baglyunk agyrázkódást szenvedett. Sürgős ellátásban részesítettük, minek részeként infúziót, valamint antibiotikumot adtunk védencünknek. A belső vérzés nagy esélye miatt a továbbiakban egy zárt, sötét dobozban tartottuk, nehogy az idegeskedés miatti mozgás fokozott vérzést okozzon a testüregben.  Szerencsére a betegünk állapota azóta folyamatosan javul, jelenleg az egyik kórtermünkben tartózkodik, önállóan táplálkozik, valamint igen barátságosan viselkedik a dolgozóinkkal szemben. Reméljük, hamarosan visszavihetjük eredeti lakhelyére, ez leginkább azért fontos, mert az uhuknak javában tart a szaporodási időszaka, könnyen megeshet, hogy egy fészekalj várja vissza madarunkat, az egyik szülő személyében.

Kiss Balázs

További fotók ITT!

Faj: Réti sas Sorszám: 2355 Bekerülés oka: Áramütött Megtalálás helye: Pécs Bekerült: 2014.02.17

Február közepén egy négy éves tojó rétisast hoztak Pécsről a DDNP munkatársai a hortobágyi Madárkórházba. Benne volt a TV híradóban is. Áramütés miatt vesztette el egyik szárnyának első rendű evező tollait. Azért hozták ide, mert az áramütés kezelésében és a rétisasok gyógyításában a Madárkórház jelentős eredményeket tudhat magáénak. Ez már a negyedik rétisas, mely ide került, a Madárkórház Alapítvány idén 15. éves működése során. Ez azért jelenős szám, mert a rétisas egyáltalán nem gyakori, sem a természetben, sem a kórházban. 15 év alatt összesen 15 rétisas volt a vendégünk, évente átlagosan egy beteg. Ebből négy Baranya megyéből jelentős mennyiség!

A most érkezett, áramütött rétisas merő ritkaság, rétisas ugyanis (a parlagi sastól, vagy a villanyoszlopot nagyon kedvelő halászsastól eltérően) alig száll villanyoszlopra. Áramütést pedig csak ott szerezhet.

Részlet az RTL Klub híradójából:

Fotók a kezelésről:

A réti sasok sérülései, betegségei – hasonlóan más ragadozók problémáihoz – az emberi civilizáció természetben való jelenlétével függ össze: légvezetéknek ütközés, szándékos mérgezés, baleseti sérülések a leggyakoribbak. A sasok esetében a mérgezések a legveszélyesebbek. Ennek most van a szezonja, ezért nagyon fontos felhívni a természetben járó kirándulók vadászok, madarászok és az ott dolgozó erdészek, erdei munkások mezőgazdasági termelők figyelmét a következőkre:

Az általában nem a sasok számára kitett mérgezett csalétek elsősorban rókák, kóbor kutyák, varjak, és ritkábban ragadozó madarak teljes mértékben szabálytalan, törvénytelen irtása céljából kerül ki a természeti területekre. A mérgezés minden formája tiltott: méreggel való visszaélés, állatkínzás, orvvadászat és természetkárosítás miatt bizonyos értékhatár fölött bűncselekmény, mely vádpontonként 3-3-év, halmozottan akár több, mint 10 év letöltendő börtönbüntetéssel is sújtható, és jelentős, akár több milliós bírsággal büntetendő. Mégis csinálják. Pedig a méreg nem játék. Sem mennyiségi sem minőségi határai nincsenek a kártételének. Ahogy a rókának szánt csalétek akár közvetlenül, akár az elpusztult rókán keresztül az abból fogyasztó sasba átmegy, ugyanúgy bekerülve az emberi fogyasztásra szánt vad, vagy legeltetett háziállat szervezetébe, az emberre is ugyanúgy veszélyes lehet. Erről tartott a Madárkórház Alapítvány előadást pár éve Pécsett, a DDNP. Az MME helyi csoportja és az Állatorvosi Kamara megyei szervezetének meghívására. Az ott elhangzott, és a jelenlévőknek megtanított kezeléssel mát több mérgezett rétisast sikerült megmenteni.

Dr. Déri János

A hó és az év eleje váratlan nehézségekkel indult a Madárkórház számára. Múltkori lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy egy pályázatnak köszönhetően megnyithattuk új oktatóközpontunkat, amit igyekeztünk mind az energiafogyasztás, mind szemlélete tekintetében minél inkább fenntartható módon létrehozni. Ez egyfelől sikertörténet, másfelől sorsfordító esemény lett életünkben. A megvalósítás ebben a szakaszban ugyanis saját forrásainkból történt, ennek a költségeit a Madárkórház Alapítvány előlegezte meg az önöktől kapott támogatások azon részéből, amit erre a célra fordíthattunk. A pályázati kifizetések a rendszer lassúsága, az adminisztráció követelményei és ki tudja még, mi miatt azonban csak májusban várhatók. Ez azt jelenti számunkra, hogy a működésünkre jelenleg nincsen fedezet. Egyelőre nem tudjuk, hogyan is fogjuk finanszírozni az elkövetkező közel három hónapot. Megtörtént az, ami a Madárkórház életében az utóbbi években szerencsére nem fordult elő, és most sem örömmel tettük meg, el kellett bocsátanunk dolgozóink egy részét. A sérült madarak ellátását megmaradt dolgozóinkkal és önkénteseinkkel látjuk el addig, amíg a részünkről megelőlegezett, és várt pénzünkhöz hozzájuthatunk. A többmilliós beruházásban szó szerint ott áll az alapítvány pénze, ebből sem a rezsit, sem a gyógyszereket, a madarak ellátásának költségeit, sem dolgozóink bérét nem tudjuk kifizetni.

Sokan kérdezhetik tőlünk, ha ilyen ingatag lábakon állunk, miért fogunk sorozatosan újabb bővítésekbe. A válasz egyszerű, bár összetett. Egyrészt mert tevékenységünk ismertebbé válásával az igény is fokozottan jelentkezik arra, hogy tudásunkat megosszuk, ehhez pedig korábban nem voltak meg a megfelelő infrastrukturális feltételek. A Madárkórház Alapítvány céljai között a megelőzés is szerepel, a vadmadarak sérüléseit pedig úgy tudjuk minél jobban megelőzni, ha széles körben felhívjuk a figyelmet a lehetséges veszélyekre, ha lehet, megpróbálunk megoldást találni azok elkerülésére. Ez sokszor csak egy kicsivel nagyobb odafigyelést jelent, odafigyelni pedig csak arra tudunk, amit ismerünk és szeretünk. Munkánkkal ezt szeretnénk elérni. A másik ok programkínálatunk szélesítése. Mostanra – bár időnként adódnak nehézségeink a helyi megjelenéseinkkel, kitelepüléseinkkel, ahogy arról október-novemberi lapunkban is írtunk – tagadhatatlan, hogy mára a Madárpark Hortobágy település turisztikai attrakciói közé tartozik. Ahhoz, hogy a Madárparkba és a településre rendszeresen visszalátogatókat megtarthassuk, újdonságokkal is kell szolgálnunk, és a speciális programok beilleszthetők ebbe a palettába. Úgy véljük, a befektetett munkának mindenképpen meg kell térülnie. A legégetőbb kérdés most csak az, mikor kapjuk meg a pályázaton elnyert összeget, hogy a madármentést folytathassuk. Ehhez kérjük ismét az önök támogatását, segítségét! Máskor is igaz, de most különösen érvényes. Minden adományra, legyen az akár aprónak vélt, égető szükségünk van.

  Faj: Karvaly Sorszám: 2349 Bekerülés oka: Autó gázolta el, agyrázkódás Megtalálás helye: Besenyőtelek Bekerült: 2014.02.05 Kezelés:infúzió, táplálás, szabadon engedés

Négy nappal ezelőtt egy autó sodorta el ezt a karvalyt, Besenyőtelken. Megtalálói elmondása alapján szédelgett, egyensúlyzavarral küszködött. A kórházba kerülését ma reggel sikerült megoldani, viszont ez idő alatt kipihente agyrázkódását. A stressztől lefogyott, de egy egész rövid megfigyelés, pihenő és táplálás után szabadon is engedtük. Köszönet megmentőinek!