A hó és az év eleje váratlan nehézségekkel indult a Madárkórház számára. Múltkori lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy egy pályázatnak köszönhetően megnyithattuk új oktatóközpontunkat, amit igyekeztünk mind az energiafogyasztás, mind szemlélete tekintetében minél inkább fenntartható módon létrehozni. Ez egyfelől sikertörténet, másfelől sorsfordító esemény lett életünkben. A megvalósítás ebben a szakaszban ugyanis saját forrásainkból történt, ennek a költségeit a Madárkórház Alapítvány előlegezte meg az önöktől kapott támogatások azon részéből, amit erre a célra fordíthattunk. A pályázati kifizetések a rendszer lassúsága, az adminisztráció követelményei és ki tudja még, mi miatt azonban csak májusban várhatók. Ez azt jelenti számunkra, hogy a működésünkre jelenleg nincsen fedezet. Egyelőre nem tudjuk, hogyan is fogjuk finanszírozni az elkövetkező közel három hónapot. Megtörtént az, ami a Madárkórház életében az utóbbi években szerencsére nem fordult elő, és most sem örömmel tettük meg, el kellett bocsátanunk dolgozóink egy részét. A sérült madarak ellátását megmaradt dolgozóinkkal és önkénteseinkkel látjuk el addig, amíg a részünkről megelőlegezett, és várt pénzünkhöz hozzájuthatunk. A többmilliós beruházásban szó szerint ott áll az alapítvány pénze, ebből sem a rezsit, sem a gyógyszereket, a madarak ellátásának költségeit, sem dolgozóink bérét nem tudjuk kifizetni.

Sokan kérdezhetik tőlünk, ha ilyen ingatag lábakon állunk, miért fogunk sorozatosan újabb bővítésekbe. A válasz egyszerű, bár összetett. Egyrészt mert tevékenységünk ismertebbé válásával az igény is fokozottan jelentkezik arra, hogy tudásunkat megosszuk, ehhez pedig korábban nem voltak meg a megfelelő infrastrukturális feltételek. A Madárkórház Alapítvány céljai között a megelőzés is szerepel, a vadmadarak sérüléseit pedig úgy tudjuk minél jobban megelőzni, ha széles körben felhívjuk a figyelmet a lehetséges veszélyekre, ha lehet, megpróbálunk megoldást találni azok elkerülésére. Ez sokszor csak egy kicsivel nagyobb odafigyelést jelent, odafigyelni pedig csak arra tudunk, amit ismerünk és szeretünk. Munkánkkal ezt szeretnénk elérni. A másik ok programkínálatunk szélesítése. Mostanra – bár időnként adódnak nehézségeink a helyi megjelenéseinkkel, kitelepüléseinkkel, ahogy arról október-novemberi lapunkban is írtunk – tagadhatatlan, hogy mára a Madárpark Hortobágy település turisztikai attrakciói közé tartozik. Ahhoz, hogy a Madárparkba és a településre rendszeresen visszalátogatókat megtarthassuk, újdonságokkal is kell szolgálnunk, és a speciális programok beilleszthetők ebbe a palettába. Úgy véljük, a befektetett munkának mindenképpen meg kell térülnie. A legégetőbb kérdés most csak az, mikor kapjuk meg a pályázaton elnyert összeget, hogy a madármentést folytathassuk. Ehhez kérjük ismét az önök támogatását, segítségét! Máskor is igaz, de most különösen érvényes. Minden adományra, legyen az akár aprónak vélt, égető szükségünk van.