Fotógaléria a túráinkról:

Hortobágy legszebb őszi látványossága a daruvonulás.

A közönséges daru, vagy más nevén szürke daru (Grus grus) hasonlóan más nemzetekhez, a magyarságnak is megbecsült, ősi vadmadara. A „daru” szó feltehetőleg finnugor eredetű hangutánzó szó. Az éberség és a hűség jelképeként számos ókori és középkori ábrázoláson láthatjuk, legtöbbször lábával követ tartva. Hazánkban tolla elmaradhatatlan kelléke volt a „valamire való” legények kalapjának. Ma már nem gyűjthető, védett madár származékaként birtoklása szintén a hatályos természetvédelmi törvényekbe ütközik.

A daru védett madár, eszmei értéke 50 000 Ft.

Az Európában élő állomány nagysága szerencsére növekedő tendenciát mutat, jelenleg 100-120 ezer párra becsülik.

Megjelenése karcsú, kecses. A hím testhossza 120-130 cm, a tojóé 100-110 cm. Szárnyfesztávolsága átlagosan 180-240 cm közt mozog. Alapszíne palaszürke, fekete szárnyvégekkel, fején fehér, fekete és vörös mintázattal. Az elsőéves fiókák tollazata eltér, fejük sárgásbarna, egyszínű. A kifejlett egyedek hangja a „krúgatás”, míg a fiataloké sípoló.

Észak-Európa, illetve Eurázsia (nagyrészt Svédország, Finnország, Észt- és Oroszország) térségének erdős, nádasos, lápos sztyeppéin költ. Fészkeléshez nyugodt, emberi tevékenységtől távoli, nehezen megközelíthető helyet választ. Ezek többnyire vízzel, láppal, mocsárral, nádasokkal borított területek. Szereti a jól belátható, biztonságos környezetet mind a fészkelés, mind a vonulás során. Ivaréretté 3 éves kor után válik. Párválasztása a „dürgés” egyfajta „duett” a hím és a tojó közt. Ez nem egyenlő a „darutánccal”, mely a hímek közti territoriális harcban jelenik meg, erőfitogtatás gyanánt. Monogám, többnyire egy életre választ társat magának. A földre, zsombékokra helyezett fészkébe 4 tojást rak, melyből többnyire 1-2, esetleg 3 utódot tud sikeresen felnevelni. Fészkeléskor fehérje gazdag táplálékot fogyaszt, növényi hajtások mellett kisemlősöket, puhatestűeket, rovarokat is eszik. Az áprilisban kelő fiókák nyár végére elérik a kifejlett kori testméretet.

Télire a táplálékhiány miatt Észak-Afrikába, Dél-Európába, valamint a Közel Keletre vonulnak. Nyár végén – ősz elején megkezdik a gyülekezést, majd útnak indulnak az első csapatok. Három vonulási útvonaluk Nyugat-, Közép- és Kelet Európán keresztül vezet. Közép-európai útvonaluk egyik kiemelkedő állomása hazánk, ahol „félúton” megpihennek. Az első csapatok szeptember végén, október elején érkeznek elsősorban Hortobágy, Kardoskút, valamint Szeged térségébe. Vendégszeretetünket majd egész ősszel élvezik, a legutolsó csapatok november közepéig maradnak, de leginkább az első hó lehulltáig. Itt tartózkodásuk csúcspontja október közepére tehető. Az itt tartózkodásukat a további útjukhoz szükséges tartalékok megszerzésével töltik, mely a mezőgazdasági területeken történő táplálkozásból áll. Itt már inkább keményítőben gazdag táplálékot fogyasztanak, leginkább a learatott kukoricatarlók pergési veszteségeit részesítik előnyben. Az éjszakát valamely lápos területen, vagy leeresztett halastavon 10-, 20-, akár 50 ezres csapatokban töltik. Napkeltekor a szélrózsa minden irányába kisebb, párszázas csoportokra oszolva látogatják a környező szántókat, ahonnan napnyugtakor térnek vissza. Rendkívül óvatos, éber madár. Mint fészkelésekor, vonuláskor is a nyílt, átlátható területeket kedveli. Bármely egyed veszélyt érez, az egész csapat felriad, és együtt távoznak. Megközelítésük nehézkes, szinte lehetetlen.

Daruvonulás szempontjából Hortobágy szinte egész Európa legkedveltebb állomása. Évente majd 160 000 egyed fordul meg ebben a térségben. Október közepén a szinkronszámlálások során egy nap alatt becsült darvak mennyisége meghaladja a 110 ezres egyedszámot is. A közeli tarlókon táplálkozó darvak 20-30 ezres csapatokban húznak éjszakázó helyükre, páratlan látványt nyújtva a naplementében.

daru , darvak , daruvonulás , programok , Hortobágy Hortobágyi Nemzeti Park , vonulás , madár , költöző madarak , madár , természet , puszta , kirándulás , túra , természetvédelem , programok , program , nemzeti park , látványosság , turizmus , Daruvonulás a Hortobágyon , látványosság , őszi programok , program ajánlat , daru , daru , daruvonulás , darvak , darvak , darvak , szállnak a darvak , leglátványosabb madármozgalom , naplemente , Hortobágy , daruhúzás, éjszakázás ,  behúzás, októberi programok Hortobágyon, terepjárós túrák, kirándulás

Tovább:

Osztálykirándulás - Bográcsételek - Daruvonulás

Minden szeptember anyagi nehézségekkel jár a civil szervezetek számára. Az aktuális adó 1%, ami az éves költségvetés jelentős részét képezi, még nem érkezett meg, az előző évi pedig már a végét szokta járni.

Az idei nyár számunkra a szokásosnál több munkával, pácienssel és nem várt kiadásokkal telt. A korábbi évekhez képest sokkal nagyobb erőfeszítésekkel dolgoztunk sok-sok kis életért. Nem csak fizikailag, de anyagilag is kimerültünk. Eszközeink elhasználódtak, kifizetendő számláink pedig halmozódtak.

Eljutottunk arra a pontra, hogy anyagi kereteink elfogytak. Pedig csak egy kis idő hiányzott. Általában az adó 1% felajánlásokból összegyűlt támogatás szeptember végén kerül folyósításra. Költségvetésünket igyekszünk minden évben úgy összeállítani, hogy eddig az időpontig ki tudjuk húzni adósságok nélkül. Sajnos idén jóval több páciens ellátását kellett megoldanunk,(1262 madár és nincs még év vége…), így most pusztán a jószándékra támaszkodhatunk. Szeptember elején anyagi forrásaink kimerültek… Nem így terveztük, mégis hetek vannak még hátra, és ott állunk, ahol a part szakad. De nem ez az első ilyen évünk.

Természetesen addig sem zárunk be, nem hirdetünk létszámstopot, nem mondunk nemet egy páciensre sem. Ne a vadmadarak lássák kárát a fennálló akadálynak! Továbbra is fogadunk, mentünk és ellátunk minden segítségre szoruló madarat. Természetesen ingyen, ahogyan eddig is tettük. Csak most pénz nélkül, fogyóeszköz készleteinket kimerítve. A sorra érkező közüzemi számlákat, fizetési felszólításokat most félre kell tennünk. Már a sokadik méltányossági kérelmet írjuk fizetési határidő meghosszabbítására, de csak gyűlnek a további csekkek, számlák rezsiről, közüzemi tartozásokról, telefonszámláról, veszélyes hulladék elszállításról, illetékekről, kötelező gépjárműbiztosításról, rendelt gyógyszerekről, madáreleségekről, takarmányról, és minden kisebb nagyobb állandó költségről, ami szükséges egy intézmény fenntartásához. Itt megjegyeznénk, hogy tovább nehezíti a költségvetést, hogy tavaly nyár óta Szentesen is fenntartunk egy madármentő állomást, mely épületének fenntartása hasonló volumenű költségekkel jár.

Betegeinket akkor is gyógyítani fogjuk, ha kikapcsolják az áramot, vagy elzárják a vizet, de lényegesen nehezebben. Persze a régi időkben egyáltalán nem volt áram, mégis minden ment a maga útján. Csakhogy lámpa nélkül, gyertyafénynél nem könnyű egy törött csontot helyreilleszteni, de ha másként nem megy, megtanuljuk ezt is. Inkább csináljuk így, minthogy ne csináljuk sehogy.

Mindeközben eszközeink is túlterhelődtek. Két madármentő autónk közül az egyik hosszú ideje a szervizben várja, hogy összegyűljön a javítására szükséges keret. A másik egész nap úton van a telefonon bejelentett sérült, beteg madarakért. Üzemanyagtartályát sofőrünk saját pénztárcájából tankolja, akkor is, ha abban már alig jut vacsorára való. Hűtőszekrényeink közül is kettő tönkrement a nagy nyári melegben egy, ezen túl röntgengépünk szintén meghibásodott. Ez utóbbira kiemelten nagy szükségünk lenne, javítására szívesen fogadunk technikai segítséget is! (Lásd korábbi bejegyzésünket: https://www.facebook.com/madarpark/photos/a.278493372231177/1886113968135768/?type=3&theater) És csak, hogy recepciónkon a madármentést koordináló diszpécserünk munkája is nehezebb legyen, a nyomtató sem működik, valamint a számítógép is kiszámíthatatlan (öreg, windows xp hajtó, pentium 2-es). Jelenleg kézzel írott papírok alapján tudja csak felvenni, koordinálni a bejelentéseket. Na, de ugye erre mondják, „ami elromolhat, az el is romlik”. Számítógép tekintetében: amennyiben valakinek van otthon felesleges asztali pc-je, és szívesen felajánlaná szervezetünknek, szívesen fogadnánk. Nem kell új-, nem kell hogy okos legyen. Csak stabilan üzemeljen, a kor irodai felhasználású adatforgalmával elboldoguljon, ne fagyjon le, és a postafiókba való bejelentkezés ne tartson 10 percnél tovább…

Ezeket a költségeket elnézve sajnos a továbbiakban csak álmok maradnak azok az eszközök, amikkel még nem rendelkeztünk, de szintén nagy hasznukat vennénk munkánk során. Ilyenek pl.: ultrahang készülék, digitális röntgen, esetleges jeladók az elengedett madarak nyomon követésére, röpdék felújításához felhasznált anyagok, és még sorolhatnánk. Ja és amit már néhányan hiányoltatok is, ilyen tétel még a Pusztadoktor Magazin augusztusi lapszáma is. L Nem, most nem lesz magazin, az is sokba kerül, nem tudjuk kifizetni a nyomtatását. Amit tudunk, megígérni, hogy dolgozunk, mentünk, műtünk, etetünk, pedig tudjuk, hogy ebben a hónapban a kollégák nem kapnak fizetést. Ez a dolgunk, ezért vagyunk itt mindannyian. Csak a madaraknak jusson táplálék, gyógyszer, és amire szükség lehet. Ennyi tollas között olyan nincs, hogy nincs!

Ritkán kérünk direkt támogatást, de most elengedhetetlen.

Tisztelettel kérjük, aki teheti, segítsen átvészelni ezt az igen szűkös hónapot!

Hálás köszönettel:

A Madárkórház Alapítvány csapata

Bankszámlaszámunk: HU50 59900029-10001868-00000000, számlatulajdonos: Madárkórház Alapítvány

U.I.: Segítségkérésünk megosztásával szintén hozzájárulsz munkánk sikeréhez!

    Itt állok a lakhelyed előtt, mint annyiszor már. Éveken  át, naponta álltam itt. Jöttem, hogy köszönhessek, s te visszaköszönj. Mindig elém ugráltál, tettél- vettél, illegetted magad, ébenfekete  tollaidon a napfény ragyogott, vagy épp esőcsepp csillogott. Mindent  tudó okos szemeddel, kissé félrehajtott fejjel néztél, s szóltál: Hauuuu! Dobáltál egy kis kavicsot, megmaradt vacsorát dugdostál az itató alá, faágat hordtál, csőrt tisztítottál, dolgod volt, rengeteg. Bárcsak lenne még.....
De most csak a semmi néz rám.
Úgy állok itt, mint hat éve Jani (Tóth János, solymász †1954-2012) ajtaja előtt. Ő nevelt fel téged, veled élt  20 évet, de tovább nem maradhatott.  Elment csendesen, neki több nem adatott.  Hónapokig,  akárhányszor megláttál egy számodra ismerős arcot, hallottál ismerős lépéseket, köhögtél.  Pont úgy, ugyanazon a hangszínen,  ahogy ő köhögött. Hisz ismerted jól, utánoztad tökéletesen. A hideg is kirázott, akárhányszor meghallottam.  Kapkodtam a fejem, itt van Jani, hát visszajött? De nem ő volt, hanem te. Így szerettél volna emlékezni rá, ugye?
Most te távozol közülünk, neked is lejárt a földi időd. Megöregedtél, s ezen  nem segíthetünk. Szeretnénk, de csodát nem tehetünk. Azt beszélik, egy holló száz évig is élhet, de ez csak egy mese. Azt is mondják, a földi lét után vár egy másik világ, ahol ott várnak ők, kik korábban mentek el. Ez nem tudom, igaz-e, de, ha így van, már sosem leszel egyedül. Szeretném, ha így lenne.  Szeretném, ha nem lennél egyedül, ha már velünk nem lehetsz. Örülnék, ha ott is tudnál pakolászni, csőrt csiszolni, enni, inni, mutogatni, milyen is vagy te. Mert különleges vagy nagyon. Egy csodálatos, tollas jó barát. De, ha ez is egy mese, nincs is másik világ, akkor csak szép álmokat kívánhatok neked, a legszebbeket.
Aludj hát Coco! Én meg még egy kicsit állok itt...

Németh Mónika

A szezon csúcsán, amikor a kis gólyák kirepülnek, és vezetékbe- kerítésbe akadva, áramütést szenvedve egyre-másra sérülnek, napi több, gyakran éjszakába nyúló műtétek után, és azzal párhuzamosan folyamatosan megy a gyógyultak, és az általunk tojás korától felnevelt, vagy a földön fészkelő szülők már szintén repülős utódainak repatriációra való felkészítése. A repatriáció visszahonosítást jelent, azok számára, melyek a kórházi, mentőhelyi tartózkodás alatt elszoktak a természetes élettől, vagy nem is volt módjuk azt megismerni, mesterséges körülmények közötti tartásuk során. Ez nálunk saját 34 éves, valamint munkatársaim szintén több évtizedes és több ezer madár elengedése során szerzett tapasztalataink szerint állandó fejlesztés alatt álló folyamat. Lényege, hogy a vadmadár lehetőleg ne legyen szelíd soha. Ha ez a tartás bizonyos fázisában elkerülhetetlen, hosszabb vadítási folyamattal fordítható vissza. Egyes fajok egyes egyedei maguktól elvadulnak, és ösztönösen megtalálják táplálékukat, és sikeresen szaporodnak a természetben, mint a fecskék és a vércsék, míg másokat kiselejtezne a természetes kiválogatódás, melyet nem akarunk hagyni. Azért nem, mert kézre kerülésük, sérülésük oka minden esetben az emberi jelenlét a természetben, ablaküvegekkel, autóutakkal, elektromos árammal, mezőgazdasági és szándékos mérgezéssel, melyet evolúciós mértékkel, mely százezer években mérhető, nem tud követni a fajok tulajdonságainak genetikai anyagban rögzült változása. Ezért nemcsak arra tanítjuk meg őket, hogy mit egyenek, azt hol találják, hogyan oldják meg azt, hogy ne a saját fajtársuk, vagy náluk nagyobb, erősebb, rámenősebb konkurens, vagy ragadozó vegye el tőlük, esetleg az életükkel együtt, hanem arra is, hogy kerüljék a villanyoszlopot, az országutat, és leginkább az ember közelségét. Figyeljenek társaik és más fajok viselkedésére, hogy felismerjék a veszélyeket, azok elkerülésére alkalmas viselkedést, el tudják dönteni, hogy mikor kell menekülni, elbújni, vagy támadni.
Erre kismadarak esetében fecskéknél a zárt térben való reptetés elegendő gyakorlat, a többit fajtársaiktól tanulják el, melyekhez azonnal csatlakoznak. Rigók, seregélyek, rozsdafarkúak jó ha egy kalitkába zárva, azt a kertben fára akasztva macskáktól és szárnyas ragadozóktól védve ismerkednek fajtársaikkal, vagy nálunk egy külön teremben vegyes madárfajok felnőtt, vad egyedeivel együtt tartva tanulják el a megfelelő viselkedést. A ragadozókat be kell vadászni. A vércsék ösztönösen fogják ami mozog, az ölyvek, baglyok eltanulják a tapasztaltabbaktól, a kuvikok még félnek is az egértől először, ezért több turnusban kell gyakoroltatni őket, míg mindegyik jó vadásszá válik. Mindez persze felesleges lenne, ha a szülőkkel nevelkednek, de pont arról van szó, hogy pótoljuk a szülői nevelést. Ezt egy ideig az ember végzi, de kell húzni egy határt, amikor csalódniuk kell bennünk, mégpedig nagyon nagyot. Ez lehet fokozatos átmenet, ha van rá idő, kijárja a többi madárnak való iskolát a különböző bevadásztató-, túlélő- és vadító röpdékben, mint az általunk kis koruktól nevelt gólyáknál, melyeket folyamatosan hajkurászva naponta válogatunk ki, és a jól repülő, embertől menekülő egyedeket a földre helyezzük a madárparkban, ahol folyamatos etetés mellett ki-be repdesve a vad gólyákkal együtt tanulják el a gólyaéletet. A frissen bekerült gólyák esetében sokszor ez nem járható. A kisgólya most repül ki, és 10 nap múlva el kell vonulnia Afrikába, nulla repülési gyakorlattal. A szülők magukra hagyják, mindent a társaitól tanul el útközben. Épp ellátjuk a sebét, és ha mehet, nincs idő hosszú repatriációra, semmire sincs idő, legfeljebb arra, hogy ne szálljon villanyoszlopra, a túlélő röpdénkben a villanypásztorral szerelt oszlopokon, és rá kell jöjjön, hogy az az ember aki eddig etette,  most bántja, minta a kismacskát az anyja, ha nem engedi már szopni. Amikor a kamaszlány kap a szülőtől egy pofont, mert nem jött haza este 10-re, akkor többet egyáltalán nem jön haza, csak évek múlva a gyerekkel. Rossz módszer a gyereknevelésben, de éppen ezt akarjuk elérni a gólyák „feldobásával”. Nem feldobás, hanem az elrugaszkodás segítése, ennek hiányában a kezdő sebesség, magassági pozíció megadása, ha ez az erre önként vállalkozóknak nem sikerül jól, és a madár visszaesik, vagy nem repül messzire, újra megpróbáljuk. Ha másodjára is az emberek közé száll le, akkor nem vadult el rendesen, harmadjára is ez lesz, és megeszik az afrikai bennszülöttek vacsorára, ezért befogjuk, és vadítjuk tavaszig. Ez a nagy, vadító röpdében történik, ahova a látogatók is bemennek, és átzavarják a társaságot a másik térfélre. A szelídebbeket a vadabbak magukkal ragadják, és pár hét múlva azt sem tudjuk már, melyik volt a szelíd, kézből etetett madár. Őket már nem kell vadítani, de ha nem akarjuk, hogy itt maradjanak, szintén feldobjuk, fenti okok miatt. De ha meg akarjuk telepíteni valahol, akkor persze, hogy nem hajigáljuk, hanem a kívánt helyen bezárjuk egy ketrecbe, ott etetjük pár hétig, és onnan ajtó nyitással távoznak, ha akarnak, de állandó etetéssel ott tarthatók, fészkelőhely biztosításával megtelepíthetők. Amelyik madárral ez megoldható volt, már túl vagyunk rajta, most a gyors, elvadító módszert alkalmaztuk.

Dr. Déri János

A gólya lövés soha nem volt reneszánszát éli. Söréttel, légpuskával, egyszerre többel is. Korábban is volt évente egy-egy eset, amikor légpuska lövedéket találtunk egy gólyában, melynek oka lehetett bizonyos körökben megélhetési bűnözés, mint a Nyíregyháza-Sóstón, és Tatán befogott és megevett hattyúk esetében többször, vagy az autót, járdát, háztetőt ürülékükkel piszkító gólyák távoltartására, elüldözésére való törekvés, vagy csak egyszerűen gonoszság.
De most itt, Hajdú-Bihar megyében egyértelműen sörétes lőfegyverből kilőhető, a légpuskánál kisebb, 3 mm-es kaliberű, friss, még nem eltokolódott, tehát korát illetően nem a vonuláskor arab országokban szokásos vadászat során beléjük lőtt lövedékekkel is találkoztunk a röntgenvizsgálat során, melytől a helyi vadászatra jogosult felháborodva határolódott el. Akár felháborodik, akár nem, ha az ő területén rapsickodik valaki sörétes fegyverrel, mely azért messziről hallható, neki, mint a terület gazdájának, az ő fizetett vadőrének, vagy területet járó vadásztársainak kell észrevenni és felderíteni, és a rendőség segítségét kérni, hogy ott kik és mire lövöldöznek. Ha ilyet találunk feljelentést teszünk, és közzé is tesszük az esetet, mert ennek van visszatartó ereje. Aki nem akar a címlapra kerülni, az ne csinálja, vagy tegyen ellene.
Mert a rendőrség tesz, mivel a nyilvánosság őket is inspirálja. Korábban két hónappal a bejelentés után kérték az adatokat, és egy hónappal később kaptuk a nyomozást lezáró értesítéseket, most már a feljelentés kézhezvétele előtt kérték a bizonyító röntgenfilmet és a lövedékeket szakértői vizsgálatra, mert gyorsított eljárással már le is foglalták a gyanúsítottaktól a fegyvereket.
A Borsodban szitává lőtt, de golyóálló gólyában 3 mm-es sörét is van, és kétféle kaliberű légfegyverből származó 4,5, és 5,5 mm-es szoknyás és gömb alakú ólom lövedék. Összesen 8-szor találták el. Egy lepattant, ez okozta a kéztő ízületi gyulladást, mely miatt nem tud repülni, kettőt kiszedtünk bűnjelnek a fegyver azonosításához, 5 lövedék még most is benne van a hasában, melyekkel együtt köszöni, jól érzi magát. Ezeket már nem szedjük ki, mert az operáció nagyobb kockázattal jár, mint amit a lövedékek okoznak. Ennyi lövedéket nyilván nem egyszerre kapott, hiszen mindegyikből 2-2 volt benne, hacsak nem valami bűnszövetkezetben elkövetett, orvvadászat, állatkínzás, természetkárosítás, lőfegyverrel való visszaélés halmozott bűncselekményét elkövető 8 tagú kommandó sortüzét szenvedte el. Életszerűbb, hogy fészkén, fiókáit védő gólyába lőttek bele többször, többféle fegyverrel, hogy elriasszák, vagy puszta beteges szórakozásból. Egy biztos, nem a szomszéd faluból repült így át, tehát a helyi gólyafészkek körül kell keresni a tettest. Mégpedig ott, ahol egy felnőtt gólya hiányzik a családból. A rendőrséggel együtt végig jártuk a lehetséges helyszíneket, és most szakértők vizsgálják a puskákat. Ez hónapokig tarthat, de lesz eredménye. Akárhogy is volt, fenti bűncselekmények miatt 8-10 év is járna, amit reméljük ezúttal ki is szab a bíróság.De ha ez nem volna elég, nem sokkal utána ugyancsak Borsodból, egy másik településről érkezett egy szintén légfegyverrel lőtt gólya, ebben is két lövedék volt. Az elkövető jobb, ha feladja magát, mert az egyébként gólya-szerető lakosság lincs hangulatban keresi a tettest.

Dr. Déri János

Korábbi cikkünk a lőtt gólyától itt:

https://madarpark.blog.hu/media/image/imported/2018-09-12/14255319/.