A honfoglalás kori és az azt megelőző időszak magyar és avar régészeti emlékein, sőt a közép ázsiai griff ábrázolásokon is visszatérően egy stilizált, de egyértelműen sólyom alak az égbe ragadó szent madár, mely szárnyain, tollatlan csűdjén, és a csőrének „sólyom fogán” is látszik. A fején a fülek, vagy„bóbita” a ma is használt ázsiai solymász sapka által meggyűrt tollak képe. A solymászatot Európába behozó őseink kedvelt vadászmadara lehetett, mint ahogy ma is ő az első számú sólyom az arab világban. Azért nem a mienk, hanem inkább a kazahsztáni alfaj, mely nagyobb és tényleg szebb. Nem lehet véletlen Európa más népeinél való elnevezése (faukon sacré, saker), mely szent, felkent, királyi jelentésű. Mivel fő tápláléka az ürge, mely ugyan a mi kultúránkban kevésbé királyi eledel, de nyílt, löszös, pusztai, alföldi élőhelyet kedvel, és tőlünk nyugatabbra azért sem fordul elő, mert ott ilyen területek már nincsenek, ezért ott nincs ürge, így kerecsen sincs. Egy ideje már nálunk is alig van ürge, de a közben a 60-as években szinte kihalt, majd 20 éve ismét elszaporodott kerecsen ma már főleg galambokon él. Az európai állományának jelentős része most is nálunk fészkel, ezzel a magyar- és európai természetvédelem egyik ikonikus faja. Ő van az 50 forintoson. Védelmét az EU komoly támogatásokkal segítette, elsősorban az áramütés okozta veszélyeket sikerült visszaszorítani a fészkelő helyein lévő villanyoszlopok madárbaráttá tételével, ugyanakkor a nagyfeszültségű hálózat tartóoszlopain elhelyezett költőládákban sikeresen szaporodott, olyannyira, hogy visszafoglalta egykori fészkelő területeit az egész országban. A 2000-es évek elején majd 300 pár fészkelt, azt mondják a szakértők, sokkal több revir már nem is fért volna el hazánk mai területén. Határainkon túl is terjeszkedni kezdett a Partium és Délvidék felé. Felmerül a kérdés, hogy egy olyan gyakori madár, mely a honfoglaláskor is szinte minden nagyobb fán fészkelt, hogyan lehet egy nép totemállata, és a történelem során mindig értékes fejedelmi ajándék? Erre válasz a kerecsen és az északi vadászsólyom elterjedési területének határán honos nagy termetű altáji kerecsen, mely az ujgur – magyar rokonság elméletének megfelelő elterjedésű, mindig ritka és fenséges madár, melynek szépségéről, erejéről, bátorságáról, röptéről, gyorsaságáról arab solymászok ódákat zengenek, megjegyezve, hogy olyan ritka, hogy még senki sem látta! Ez annyiban igaz lehet, hogy az Altájt ez ügyben megjárt Balázs István ornitológus barátunk kutató csoportja sem találta, pedig ha ott lett volna, biztos észrevették volna. Az alfaj bizonyára létezik, sőt, nálunk is előfordult az itt vendégeskedő szovjet csapatok repülőtereinek őrzésére szolgáló állományban lévő solymászmadarak között, mert egy tőlük származó, annak mondott példányát magam is láttam a HNP górési állomásán a 90-es években. Erről a hol volt, hol nem volt turulról Bogyai Frigyes solymász barátomnál bővebb információ található.

A kerecsen hazai állománya az utóbbi években valamiért összeomlásnak indult, azt mondják már csak mintegy 50 pár fészkel. Ennek oka lehet a vándorsólyom északról délre való terjeszkedése, mely a sziklai fészkelő helyekről a fákra áttevődve, valamint ugyanazon elektromos tartóoszlopokon való fészkek foglalásával már szintén elérte az 50-es fészkelő pár számot, ami örvendetes, de a kerecsen populációdinamikája nyilván lehetővé tette ezt valamiért.
A kerecsen ettől függetlenül mindig ritka vendég a Madárkórházban. 34 éves pályafutásom alatt, a több, mint 10 ezer betegből alig 5-6 alkalommal volt hozzá szerencsém. Fejből emlékszem valamennyire. Egy repülőgépnek ütközöttet kezeltünk vagy 20 éve, a légcsavar kitépte a farkát, vagyis szakszerűbben a kormánytollait. Rövid sebkezelés után hosszú vedletést követően engedtük szabadon. Azután volt két szárnytörött, melyeket műtöttünk, és a HNP górési állomására kerültek. Az egyik tenyészmadár lett, a másik ott elpusztult valahogy. Azután volt egy elütött, többszörösen, súlyosan sérült, melyet nem tudtunk életben tartani, és egy áramütött, mely mindkét szárnyát elveszítette. Ez is elpusztult Góréson, most kiállításunkon van kitömve. Azután egy másik, kétes kórjóslatú áram ütöttet hosszú, de eredményes kezelés után húsvétkor engedtünk szabadon pár éve.

És most van itt egy idei fiatal, melyet most készülünk elengedni. A környéken lévő ismert fészekből repülhetett ki, és egy közeli tanyán került kézre legyengülve. Talán még sohasem vadászott, jobb szárnyával kissé gyengébben húzott, amikor megreptettük a kórház folyosóján. Mivel az áramütést nem zárhattuk ki, annak megfelelő kezelést is kapott. Pár hét alatt felerősödött, és a túlélő röpdében gyakoroltattuk a villanypásztoros villanyoszlopokon, sasokkal, ölyvekkel, gólyákkal együtt. Amíg a nevelt, és elengedésre felkészített vércséinkkel tettük ugyanezt, behoztuk egy kórterembe, nehogy megegye őket, és addig ürge helyett egerekkel bevadásztattuk. Ezután még kell jó néhány kör a kisröpdében a gólyákkal együtt, mert nem elég erős a röpte, utána némi vadítás, és reméljük, hogy mehet útjára. Elengedését az őszre tervezzük, vegyenek részt rajta, mert nem mindennapi eseménynek lehetnek tanúi! Sólymot repíteni királyok kiváltsága, királyi sólymot pedig csak áhítattal nézhet földi halandó.

Dr. Déri János

Idén májusban már volt egy Hortobágyon, júniusban Kaposváron, júliusban Budapesten, és augusztus 12-én 10 órától ismét Hortobágyon tartottuk meg az elméleti és gyakorlati alapfokú madármentő képzésünk vizsgával egybekötött záró rendezvényét. Azok számára, akik már voltak egyik-másik, vagy akár valamennyi alapfokú elméleti és gyakorlati oktatásunkon, ez egy összefoglaló képzés volt, mely során a kismadaras elméleti anyag gyakorlati bemutatása és mindenki által való begyakoroltatása mellett betekintést nyújtunk a kórház csúcsszezonjában az aktuális munkába, főleg gólyák baleseti sérüléseink ellátásába a hallgatók részvételével. Előadóinkat azok közül a több éve folyamatos képzéseinken meghívott oktatóink közül választottuk ki, akiket a legjobbnak tartunk az adott szakterületen. A kismadaras oktatást már második alkalommal bíztuk Orbán Tamásra, akinek a legjobb eredményei vannak ezen a téren, és mind előadásmódja, mind a kiadott anyaga kimagasló. A  varjúfélék mentésében Békés Viktória és Bíborné Veres Dorottya szintén második alkalommal adott elő, a galambok témájában Kelemen Tamás, jogszabály ismeretben Lehoczky Krisztián már korábban leadta az anyagot a hallgatóságnak, a ragadozók és gázlók tekintetében jómagam vállaltam a feladatot, az elméleti vizsgáztatással együtt. A gyakorlati oktatást és vizsgáztatást az előadók, és munkatársaink végezték.

Az alapfokú képzéseinket olyan kezdő önkéntes madármentőknek hirdettük meg, akik be akarnak kapcsolódni a munkánkba úgy, hogy saját lakóhelyükön segítenek a sérült, beteg madarak, vagy rászoruló fiókák felkutatásában, befogásában, elsősegély nyújtásában és mentési szállításában.
A több helyszínen előadott elméleti anyag a Madárkórház Alapítvány hortobágyi kórházának és a madárparknak a munkáját, a természetben és emberi környezetben a madarakat fenyegető veszélyeket, azok megelőzését és sürgősségi ellátását, műtéti megoldását, utókezelését és rehabilitációját mutatta be a szabadon engedésre való felkészítésig, hogy a hallgatóknak legyen egy általános képe a lehetőségekről. A mentés, mentőhely engedélyeztetés és madártartás, természetvédelmi és állatvédelmi jogszabályi háttere mellett gyakorlati foglalkozás keretében megtanulják a madarakkal való bánásmódot, elsősegély nyújtást, a sürgősségi intenzív ellátást, beleértve a bőr alá vagy akár csontba való infúzió beadást is.

Képzésünk célja, hogy egységes szemlélettel és biztos alapokkal rendelkező, olyan madármentő önkénteseink legyenek, akiknek az elméleti és gyakorlati vizsga során meggyőződtünk a felkészültségéről, és tudjuk, hogy lehet rájuk számítani önkéntes munkájuk során. Tudják eldönteni, hogy az adott madár segítségre szorul-e, és ha igen, akkor az milyen szintű: pl madzagból kiszabadítva azonnal elengedhető, vagy ablaknak repült, agyrázkódott madár pár óra pihenés után, vagy legyengült fióka etetés-itatás után elengedhető, vagy további kezelést igényel? Ez otthoni körülmények között megoldható, vagy mentőhelyre, kórházba, esetleg specialistához kell szállítani, és hova? Be tudja fogni, meg tudja vizsgálni, el tudja látni, etetni, megfelelő körülmények között tartani. A vizsgáról oklevelet kapnak, és a vizsgázottak közül azokkal, akik ezt vállalják, önkéntes szerződést kötünk, melyben leírjuk az önként vállalt feladatokat. A hangsúly az önkéntességen van, ami nem jelent kötelezettséget, csak lehetőséget. Kit, mikor, hol, milyen körzetben, milyen feladatra lehet megkérni, és ha ráér, miben számíthatunk rá. Akik írásban hozzájárulnak, elérhetőségüket az országos madármentő listán honlapunkon, facebook oldalunkon, és kiadványainkban közzé tesszük, melyet együttműködő partnereink, társszervezeteink, és más, madármentéssel is foglalkozó intézmények, szervezetek is használhatnak és megoszthatnak. A munka más szervezetekkel is közös, hiszen önkénteseink a székhelyükhöz legközelebb eső, az adott feladatra alkalmas, fogadóképes mentőhelyre szállítják a madarat. Az önkéntes is tartozhat más szervezethez. A velünk is szerződött önkéntes, ha az adott feladatra a mi megbízásunkból, a mi nevünkben jár el, lojalitást várunk el tőle a szemléletünk, filozófiánk, módszereink ismerete és elfogadása, azokról való kommunikáció, és belső információink kezelése tekintetében, melyre az önkéntes szerződés aláírásával kötelezettséget vállal.

Dr. Déri János

Képzéseinket igyekszünk minél több alkalommal újra és újra megtartani. Aki szívesen csatlakozna, és szeretne értesítést kapni a következő alkalom megtartásáról, kérjük jelezze felénk a madarkorhaz@gmail.com e-mailcímen!

Képzett önkénteseink, valamint az országban fellelhető madármentési lehetőségek elérhetőségei az alábbi linken elérhetőek:

https://madarpark.blog.hu/media/image/imported/2018-09-11/14255315/.

Madarakat gyógyítunk! Ettől függetlenül rendszeresen kapunk bejelentést más állatfajokról is. Elárvult sünökről, elkaszált vagy elütött őzekről, árva mókusokról. Ezeket a fajokat teljesen máshogyan kell nevelni, gyógyítani, mint a madarakat, de természetesen befogadtuk őket is. A sünök nagy részét már szabadon engedhettük, őzeink is szépen cseperednek, pedig lábtörött is volt köztük. A két kis mókus a recepción fogadja vendégeinket, sok gyermek és felnőtt örömére, igazi ékessége lettek a Madárparknak annak ellenére is, hogy bizony a vadonban előszeretettel kirabolják a madárfészkeket is. De a természet rendjébe nem kell beavatkoznunk, ezért nem is ítélkezhetünk felettük. Árva élőlények ezek is, amik az emberek térhódítása, a civilizáció miatt váltak azzá, kötelességünk hát segíteni rajtuk. Az őzek esetében pedig nem csak a megmentésük, tartásuk okozott némi fejtörést, hanem volt olyan vadásztársaság amelyik a sajtón keresztül üzengetve igényt formált rájuk, ha felnőnek, mert az az övék. Amikor szereznünk kellett egy kecskegidát, hogy tudjuk etetni őket, amikor az önkénteseink és dolgozóink napokig szoktatták össze gidákat pótanyukájukkal, agy amikor injekciózni kellet őket naponta többször is, akkor nem jelentkezett egy vadásztársaság sem, hogy ez az árva jószág az övék és majd ők megoldják, kifizetik a kezelési költségeiket. Majd, ha életben marad, majd, ha felnő… A Hortobágyi Vadaspark dolgozói találtak rá, majd hozták be a Madárkórházba azt a kis rókát, ami egy vaddisznóval, vagy egy kutyával kerülhetett összetűzésbe. Bal mellső lába szilánkosan-, combcsontjának pedig a feje tört, a csípő ízülethez nagyon közel. Ezen felül combján a bőr és az izmok csúnyán felszakadtak. A kis rókát Debrecenben dr. Hóra Ildikó műtötte meg, mert annyira bonyolult volt a törése, hogy azt inkább egy emlős specialistára bíztuk. Ezek az emlősök sokkal hamarabb hozzászoknak az emberhez, mint a madarak, ezért szabadon engedésük a sünök kivételével tényleg összetetteb dolog. Egy szelíd rókát, nem lehet csak úgy kirakni az erdőbe, de a szelíd őzek sem biztos, hogy nagyon sikeresek lennének a természetben. Ezért inkább célszerűbb lesz olyan helyen elhelyezni őket, ahol biztonságban élhetnek, úgy, hogy másokat sem sodornak bajba szelídségükkel.

Konyhás István

Egyszerre 4 különböző kaliberű fegyverből adtak le 8 lövést a fészken ülő gólyára. A csodával határos módon a gólya még él, melyet a hortobágyi Madárkórházban ápolunk. Bűnszövetkezetben elkövetett állatkínzás, orvvadászat és természetkárosítás bűncselekmény elkövetése miatt a Madárkórház Alapítvány feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen. A  fehér gólya fokozottan védett faj, eszmei értéke 100 000 Ft.

Mezőnagymihályon esett be tegnap előtt egy udvarba. A Mályi Madármentő Állomás vezetője ment érte, hogy befogja. Az előzetes vizsgálatok alapján a bal szárnya sérült, esetleges ficam vagy törés volt tapasztalható. Hogy pontos legyen a diagnózis, tegnap elhozták a hortobágyi Madárkórházba, ahol megröntgeneztük.
A felvétel sokkolt minket. A madár teste tele van lövedékkel. 3 db 5,5 mm-es szoknyás légpuskalövedék, 3 db 4,5 mm-es, szintén szoknyás légpuskalövedék, valamint két, egyenlőre beazonosíthatatlan kaliberű, gömb alakú talán légpisztolygolyó, vagy sörét.
A szárnyon található sérülés nem törés, hanem egy további lövedék okozta gyulladásos zúzódás. A golyó már kieshetett, de a nyoma még jól látható.