Kedves olvasóink, hű támogatóink, segítőink!

Eltelt egy év, kezdődött egy másik. Mindig jön egy újabb év, ami, ha nem is hoz újat, szívből reméljük, legalább nem vesz el semmit. Nagyon sokat kell tennünk néha egy életért, de van, hogy egy kis pihenő a bekerült a madárkának épp elég. Nem tudhatjuk, mikor, ki és milyen állapotban érkezik. Azt viszont tudjuk, hogy bízhatunk. Abban, hogy a sérült aprócska, vagy éppen nagy madár erős lesz, élni akar, és az élet utat tör magának. Hihetjük, hogy a tudásunk, a felszereltségünk pont elég lesz a gyógyításához. Gyűlik össze annyi adomány, amiből fenntarthatjuk azt, amink van. Esetleg fejlődhetünk is, mind eszközök, mind gépek terén. Szeretnénk. Szeretnénk bővülni, szépülni, még jobbnak lenni, ez a madarak érdeke.  Le kell írnom őszintén kedves olvasóink, én most nem annyira hiszek. Még azt sem, amit látok. Mindez az én hibám. Véletlenül alakult így, mivel csak a Dr. Csont című sorozatot szerettem volna megnézni. Most lehet, mosolyognak rajtam, de imádom. Újra meg újra képes vagyok megnézni. Egyik este nem sikerült. Véletlenül másik csatornára kapcsoltam. Egy hírműsor ment, amivel a nyakamba szakadt a rettenet. Persze tudom, fele csak kacsa, minden riportban kiraknak egy gumikesztyűt az út szélére, hogy legyen mit lekamerázni, minél riasztóbb szemszögből. Ha sárgarépát loptak az éj leple alatt, nem sérült meg senki, akkor is. De még tovább kapcsolni sem bírtam hirtelen a döbbenettől. Nap, mint nap látom a küzdelmeket egy életért, látom a madárszemekben a szenvedést, a fájdalmat, a műtét közben csendben csordogáló vért, amivel elfolyhatna egy élet. Ott csillognak az izzadságcseppek doktorunk homlokán, arcán az érzelmek egész tárháza felvonul. Hallom, ahogy egy nehéz műtét utolsó perceiben, néha már kétségbeesetten azt mondja, most már jó kell, hogy legyen! Rendesen lélegzik? Ébresszétek! Gyorsan! Ott vagyok a háromórás műtét kellős közepén, amikor egy szív nem dolgozik tovább, egyszerűen megáll. Végig nézem az újraélesztést, miközben doktorunk kitartóan mantrázza, lélegezz, gyerünk, lélegezz!

Újra megetetem a gólyát, aki már harmadszorra hányja ki az ebédet. Kiszedegetem a csontikat, akik épp egy nyílt sebben élik világukat és rágják a madár húsát. És igen, van, hogy nyakig vagyok a kakiban, a szó szoros értelmében. Mindezek ellenére egy hírműsor pár perce alatt teljesen kikészültem. Egyszerűen nem lehet ilyen ez a világ. Ennyire szörnyű, embertelen, tele rettegéssel, katasztrófával. Gondoltam egy nagyot, lássuk, akkor mi szalad a neten, a csodás mindent tudó közösségi oldalakon. Rosszabb csak nem lehet.  Nos, pont ugyanannyi csapásért, de kiderült számomra, hogy kedves hazámnak minimum a fele szakképzett virológus. Mondjuk ezt nem is gondoltam volna. A többi népbutító, csordaszellemre alapozó hírekről inkább nem is írok. Ezek után már csak annyit kérhetek, amennyit a kesztyűmön ülő madárnak suttogok. Kapaszkodj! Mást nem tudok. Kapaszkodjunk össze, még erősebben, mint eddig. Segítsünk, ha segíthetünk. Tegyük, amit tehetünk. Így talán el nem veszhetünk!

Németh Mónika

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

színes, magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2011

rendező: Cséke Zsolt
operatőr: Linzenbold Attila, Cséke Zsolt, Kéry Péter

Az évi 30-40 ezer látogatót vonzó Madárpark Hortobágy új, Európa szerte egyedülálló létesítménye. Itt a Madárkórház Alapítvány madármentő tevékenységét, a szárnyas betegek ellátását és a szabad életre való felkészülésüket ismerhetik meg látogatók anélkül, hogy zavarnák a betegeket vagy a gyógyító munkát. Dr. Déri János évtizedek óta szenteli életét - Hermann Ottó szavaival élve- "a madarak életének megvigyázására és a sérült szárnyasok gyógyításának".

A Közösségi Televíziók 15. filmszemléjén volt szerencsénk jelen lenni, de ami meglepőbb, a díjazott filmalkotók után mi sem távoztunk üres kézzel. Állatorvosunk, Dr. Déri János a Heti Válasz különdíját kapta, mint "A madármentő pusztadoktor" című film főszereplője. Ez úton gratulálunk neki!

Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. Előszeretettel foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit. Szarkák, vetési és dolmányos varjak fészkeit költ, de ragadozó madarak gallyfészkében is előfordul, hogy megtelepszik, kivételesen pedig a talajon is költhet. Hazánkban általánosan elterjedt, de a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. A hím csak a táplálékszerzésben segíti a tojót a költésben.

A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. Ebben az időszakban a fiókákra számos ragadozó jelent veszélyt (róka, nyest, héja és egerészölyv). A Madárkórházba is ebből a bagolyból kerül be legtöbb. Általában télen legyengülve, elütve, de sok fióka is kézre kerül amik közül szinte mindet szabadon tudjuk engedni.

Konyhás István

Az emberi- és néhány nagytestű majomfajról már ismert, hogy hajlandóak segíteni rászorulóknak, akár idegeneknek is. Német kutatók most először bizonyították, hogy egyes madarak - különösen a jákópapagájok - hasonlóan segítőkészek.

"Megállapítottuk, hogy a jákópapagájok önként és spontán módon segítik az ismerős papagájokat egy cél elérésében anélkül, hogy maguknak közvetlen haszont szerezzenek" - mondja Désirée Brucks, a tanulmány társszerzője. (Max Planck Ornitológiai Intézet, Németország)

A papagájokról és a varjakról ismert, hogy testük méretéhez és a megfelelő problémamegoldó képességéhez képest agyuk mérete viszonylag nagy. Ezért ezeket a fajokat néha a majmokhoz hasonlítják. - Magyarázza Brucks és a tanulmány társszerzője, Auguste von Bayern

Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy lenyűgöző társadalmi intelligenciájuk ellenére a varjak nem segítenek más varjaknak. Új tanulmányukban Brucks és von Bayern azon tűnődött, vajon mi lesz a papagájokkal?

A kutatáshoz jákópapagájokat és kékfejű arákat választottak ki. A madarak azt a feladatot kapták, hogy a dobozukban lévő „zálogért” (egy egyszerű alátét) cserébe a kísérletben dolgozó kutatótól jutalomfalatot kérjenek. A trükk az volt a feladatban, hogy az a madár, amelyik a zálogtárgyakkal rendelkezett, nem tudta kiadni azokat a kutatónak, mert az ő oldalán lezárták a kutatóhoz vezető lyukat. Át tudta viszont adni annak a társának, amelyiknél nyitva volt a kutató felé vezető lyuk, így a madártárs kapta meg a jutalomfalatot is, amennyiben előtte a zálogot megkapta az azzal rendelkező madártól. A kísérletről készült videón láthatjuk, hogy az alátéteket egyenként átadogatja egyik madár a másiknak, a másik átadja a kutatónak, majd bezsebeli a diót érte. A vizsgált 8 jákópapagájból 7 ilyen önzetlen segítségadásról tett tanúbizonyságot. Mindezt úgy tették meg, hogy nem tudhatták, fordított felállás esetén ők is kapnak-e zálogot majd azért élelmet. Amikor megfordították a kísérletet, a jótékony madár is kapott diót, mert társa neki adta át az alátéteket.

Lásd videón:

Mindkét papagájfaj szívesen keresett zálogot azért, hogy dióhoz jusson. Azonban csak a jákópapagájok voltak hajlandóak átadni a zálogot a szomszéd papagájnak, lehetővé téve neki, hogy jutalmat szerezzen. Az arák nem voltak olyan kedvesek, nem adták át a lehetőséget társuknak.

Az is bizonyos, hogy a jákók nem a játék kedvéért adogatták át az alátéteket egymásnak, mivel ezt csak akkor tették meg, ha látták, hogy a társuk tud így élelmet szerezni a kutatótól. Ha a társ oldalán lévő lyuk is zárva volt, akkor nem adogatták át a zálogokat.

A kutatókat meglepte, hogy a nyolc jákópapagájból hét spontán módon - már az első próba során - átadta partnerének a zálogot anélkül, hogy előre tudta volna azt, hogy a utána szerepet cserélnek, és ő is kap majd jutalmat. Tehát a papagájok segítséget nyújtottak anélkül, hogy viszonzásra számítottak volna.

Fontos megjegyezni, hogy az alanyok megértették, mikor volt társuknak szüksége segítségre. Amikor láthatták, hogy a másik papagájnak lehetősége volt cserére, átadtak egy zálogot. Ha nem volt lehetősége, mert a retesz el volt húzva, akkor nem került a zálog átadásra sem.

Az alanyok akkor is segítettek a másiknak, ha az nem közvetlenül a „barátjuk” volt, hanem abban az esetben is, ha teljesen idegenek voltak. Természetesen ismerőseiknek több „zsetont” adtak át.

Először fejlesztett ki tollas szárnynyal repülő robotot a kaliforniai Stanford Egyetem kutatócsoportja, a PigeonBotot a galambok ízületeinek működése alapján alakították ki. A madarak tollaik legyezőszerű kinyitásával és visszazárásával változtatják szárnyuk alakját, így ügyesebben repülnek, mint a merev szárnyú drónok. A tudósok megvizsgálták, hogy irányítják a galambok ízületei a szárnytollak mozgását, ennek alapján építettek egy robotgalambot, a PigeonBotot, melynek tollas szárnyai az eredetihez hasonlóan változtatják alakjukat.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A kutatás eredményei alapján mozgékonyabb, gyorsabb légi eszközöket lehet alkotni – mondta Dario Floreano, a lausanne-i műszaki egyetem robotkutatója, aki nem vett részt a munkában. A tollas szárnyakkal a légi robotok zsúfolt helyeken, épületek között vagy erdőben szűkebb fordulásokat is végre tudnak hajtani, könnyedébben navigálnak rossz légköri körülmények között. Az új robot segítségével ráadásul állatok nélkül lehet tanulmányozni a madarak röptének mechanizmusát. A kutatók galambtetemek szárnyait hajtogatták és nyújtották, hogy megállapítsák, hogy alakítják a madarak a szárnyuk alakját. Kiderült, hogy a csukló- és az ujjízület szöge befolyásolja leginkább a szárny repüléshez használt tollait.

A stanfordi kutatócsoport a madártestek tanulmányozásával szerzett tudás alapján valódi galambtollakkal és mesterséges ízületekkel építette meg a robotgalambot, amely változtatni tudja a szárnya alakját. A repülési teszteken a kutatócsapat megfigyelhette, hogy amikor a PigeonBot egyik szárnyának egyik ujjízületét mozdították meg, akkor döntött szárnyú fordulást hajtott végre – egyben elsőként bizonyították, hogy a madarak időnként az ujjuk mozgatásával kormányoznak a levegőben. A Science tudományos lap számában a kutatócsoport egy másik tanulmányát is közölte. Ebben azt vizsgálták, miért nem alakulnak ki rések a tollak között, amikor a madár kitárja a szárnyait. Amikor a tollakat egymásra csúsztatták, majd legyező szerűen kiterjesztették, azt találták, hogy a tollak eleinte könnyen elcsúsznak egymáson, majd egy ponton megakadnak.

Elektron- és röngtenmikroszkópos felvételek megmutatták, a tollak felső lapján lévő apró horgok beleakadnak a másik toll alsó lapjának peremébe, amikor a kiterjesztéskor egymáson elcsúsznak. Ezek a mikroszkopikus horgok tartják egymás mellett a szárnyakat, hogy ne alakuljanak ki rések repülés közben.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">