Február 25.-én a kommunizmus áldozataira emlékeztünk. Olvasóink közül nem sokan tudják, kórházunk épülete egykoron rabok, kényszermunkatáborra ítéltek elszállásolására szolgált. Erről emlékezik meg az épület homlokzatán látható márványtábla, valamint a kiállító térben pedig az itt elszállásolt foglyok nevei olvashatóak. A tábort akkor Borsós -1 néven ismerték.

A borsósi kényszermunkatábort 1952 nyarán hozták létre, a 33-as út mentén, két − egymástól külön álló − telepen, a mai Hortobágy község területén. A tábor Borsós I. néven ismert részének magva egy gépszín - a mai Madárkórház épülete - és a közelében kiürített épületek, közel a Hortobágyi Nagycsárdához, a Balmazújváros-Debrecen felé vezető út jobb oldalán. Hídi tábornak is nevezték ezt a telepet, mivel a Hortobágy folyó kilenclyukú hídjához is közel esett. A Borsós II. nevű táborrészt, ugyanennek az útnak két oldalán, a hídi tábortól másfél kilométernyire, a Hortobágyi Állami Gazdaság borsósi telepén, s egyúttal központjában hozták létre. A tábor súlypontja a hídtól keleti (Balmazújváros felé vezető) irányban, a 33-as út bal oldalán volt. A rabok nagy része itt: Borsós Sámuel tiszafüredi birtokos egykori tanyájának − korábban feltehetőleg idénymunkások szállásául is szolgáló − juhnyíró hodályában: az un. Nagyhodályban és a mellette épült cselédházakban, valamint a hozzájuk tartozó disznó- és tyúkólakban kapott helyet. Kisebb részüket ezzel az épületcsoporttal szemben, az út túloldalán, az Állami Gazdaság központjához közeli épületekbe (főleg a magtár padlására) szállásolták be.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A hatósági adminisztrációban egységesen Borsósként nyilvántartott telepek őrzését ugyanaz a rendőrőrs látta el. Ez a hídi tábor területén, a gépszín melletti épületben rendezkedett be. Az állami gazdaság üzemi épületei a Nagyhodállyal szemben, a 33-as út túloldali épületeiben voltak, kissé beljebb az úttól, a hortobágyi tározó tó közelében. A rabmunkát innen vezényelték, a rabokat a hídi központból felügyelték. A tábor meglehetősen tágas területe egybeesett a Hortobágyi Állami Gazdaságok Trösztjének borsósi üzemegységével és a hortobágyi puszták tradicionális középpontjával és központjával: a híd-csárda-kocsiállás-csendőrőrs által közrefogott területtel. Ebből a központi magból nőtt ki a későbbiekben − 1962-ben közigazgatási státushoz is jutva − Hortobágy község. Borsós késői alapítású tábor: 1952 nyarán jelölték ki a június 25-én Miskolcról és (kisebb részben) a környékbeli borsodi községekből deportált családok − 539 személy − számára.

A kiüríthető épületek fogadóképessége kezdettől fogva szűkösnek bizonyult. A miskolci családok többségét a híd közeli gépszínben és melléképületeiben (Borsós - 1), a többieket a borsósi Nagyhodályban (Borsós - II.) helyezték el. (A kitelepítettek Borsós - I fő szálláshelyét: a gépszínt − megkülönböztetésül a Nagyhodálytól – Kishodálynak és Pajtának is nevezték.) A következő hónapokban folyamatosan érkeztek a szállítmányok az ország minden részéből, szórványosan még Budapestről is. Június 27-én Besenyőtelekről, július 2-án Várpalotáról, 17-én Kisköréről, 18-án Békéssámsonból és Tótkomlósról, 24-én Szakmár-Résztelekről, és Sándorfalváról, hoztak kisebb-nagyobb csoportokat. 1952 forró nyarán sűrűsödtek az aratási, terménybeadási atrocitások, és sűrűbbek lettek a hatóságok megfélemlítési akciói is a falvakban. A kisebb borsósi szállítmányokba ezeknek a nappali lecsapásoknak − többnyire teherautókon hozott − áldozatai kerültek. A Békés megyei Kaszaperről július folyamán két ízben is hoztak családokat.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Madarakat mentünk már 36 éve. Így kezdtem a tavalyi beszámolót, de akkor 35 évnél tartottunk. Hogy honnan és hová fejlődtünk, mit és milyen indíttatásból, miből és hogyan csináljuk, most nem írom le még egyszer, mert olvasóink többsége bizonyára emlékszik rá. Akit érdekel, az honlapunkon, a www.madapark.hu „kiadványaink-Pusztadoktor magazin” menüpontja alatt 2019. januári számunkban, „Számadás” címmel digitálisan is fellelhető formájában megtalálja. Csak a számok változtak. A 2019. év adatai a korábbi tematika szerint a következő képen alakultak:

Személyi állomány:

Az év folyamán 10 saját dolgozóval és 55 egyéni önkéntessel köztük 2 egész évben itt dolgozó olasz hölggyel, Carlottával és Melanie-val, valamint 3 turnusban 3-3 héten át összesen 42 külföldi önkéntes csoporttal, és 5 turnusban 1-1- héten át összesen 79 madármentő táborozó diákkal láttuk el a hortobágyi Madárkórházban és a Madárparkban a beérkező és az állandóan itt lévő madarakat.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Külső madármentőink részére 2019-ben 9 alkalommal volt madármentő képzés, mely 3 alkalommal a korábbi képzéseinken résztvevők továbbképzése volt, Hortobágyon, Budapesten, Tapolcán és Kaposváron, melyeken összesen 135-en vettek részt, 63-an tettek sikeres vizsgát, melyek közül 9 új madármentő szerződést kötöttünk. Így a korábban már vizsgázott és szerződött madármentő önkénteseinkkel együtt a nyilvános madármentő listánkon 166-an vannak. A listán nem szereplő, telefonszámukat közzé nem tevő, „névtelen” de általunk azért régóta ismert és elérhető segítőink jóval többen vannak, és dolgoznak velünk, ingyen, bármiféle költségtérítés nélkül.

Mentett madarak:

Az ő segítségükkel a múlt évben a
hortobágyi madárkórházba bekerült madarak száma 1971 egyed volt, ezen felül
hivatalos és engedélyezés alatt álló mentőállomásainkra Szentesen 378,
Nyíregyházán 162, Szigetszentmiklóson 118, Szekszárdon 91, Budapesten Kőbányán
91, Kaposváron 12, Budafokon 5 beteg érkezett, madármentőinknél Ecseren Bódis
Gergely László solymásznál 120, Hajdúböszörményben Kiss Julcsinál 105,
Debrecenben Molnár Líviánál 50, Budakalászon Paulheim Ritánál 32, Budapesten
Koroknai Tamásnál 30, Békés Viktóriánál 29, Petneházi Orsolyánál 23, Moharos
Zsoltnál 15, Diósdon Tóth Klárinál 15, összesen 1276 madár fordult meg a
teljesség igénye nélkül, melyek ápolását ők végezték, állatorvosi kezelésüket
pedig heti körjárattal én. Így a Madárkórház Alapítvány ellátásában
mindöszszesen 3247 mentett madár volt az év folyamán. Ez a szám az előző évi
2355-höz képest 37%-os növekedés, mely a megmentett életek tekintetében és
természetbe visszaengedettek számában is előrelépés.

Ez a költségekben is
megnyilvánul. Bár külső önkénteseink költségtérítés nélkül végzik ezt a munkát,
mentőállomásaink működtetése pénzbe kerül. A körjárat rendszerű
takarmányellátás és állatorvosi felügyelet időben és a ráfordított költségekben
(utazás, szállás, gyógyszer, takarmány) jelentős terheket ró az alapítványra. A
budapesti telephelyek és az ott működő madármentők által begyűjtött betegek
száma indokolttá teszi az eddigi gépkocsiból működtetett „mobil mentőállomás”
mellett egy pesti rendelő kialakítását, melyet ebben az évben meg kéne nyitni.
Ez további anyagi ráfordítást igényel. 
Alapítványunk rendelkezik a belépőjegyekből, 1 %-okból, és adományokból
a működési költségek forrásával, melyek azonban végesek. Bár az utóbbi évben
ezen a téren is volt előrehaladás, mert 
- Önöknek hála - az 1 %-os bevétel és a támogatások is szaporodtak, de
nem olyan mértékben, mint a fenti betegek száma és ellátásuk költségei. Ezért
kérjük továbbra is támogassák működésünket 1%-kal, adományokkal, önkéntes
munkával és bármi más segítséggel!

Köszönettel kívánok madárdalban gazdag Boldog Új Évet mindenkinek:

Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Kisebbfajta csoda történt néhány évvel ezelőtt egy délelőtti madárkutatásom alkalmával. Szlovákiában, Búcs községben már 15 éve kutatom a madárvilágot az ottani Alapiskola tanáraival és diákjaiból alakult „MADÁRMEGFIGYELŐ TÁBOR” tagjaival. Épp egy ilyen madármegfigyeléskor történt, hogy egy méretes fa törzsében, kb. 2-2,5 méter magasságban egy fakopáncs odút fedeztünk fel.

A 15 fős madármegfigyelő csapattal pár méterről, csendben figyeltük az odút. Majd egy denevér repült a karomra, amin meglepődtem, de nagyon örültem, hiszen engem választott „partnerének”. Csodálatos érzés volt amikor az egyik „kis kezét” megemelte, és én arra gondoltam, hogy kezet akar velem fogni. És én kezet fogtam vele, íme a fénykép.

Majd beszéltem hozzá és jött a második meglepetés: megsimogathattam ezt a csodálatos kis élőlényt….bizonyíték a fénykép. Nagy élmény volt ez a jelenet mindnyájunknak.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A társalgás úgy tíz-tizenkét percig tartott, majd visszarepült a „házába”, ahol a társa vagy a barátja érdeklődött az odúból, ahogy a fényképen látható.

Nagy öröm és csodálatos érzés volt ez
számomra, hogy egy denevérrel paroláztam, simogathattam és beszélgethettem
vele, azaz én mondtam a magamét.

Óvjuk, védjük meg ezeket a kis
élőlényeket, amelyek millió szúnyogot, legyet és más rovarokat pusztítanak a mi
védelmünkért.

Katona Mihály

                                                                                                            Kunszentmárton                                                                                                                  az MME tagja

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Ha természetjárókat kérdeznénk, hogy láttak-e már sárgafejű királykát sokan mondanák rá: nem. Holott lehet, hogy láttak már, csak nem tudták, hogy azt láttak. Téli időszakban gyakran társul vegyes csapatokban cinkékhez, így madáretetők környékén gyakran szem elé kerülhet.  Háta olajzöld, alteste szürke, feje tetején áthúzódó élénk sárga csíkjáról könnyen felismerhetjük. Kicsi, olyan kicsi, hogy a legkisebb Európában. Kifejlett egyedeinek test tömege mindösszesen 4-7 gramm között változik. Étlapján pókok, levéltetvek, poloskák és kabócalárvák és rovarmaradványok is szerepelnek. Magokat nem fogyaszt. A lombkoronában keresgél és szinte folyamatosan mozgásban van. Magyarországon ritka fészkelő, főleg az Alpokalja és az Északi-középhegység öreg luc-edeiben stabil költőállománya van jelen.

Téli természetjárásaink során fenyvesek közelében nagy valószínűséggel kerülhet szem elé. Nem félős, sok esetben méterekre megközelíti az embert. Évente két fészekaljat is fel nevel. Egy átlagos fészekalj 7-11 tojásból áll. Natura 2000 jelölőfaj, természetvédelmi értéke: 25 000 ft.

Fotók és szöveg: Morvai Szilárd

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Elköteleződve a zero waste elv (nulla hulladék elv) iránt  a Zelga Universe Kft. termékeit és csomagolásukat különböző hulladékok újrafelhasználásával, újrahasználásával, valamint újrahasznosított alapanyagokból készítik. A Madárkórházzal közösen a cégtől olyan karkötőket lehet beszerezni, ami nem csak mutatós, modern, hanem a vásárlással többek között bennünket is támogathatnak. A műanyag charm kollekciójuk a Tiszából gyűjtött hulladékokból kel új életre, amit a PET Kupával való együttműködésük tesz lehetővé. A CRKL karkötők és a különböző kollekciójú charmok egymással kombinálhatók, gyűjthetők. Termékeik megvásárlásával, nemcsak egy újrahasznosított alapanyagokból készült divatcikk büszke viselője lehetsz, hanem kialakíthatod saját zöld portfóliódat is. Tudatos döntéseddel nonprofit partner szervezeteink által végzett környezetvédelmi tevékenységeket támogatsz. Hasonló külföldi termékekhez képest jóval magasabb támogatási rátát alkalmaz a cég (50%). Közös érdekünk, hogy fenntartható módon éljünk bolygónkon, hogy annak szépségeit a következő generációk is élvezhessék. Sokan tartják még ma is szélsőséges zöld dolognak a környezetvédelmet, pedig minden embernek rá kellene ébredni, hogy ez rólunk is szól, hiszen saját életkörülményünk is a környezet állapotától függ. A program keretében eddig összegyűlt adományokat a korábban, a The Famous Grouse által támogatott Bagolyvár felújítására költöttük. Így egy igazán közös ügy lett a baglyok új helye, hiszen a munka nagy részét nemzetközi önkéntesprogramunk keretében, német, olasz, francia és spanyol segítők végezték.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">