Leggyakoribb hazai bagolyfajunk. Közepes méretű, tollfülei hosszúak. A múlt század első felében a varjak vadászata során sok fészekaljat kilőttek, mivel gyakran foglalja el az elhagyott varjúfészkeket költésre. A telet sokszor a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészelik át. Egy-egy fenyőn nem ritkán több tucat egyed is nappalozik, majd sötétedéskor vadászatra indulnak. Gyakran ütik el éjjel az autók. Hazai állománya stabil, de a varjútelepek növelésével növelhető az erdei fülesbagoly állomány is. Előszeretettel foglalják el költőhelyül a varjak fészkeit. Szarkák, vetési és dolmányos varjak fészkeit költ, de ragadozó madarak gallyfészkében is előfordul, hogy megtelepszik, kivételesen pedig a talajon is költhet. Hazánkban általánosan elterjedt, de a magasan fekvő, zárt erdőket elkerüli. Évente egyszer költ, viszonylag korán, már márciusban teljes a fészekalja. Egy átlagos fészekalj 5-6 tojásból áll. A hím csak a táplálékszerzésben segíti a tojót a költésben.

A fiókák még jóval röpképességük előtt elhagyják a fészket, és a közeli fákon üldögélnek. Ebben az időszakban a fiókákra számos ragadozó jelent veszélyt (róka, nyest, héja és egerészölyv). A Madárkórházba is ebből a bagolyból kerül be legtöbb. Általában télen legyengülve, elütve, de sok fióka is kézre kerül amik közül szinte mindet szabadon tudjuk engedni.

Konyhás István