Etetem a sast. Hatalmas fiatal tojó, nem is nagyon láttam még ekkorát. Csupasz kezemmel tartom csőréhez a hal belsőséget: májat, szívet, vesét, kopoltyút, ezeket szereti a legjobban. A hatalmas kampós csőrével ugyan le tudná harapni az ujjamat, karmaival meg is tudna ölni, de leheletfinoman veszi el és eszi le kezemről a pár centis, kocsonyásan csuszamló ínyencségeket anélkül, hogy a bőrömet megsértené. Bár véres, nyálkás, de látja, és a csőrével megérintve érzi, tudja, hogy az az enyém, és a hal rajta az övé. Ugyanúgy, ahogy egy ló enne a kezemből, vagy egy kutya, vagy egy nagyon szelíd solymászmadár. Ahogyan őt is etette az anyja, öklömnyi pelyhes korában.

Most megint ez történik vele. Visszatérnek az emlékek és visszatér a baba viselkedés. Sokszor tapasztaltam ezt, nemcsak fiatal rétisasoknál, hanem fehér farkú, sárga csőrű öregeknél is. Rájön és onnantól tudja, hogy ez most etetés, és jobb etetve lenni, mint magától enni. Ha rászokik, elvárja a meglett felnőtt sas is. Ezt tette annak idején Luca, a műlábas sasunk, és Szelídke aki most már egyáltalán nem szelíd, de akkor, amikor még az volt. De csak addig, amíg rászorult, egy idő után már nem akarja, hogy etessék, nyaktollait mereszti, méltatlankodó hangot hallat, majd odacsíp, ha nem elég, legközelebb már támad. De most még nem itt tartunk. Ha bemegyek a kórtermébe, figyeli, hogy mit viszek. Kis vödörben halat. Először ami volt, apró keszegeket, melyből vagy húszat etettem meg vele egyszerre. Nem kellett lefogni és megtömni.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

„Felső madárfogás”, a felső csőrkáva felülről megfogva felfelé nyitja a szájat, és a halat fejjel előre egészben le a torkán, még csak nem is gondol a védekezésre, vagy ellenállásra, a másodikat már csak a szájába, és nyeli, mint kacsa nokedlit. Megeszi, ha nincs más választása, de rétisasnak a nagy hal az igazi. A kiló feletti tükörpontyot a szomszéd halastóból, az Aranyponty Kft. hortobágyi halgazdaságából kaptuk, kifejezetten neki. Éppen lehalászás volt, kértem a sasnak, és adtak többet is. Először csak berakom mellé e g é s z b e n , és otthagyom. Nem nyúl hozzá. Órák múlva bemegyek, az orra előtt egy ollóval felbontom, széthajtom, és megint otthagyom. Semmi. Kivágom a belszervet, és markomban az orra alá tartom. Közben hangosan csámcsogok. Ő is. De nem nyúl hozzá. Diónyi falatokra osztom, és ujjaimon az szájához értetem. Megpiszkálja, csámcsog, de nem eszi. Most jön a felső madárfogás, és nyeli. Az egész belszervet, mind. Azután a kopoltyút, majd az agyvelőt. Erre még Luca, a féllábú rétisas tanított, amikor már ott tartottunk, hogy a felnyitott halat a csőréhez tartva tépte, ahol akarta, én ellentartottam, és ollóval segítettem leválasztani a kívánatos falatot. Először mindig a sötétebb, frissebb pirosat, a szívet, kopoltyút, majd az agyvelőt, végül a májat, vesét beleket ette ki. A fehér hús nem kell nekik. Azt eszik meg, amit mi kidobunk. Ami nekünk kell, azt meghagyják. Nem vagyunk konkurensek, egész jól kijönnénk egymással.

Advent első vasárnapjára érkezett a kórházba. A Börzsöny Ipoly menti hegyvidéki területén nem szoktak előfordulni rétisasok, még akkor sem, ha közel az Ipoly, mely azért nem akkora folyó, ahol sasok halászgatnának, a Dunában inkább, de az légvonalban is 10-15 km. Repül ennyit egy rétisas, még többet is, de nem a hegytető erdővel határos mezőgazdasági területén keres táplálékot.

De mégis ott találták mozgásképtelenül.

Ott nincsenek hörcsögök, inkább lőtt nagyvadak, melyeket nem találnak meg, vagy kizsigerelt belszerveit a vadászok otthagyják. Ezek tartalmaznak részeket az ólomlövedékből, mely a rétisasok első számú károsítója. Fő táplálékuk a hal, de a vizes élőhelyeken gyakran találnak sörétezett vadkacsát, vadlibát, melyek akár sérültek, akár elpusztultak, a bennük lévő ólomsörét szintén a rétisas gyomrába kerül. Az az ólomsörét, mely célt tévesztett, az is még sokáig mérgezi a környezetet, ahova kioldódva is veszélyes. A vadkacsák zúzókavics helyett felvehetik az iszapból és ott van a gyomrukban, mely őket is mérgezi az őket fogyasztó embert és sast ugyanúgy. Az ólom az emésztőnedvekben feloldódik, felszívódva a vérbe kerül, és a csontjaikban elraktározódik, onnan magától soha ki nem ürül, és ha elér egy bizonyos szintet, akkor jelentkezik a mérgezés, látászavar, vakság, remegés, gyengeség, koordinációs zavar, fejtekerés hasmenés tüneteivel, mely gyakran halálos. De sasunknál megfigyelhető görcsös tünetek nem ólommérgezésre, sokkal inkább karbofuránra utalnak. Ott lehet az ólom is a háttérben, de Szlovák oldalon, apróvadas területen is élnek rétisasok, ahol mérgezhetik a rókát és a varjakat. Ha meglátnak egy számukra csábító, szándékosan bemérgezett csalétket, vagy egy azzal már lemérgezett, és elhullott célállat tetemét, akkor az ismert forgatókönyv szerint a varjakkal, ölyvekkel együtt 2020. november-december 5 Adventi sas sasok is fekhetnek a terítéken, vagy nem sokkal távolabb. Általában nem jutnak másfél kilométernél messzebb, de 15 km távolságra is eljutott már mérgezett sas. Így át is repülhetnek a hegyen a Dunához, és ha útközben meglátnak egy táplálékforrást, leginkább egy tetemet, akkor az ott tarthatja őket.

Így lehetett, mert már egy nappal korábban is látták a vadőrök, de akkor másodmagával, egy elhullott szarvasborjú tetemén. Amikor megtalálták, merev izmokkal feküdt, lábait előrenyújtva, ujjait görcsösen marokba szorítva. Diszpécserközpontunkba érkezett a hívás, éppen Pesten voltam, egy óra alatt odaértem. Fél másodperc alatt megvolt a diagnózis: karbofurán mérgezés. Pár másodperccel később az ellenszert is beadtam. Atropin injekció 1 ml mellizomba.

A következő szakmai részeket elsősorban állatorvos kollégáimnak ajánlom figyelmébe:

Az Atropin általános adagja 0,1 mg, a 10 %-os készítményből 0,1 ml lenne testtömeg kg-onként, egy 5 kilós sasnak 0,5 ml, de ha karbofurán mérgezés van, akkor ennek 10 szerese, 1mg/ ttkg, azaz 5 kg-ra 5 ml a hazai egzotikus szakállatorvosok ajánlása. De ha mégsem karbofurán, akkor túladagoltuk, és megmérgezhetjük. A 0,1 mg-os adag viszont akkor sem árt, ha nincs mérgezéses terhelés. Ennek duplája még elmegy, de tapasztalatom szerint az ötszöröse már veszélyes. Az ilyen veszélyek elkerülése érdekében én tört adagban addig emelem a dózist, amíg a pupilla háromnegyed részére tágul. Ez azt jelenti, hogy van Atropin hatás, és ha szűkül, akkor ismétlem a háromnegyedes tágulásig. Ez függ az méreg acetilkolin-eszteráz bénító hatóanyagának jelenlététől és m é r t é k é t ő l , melyet annak megfelelően e l l e n s ú l y o z az atropin, amely nem hatástani, de tüneti ellenszer. Létezik hatástani antidótum is, a toxogonin, de ez általában nincs az állatorvos táskájában. És amire beszerezzük már túl vagyunk a kritikus időszakon.

A sas másnapra felállt. De ahogy ilyenkor szokott lenni, még egyensúlyozási zavarokkal küszködött. Ez a több évtizedes tapasztalat szerint pár napig szokott tartani, de most már két hete bizonytalankodik. A szakirodalom 3 napon át ajánlja az atropinozást, mi 4 napig adtuk, B-vitaminokkal együtt, az idegrendszeri tünetek ellensúlyozására. Javul, de lassabban, mint kellene. Valami más is van a háttérben. És rétisasok esetében az ólommérgezés borítékolható. Bár annak vannak jellemző tünetei, és ezek nem annyira azok, de beleférhet. Ezért ólommérgezés ellen is próbáltam volna adni valamit. Az egyetlen szert, ami volt, a Chelintox injekciót már 5 éve nem gyártják, és a forgalomban lévő készletet egy éve visszahívták, tehát nincs. A többi hatásos ellenszer (D penicillamin, dimerkaptan) szintén nem hozzáférhető. A hatóanyag Ca-EDTA, azaz kálcium-etiléndinátrium-tetra-ecetsav, mely egy nehézfémekkel kelátokat képző molekula. A vérből kivonja az ólmot, és a vizelettel kiüríti. A vérből 5 napos adagolás során eltávolítja az ólmot, de az a csontból felszabadulva továbbra is kifejti mérgező hatását, a kezelést 5 nap szünet után további 5 napi ciklusokkal többször ajánlják folytatni. Ennek megfelelő készítmény nincs forgalomban, de az egyik gyógyszergyártó állít elő EDTA-t, melyet egy pesti boltjukból (Azúr festékbolt, Bp, József krt. 65.) sikerült beszerezni. A por alakú hatóanyagot vízben oldva, az ajánlott dózisban, a sasnak 300 mg-ot kihígítva, injekciós fecskendőben mértem ki, és a hal húsába fecskendezve ette meg a sas a kezemből. Ezt egészítettem ki a debreceni Vezér állatkórház gyógyszertárában ajánlott Humac készítménnyel, melynek huminsav és fulvósav tartalma általános toxin megkötő tulajdonságú por, melyet szintén a halba csempésztem bele. A fulvósav ilyen hatásának nagyüzemi kipróbálását 20 éve én végeztem először több ezres lúdállományon az Egis gyógyszergyár jóvoltából. Akkor és most is ereményesen, mert sasunk másnapra felrepült az ablakpárkányra. Két hét után ez megnyugtató eredmény. De még folytat- 6 2020. november-december Adventi sas juk a kezelést, amíg a sas is elfogadja. Úgy szokott lenni, hogy ahogy javul, egy idő után menne, és szétszedi a kórtermet, emiatt sürgősen át kell helyezni egy nagyobb külső röpdébe. Ehhez azonban át kell csoportosítani a két nagyröpdében lévő gólyákat, sasokat, mert a röpdéink túlzsúfoltak, és részben felújításra szorulnak. Ezért egy új nagy, 50 m-es tárolóröpdét kell felépítenünk még Karácsony előtt.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Jelenleg folynak a munkálatok, és reméljük, hogy mire e lapszám olvasóink kezébe kerül, sasunk is már a túlélő röpdében rója a köröket. Négy repülős rétisasunk mellett ő lesz az ötödik. Közülük Bogyót nem engedjük el, korábbi, tavaszi sasos cikkeimben leírt lábgyengesége miatt. Ő most a nagyröpdében van egyedül a 80 gólyával, mert párja, Luca halála óta másfél év után most kezdi megtalálni önmagát. Már újra a legmagasabb ponton ül, és elfoglalta az egyik fészket. A többi 9 sast áttettük a kisebbik, túlélő röpdébe, hogy ne zavarják a gólyákat, melyek soha nem látott mennyiségben telelnek most nálunk. Összesen 102 gólyánk van, melyek közül mintegy 30 a korábban is évek óta itt élő tartósan sérült, a röpképtelenek, a félszárnyúak a gólyakertekben lábalnak, a féllábúak, félcsőrűek, félszeműek az egészségesekkel együtt a nagyröpdében szárnyalnak. A kezelés alatt állók még a kórtermekben lábadoznak, de mintegy 20-30 olyan gólyánk van, melyeknek nem jó a sasok között szerencsétlenkedni, mert felhívják magukra a ragadozók figyelmét. Amíg a szabadon engedésre való felkészítést jól szolgálja a gladiátorképzés, a szabad életre alkalmatlanoknak ez veszélyes üzem.

Nekik és a gyengébbeknek épül most a médiában meghirdetett társadalmi munkában önkéntesek segítségével az a tároló röpde, mely a nagyröpdénk tehermentesítésére szolgál. A 2006-ban épült 50 m hosszú, és 25 m széles, 12 m belmagasságú röpde fagerendáit és műanyag hálóját 2013-ban már egyszer ki kellett cserélni, mert az anyagok ennyit bírtak, elértek. Azóta eltelt megint 7 év, és már megint megrogyott a gerenda, és szakad a háló. Most még a nagy hidegek beköszönte előtt kijavíttatjuk a már látható hibákat, de tavasztól sort kell keríteni az egész felújítására. Erre most nincs kiírt pályázat, de akkor is meg kell csinálni, mert nincs hova tenni a madarakat. A 2004-ben évi 300 madárra tervezett Madárkórház és Madárpark ma évi 3000 madarat fogad. Az egyszerre bent tartott madarak száma közel 400. A tízszeres forgalommal a költségek is emelkedtek, a rezsi, a dolgozói létszám és a dolgozói fizetések is. Az 1 %-os bevétel is emelkedett, de közel sem annyival. A Covid miatt tavasszal kiesett látogató forgalom jelentős része, és az osztálykirándulások bevétele, de ez volt most ősszel is, és télen is zárva vagyunk. Nincs bevétel, de a költségek vannak. Az állami kompenzáció a vállalkozásoknak segít, a civileknek nem. Ezért kérjük támogatóink segítségét!

A tárolóröpde vasvázának anyagát, egy 50 m-es fóliasátor vázát a Rózsa Péter balmazújvárosi biotermelő Virágoskút Kft-je adományozta, további anyagot a hajdúszoboszlói Vasudvar bocsát folyamatosan rendelkezésre, Tar Lajos balmazújvárosi és Barna István tiszaörvényi hegesztők mellett Takács Levente hajdúböszörményi hegesztő és Kárpáti Zoltán várpalotai és debreceni segítőink markológéppel dolgoztak a hétvégén 26 tiszafüredi és tiszaföldvári polgárőr keze alá, akik nemcsak a tárolóröpde, de a legelső, 21 éves, igencsak avult fabarakk röpdesor felújítási munkálatait, és a vízborította terület lecsapolását is segítették. Kiss Júlia hajdúböszörményi madármentőnk csapata, Fekete Zsolt és Juhász Kata mellett az MTE részéről Lehoczky Krisztián is itt volt segíteni, és naponta jönnek az új önkéntesek.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Hálásan köszönjük az országos öszszefogást, és mindenkinek az idejét és munkáját, melyet a karácsonyi készülődés helyett a madaraink javára fordítottak!

Békés Karácsonyt, mindenkinek!

Dr. Déri János