A gyors út reménye

Valahol érthető az, ha az ember felháborodásában, végső elkeseredésében vagy akár tehetetlen dühében feljelentés formájában fejezi ki nemtetszését. Ez a legegyszerűbb, de korántsem a leghatékonyabb módja egy probléma elintézésének. Sokan választották ezt az utat az áramütést szenvedett gólyák ügyében is, azonnali megoldást színlelve. A feljelentők így másra bízzák az ügyüket, de tudjuk, ha másra bízzuk a csatát, amit meg akarunk vívni, nem biztos, hogy a számunkra elfogadható eredményt kapjuk. A magyar nyomozóhatóságok nem a gyorsaságukról híresek, és valljuk be, kellő érzékenység sem alakult még ki természetkárosítási, vagy állatkínzási ügyekben. Nem beszélve a prioritásról, hiszen a közvélemény és az ügyészség is türelmetlenebb egy emberölési ügyben, mint egy vetési varjú meglövése esetén. Többen kellő ismeretek nélkül dühből, ezért sajnos nem objektíven, tényszerűen, és a hatályos jogszabályok ismeretében cselekedtek. Az alapítvány szándékosan nem szállt nyilvánosan vitába senkivel, mert nem ezt az utat képviseljük, mellesleg PR fogásnak is gyenge egy szervezet részéről nagy csinnadrattával feljelentést írni, majd mutogatni a rendőrség felé, hogy lám-lám, nem csinálnak semmit, korruptok, mert  ennek az eredménye igencsak kétséges. Az áramütéses eseteket viszont jobban körbe kell járni. Nagyon leegyszerűsítve: az áramszolgáltatók nem azért építik a távvezetékeket, hogy azok madarakat öljenek, így szándékos természetkárosításról eleve nem beszélhetünk. Ez egy közszolgáltatás, mint a közlekedés, vagy az ivóvíz szolgáltatás, és az, hogy legyen áram a közületekben vagy épp egy otthoni lélegeztető géphez, legalább olyan fontos, mint a madárvédelem. Következő kérdés: megtesz-e minden tőle telhetőt az áramszolgáltató, hogy minél kevesebb áramütött madár legyen. Bármilyen furcsa is a válasz, de igen. Nem mindent, hanem minden tőle telhetőt, és ez egy lényeges különbség. Nincs az a törvény, ami bárkit is arra kötelezhetne, hogy többet tegyen, mint ami tőle elvárható. Ez a két dolog már önmagában elegendő ahhoz, hogy teljesen felesleges legyen feljelentést tenni. Azok, akik a gyorsabb utat választották, a napokban kapják meg az elutasító határozatokat, mely szerint „a cselekmény nem bűncselekmény”, ezért megszüntetik az eljárást. Nagyjából ennek az útnak vége is van itt, ha nagyon akarják, még megtámadhatják a határozatot, amit szintén el fognak utasítani, csupán rajongóiknak publikálhatják, mennyi mindent tesznek a gólyákért. Utána már csak annyi marad, hogy lehet szidni a hatóságokat, magyarázkodni, a „gyilkos oszlopok” pedig tovább szedik áldozatukat. A Madárkórház Alapítvány úgy döntött, hogy inkább megoldást keres. Ez egy hosszabb, alaposabb előkészítést igénylő munka, de szerintünk eredményesebb.

A rögös út

A Madárkórház Alapítvány munkatársai gyakorló jogászok bevonásával megvizsgálták, mit lehet tenni a madarak áramütéseinek visszaszorítása érdekében, és úgy döntöttünk, nem szállunk be az ellenségkép gyártásba, helyette inkább megpróbálunk összefogni az E.On-nal. Részben, mert tisztán láttuk, hogy a feljelentések nem fogják megoldani ezt a problémát, inkább csak egy mély szakadékot fognak teremteni áramszolgáltatók és madárvédők között, részben mert a tárgyalás a közös gondolkodás az alapítvány küldetéséhez eleve közelebb áll. Meg azért is, mert úgy gondoljuk, ha a mindezt az energiát inkább egy közös koncepció kidolgozásába fektetjük, sokkal hatékonyabban tudunk a természet szolgálatába állni. Munkánk első eredménye már látható is, hiszen a napokban írjuk alá az E.On-nal azt a megállapodást, ami alapján gyökeres változás várható a madarakat ért áramütések ügyében.
Az együttműködés és az alapján elinduló munka öt pillérre épül. Első lépésként közvetlen riasztási kapcsolatot alakítunk ki a két fél között, így egy hozzánk befutó bejelentés esetén azonnal tudjuk értesíteni a területileg illetékes egységet is, és az ott dolgozó szakemberek azonnal be tudnak kapcsolódni a mentési munkánkba. Ez nagyban lerövidíti azt az időt, amíg elindulhat a tényleges mentés, nem kell megvárni, amíg az illetékes munkatársat közvetve értesítik, ez pedig különösen nyáron, vagy fiatal madarak esetében nagyban befolyásolja a kezelés kimenetelét. Ehhez kapcsolódik egy őszi képzés is, mind a Madárkórház, mind az áramszolgáltató dolgozói és önkéntesei részére, mely során mindkét fél megtanulhatja, milyen információkra van szüksége a másik csapatnak ahhoz, hogy minél hamarabb megoldást találjanak a mentésre, mit kell megkérdezni a sérült madár bejelentőjétől a helyszínről vagy a villanyoszlopról, vagy szükség esetén hogyan fogja meg a darus kocsiban álló szakember a madarat szakszerűen a kiemeléshez. Következő fontos előrelépés, hogy a Madárkórház és a hozzá csatlakozó személyek, civilszervezetek adatbázisai alapján a tél folyamán elkezdődik azoknak a veszélyes oszlopoknak az átépítése, ahol már volt áramütés. Így célzottan, a meglévő keretek hatékony felhasználásával indulhat meg ezeknek az oszlopoknak a felszámolása. Fontos részt kap az együttműködésben a monitoring és a további kutatások is. Hiszen csak így lehet meggyőződni arról, mennyire hatékony a munkánk, illetve mit kell változtatni, fejleszteni a későbbiekben. A kutatási munkánk kiterjed a madarak hatékonyabb kezelésére, rehabilitációjára és az áramütések elsősegélynyújtására is. Várjuk azokat a szervezeteket, magánszemélyeket, akik szeretnének bekapcsolódni ebbe a munkába, hiszen nem önös érdekből álltunk az élre, hanem azért, hogy minél több madármentő tudjon egy jól kitaposott úton járni, egymást erősítve, a madarakért és a természetért.

Konyhás István

Mérföldkő a madárvédelemben!

Előző cikkünk, valamint a megállapodás szövege ITT érhető el!