Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

Nem várt vendég - Bogyó újra a Madárkórházban

2012. október 10. - Madárkórház

IMGA0002_2.JPG

Tegnapelőtt délután telefonon érkezett a bejelentés, hogy a Nemzeti Park munkatársai feltehetőleg egy mérgezett gyanús parlagi sassal. Balkány térségében találták helyiek, akik az ottani vadőr közreműködésével szállítódobozba helyezve átadták a HNP munkatársainak. Annak rendje és módja szerint, előkészítettük az atropint, mely ilyen esetben semlegesítheti a mérget, valamint előkészítettünk egy kórtermet a jövevény számára. Az első meglepetés érkezés után ért minket. A dobozból kivéve tapasztaltuk, hogy nem parlagi sasról van szó, hanem egy másodéves gyűrűzött rétiről. Tollát borzolta, csőréből vöröses váladék csöpögött. Mérgezés tüneteit nem produkálta teljesen egyértelműen, de szédelgett és hányt. Az atropint  biztonság kedvéért megkapta, némi vitamin és antibiotikum kíséretében. Kezelés után kórterembe helyeztük, had pihenje ki a fáradalmakat.

A második meglepetés az első etetésnél ért. Amikor beléptem az ajtón a vödörnyi hallal, nem menekült, békésen nézett felém. Mihelyt elhelyeztem az első halat az előtte lévő ülőfán, neki is esett, nem zavarta, hogy fél méterre állok tőle. Próbaképp a második falatot csőre felé nyújtottam, melyet óvatosan kivett a kezemből. Ez szelíd!/? Kérdeztem magamban. Fején tolla borzolt volt, nem ismertem fel. A második falatnál vált gyanússá a tekintete. Mintha ezer éve ismernénk egymást.... Ő a Bogyó!!! Hogy teljesen megbizonyosodjak róla még egyszer leolvastam gyűrűszámát, és rohantam a recepcióra, hogy összevessem Bogyóéval.... Egyezett.... Bogyó az, a lassan három hete elengedett réti sas. (Lásd.: Bogyó újra szabad)

IMGA0017_1.JPG

Bogyó mi történhetett Veled? Hol jártál? Mi bajod? És egyébként is, miért vagy megint szelíd? - A kérdésekre keressük a válaszokat. Elengedése előtt vadítása egy évet vett igénybe. Mindent tudott, amit egy sasnak kell. Az embert már nem várta be, idegenkedett tőle. "Szelídsége" valószínűleg a méreg hatásának, vagy betegségnek lehet mellékhatása. A begytartalmát és a székletmintát a tegnapi napon adtuk be laborba bakterológiai és toxikológiai vizsgálatra. Izgatottan várjuk az eredményt. Mára már jobban van, még bágyadt ugyan, de már nem szédeleg. Eszik, iszik és fürdik is.

IMGA0005_1.JPG

Bogyó megtalálója: Tóth László

Ellátogatunk a megtalálás helyszínére, Balkány-Görénypusztára. Nem kis távolságot tett meg az elengedés helyszínétől. Tóth László kertje melletti bozótosba szállt be, ahonnan nem tudott felszállni. Kutyák riasztották hozzá a házigazdát. A helyszínen nem találtunk sem mintának való köpetet, hányadékot, a környéken pedig mérgezésre utaló egyéb nyomot sem.


Bogyó már biztonságban van, állapota javul, bekerülésének pontos okát pedig még keressük. Valószínűleg mérget fogyaszthatott, de életveszélyben már nincs.

Szurkolunk Neked Bogyó, hiányoztál, de nem így szerettünk volna viszont látni!

Déri Balázs

Áramütött darumadár

Hortobágyon egy finn madárgyűrűző, Pehr-Erik Andersson engedte szabadon azt a darut, mely tavaly november végén került a hortobágyi Madárkórházba áramütés miatt. Akkor Tiszacsege közelében Nagymajornál találtak rá, és bár tartós sérülése nem volt, a lábadozás végére a darvak már továbbvonultak Magyarországról dél felé, ezért a kórházban maradt.

A darvak vonulása szeptember végén kezdődik, az északi országokból már több százas, ezres csapatokban vonulnak tovább, és a vonulás alatt is együtt maradnak. Az Afrika északi részéig tartó nagyjából 4500 kilométeres út legfontosabb pihenőállomása Hortobágy, itt szeptember végétől az első komolyabb fagyok beálltáig tartózkodnak.

Daru a 19. század vége óta nem költ Magyarországon, hazánkon a zömében Észtországban és Finnországban költő darvak pihennek meg ősszel. A nemzetközi jelölési szabvány szerint a daru esetében színes gyűrűs jelölési módszert használnak a vonulás-kutatáshoz. A módszer lényege, hogy egy 3-3 színből álló színkombinációjú műanyag vagy fém gyűrűt tesznek a madár bal és jobb lábára, az egyik az ország kódja, a másik az egyedi azonosító, így a zavarásuk és befogásuk nélkül szerezhetünk információkat a tartózkodási helyükről. (Ezenkívül használnak műholdas jeladókat is.)

Szabadon engedője Pehr-Erik Andersson finn darugyűrűző, a Madárkórház és a Magyar Daruvédelmi Munkacsoport vendége. A jelölés a nemzetközi szabvány szerint a kirepülés előtt történik, ekkor helyezik fel lábukra az egyedi jelölő kódokat. Pehr-Erik a daruvonulásra érkezett Magyarországra, közel 20 éve foglalkozik darvakkal, de a finn madártani szervezetnek hosszú ideje tagja.

Jelenleg zajlik a darvak őszi vonulása, a legfrissebb adatok szerint most nagyjából 22 ezer daru pihen Hortobágyon, számuk a tél kezdetéig megközelítheti a 80 ezret is. A daru társas lény, egy életre választ párt, a családok pedig a vonulás alatt is együtt maradnak. A vonulás leglátványosabb része az éjszakázó helyre történő úgynevezett darubehúzás, az éjszakát a madarak alacsonyabb vízállású tavakban töltik. Azt reméljük, a szabadon engedett daru csatlakozik társaihoz, és folytatja velük a vonulást Afrika felé.

MP

Forrás: HAON

Viszlát Janika!

img125.jpg

Drága Janika !!!

Azt reméltük sosem jön el ez a pillanat, de hiába…….

Kívánunk Neked jó utat! Ott ahová most mész, minden szebb lesz, hidd el!

Ott lehetsz, ahol a madaraid is szárnyalnak, fenn az égben!

Még utoljára köszönünk Neked mindent, a mosolyokat, a mérgelődéseket, a kiabálásokat…….

A mindig 3 leszidást……, mert az már egy dicséret J. A parázs vitákat, azt, hogy minden szarJ…

Én külön köszönöm a sokféle elnevezésemet a boszorkányon keresztül a tündérkéig J

Köszönjük, hogy voltál, vagy és leszel!!

Minden madár szeméből Te nézel vissza ránk, ezért nem is búcsúzunk, hiszen mindig itt élsz velünk, bennünk!

Légy nagyon boldog Janika!

Isten veled!!!!

 

Doki, Jutka, Balázska,

 Julie, Tünde, István, Misi

 Gurulós banya, Kartársnő,  A hétszentséges gyerek

Kedves János!
Nehéz ilyenkor bárkinek is a gondolatait összeszedni, vagy akár erősnek lenni, még ha az kívülről úgy látszik.
Szerintem ezzel nem mondok újat, de az én szemszögemből is egy értékes embert ismertem meg benned! Nyaranta ahogy én is kint tevékenykedtem az önkéntesekkel, hallgattam és láttam, amikor tanítottad őket. Hozzám nem állt közel a solymászat, de ha tőled kérdeztem valamit vagy
csak beszéltél róla valahogy mégis érdeklődő lettem, mert nagyon sok ember nyelvén el tudtad ezeket a dolgokat magyarázni. Ezért szerettem veled beszélgetni. Másrészt azért mert te voltál az az ember, aki ha rossz napom volt szóltál 2-3 szót vagy mondatot, amik azt jelentették számomra, hogy sokkal jobb kedvem lett
Egyébként ezekről a dolgokról egy egész regényt írhatnék de ezen regényt inkább meghagyom a saját emlékezetemben. Utolsó gondolatmenetként nem hagyhatok ki valamit! Volt egy világnézetünk, ami közös volt, az hogy semmise jó, úgy ahogy van, majdnem minden csak rossz. De te jóval idősebb és bölcsebb, vagy mint én ebből ered az, hogy megtanítottál valamire! Arra hogy mégis van, még ha egy szikrányi jó is, amiért az embernek mennie kell előre és csinálnia a maga dolgát. Ez a tanulság egész életemben meghatározóvá vált- fog válni a továbbiakban is. Szokatlan lesz, hogy nem hallom a műhelyben az örökös kopácsolást meg nem lesz az, hogy amikor Balázsék vagyok, mindig bekukkantson valaki az ablakon.
Én így búcsúzom tőled.
Zolika a hétszentséges gyerek.
Kedves János Kollégám, Drága Barátom!
Nem ismertem Nálad jobb solymász a világon!
Úgy bántál a madarakkal, mint egy virtuóz a húrokkal.
Mestere voltál e szakmának.

Ezért születtél, ez volt az életed.
Sokszor figyelték ámulva, mekkora tudás van benned.
Nem volt olyan kérdés, amire könnyedén ne feleltél volna.
Sokaknak csaltál mosolyt az arcukra.

Mindenkinek nagyon hiányzol!
Mert, tiszta szívből szeretetet adtál!
Mindenki, szíve szerint, egy kicsit szeretett volna János lenni!
De, Téged nem lehet utánozni.

A lelked most már máshol van.
Talán a kedvenc madarad, ki boldogan odaát fogad.
Szeretettel emlékezünk Rád, mert Te vagy az a SOLYMÁSZ
Kit Tóth Jánosnak hívnak.

Időnként odafentről!
Azért néz le ránk, mert szükségünk van tanácsodra!
Mit, és hogy is csinálna a János Kolléga!
Isten Veled Keri Janika!
Kovács István
Photo: Kedves János Kollégám, Drága Barátom!
Nem ismertem Nálad jobb solymász a világon!
Úgy bántál a madarakkal, mint egy virtuóz a húrokkal.
Mestere voltál e szakmának.

Ezért születtél, ez volt az életed.
Sokszor figyelték ámulva, mekkora tudás van benned.
Nem volt olyan kérdés, amire könnyedén ne feleltél volna.
Sokaknak csaltál mosolyt az arcukra.

Mindenkinek nagyon hiányzol!
Mert, tiszta szívből szeretetet adtál!
Mindenki, szíve szerint, egy kicsit szeretett volna János lenni!
De, Téged nem lehet utánozni.

A lelked most már máshol van.
Talán a kedvenc madarad, ki boldogan odaát fogad.
Szeretettel emlékezünk Rád, mert Te vagy az a SOLYMÁSZ
Kit Tóth Jánosnak hívnak.

Időnként odafentről!
Azért néz le ránk, mert szükségünk van tanácsodra!
Mit, és hogy is csinálna a János Kolléga!
Isten Veled Keri Janika!
Egy barát szavai... Könny a szememben...
Én nem búcsúzom tőled, mert a barátságunk velem tart örökre, csak elengedem most a kezed, mint a röpenő madár béklyóját,
mert tudom egyszer ismét együtt vadászunk újra,
és a Csöpivel vársz rám a kapuban...
 
Bérces János
Photo: Én nem búcsúzom tőled, mert a barátságunk velem tart örökre, csak elengedem most a kezed, mint a röpenő madár béklyóját,
mert tudom egyszer ismét együtt vadászunk újra,
és a Csöpivel vársz rám a kapuban...
Drága Janika! Szavakkal kifejezni nem tudom azt, amit most érzek! Elégszer megköszönni nem tudom tanításod, amit még a legnehezebb időkben is folytattál, magaddal nem törődve! Soha nem felejtem el azt, amit átadtál! Talán most jobb neked fe
nnt, az öreg solymászok között! A szó belémfagy, a könny kiül a szememre, mikor rád gondolok! Egy kis tudatlan voltam, mikor felkaroltál, és elindítottál a solymászok rögös, kegyetlen útján! Tudom, még találkozunk, fennt, az örök solymászmezőkön, de addig is, megmutatom ennek a hitvány, embertelen világnak, hogy méltó tanítványod voltam, s leszek! Lelked immáron az égbe szállt, mint sólyom, ki prédára les. Tudom, fenntről tekintesz ránk, és mindig velünk vagy!

Földi poraidat Isten nyugasztalja, barátom, tanítóm, örök Mesterem!
Bódis László Gergely
Photo: Drága Janika! Szavakkal kifejezni nem tudom azt, amit most érzek! Elégszer megköszönni nem tudom tanításod, amit még a legnehezebb időkben is folytattál, magaddal nem törődve! Soha nem felejtem el azt, amit átadtál! Talán most jobb neked fennt, az öreg solymászok között! A szó belémfagy, a könny kiül a szememre, mikor rád gondolok! Egy kis tudatlan voltam, mikor felkaroltál, és elindítottál a solymászok rögös, kegyetlen útján! Tudom, még találkozunk, fennt, az örök solymászmezőkön, de addig is, megmutatom ennek a hitvány, embertelen világnak, hogy méltó tanítványod voltam, s leszek! Lelked immáron az égbe szállt, mint sólyom, ki prédára les. Tudom, fenntről tekintesz ránk, és mindig velünk vagy!

Földi poraidat Isten nyugasztalja, barátom, tanítóm, örök Mesterem!
süti beállítások módosítása