Azt reméltük sosem jön el ez a pillanat, de hiába…….
Kívánunk Neked jó utat! Ott ahová most mész, minden szebb lesz, hidd el!
Ott lehetsz, ahol a madaraid is szárnyalnak, fenn az égben!
Még utoljára köszönünk Neked mindent, a mosolyokat, a mérgelődéseket, a kiabálásokat…….
A mindig 3 leszidást……, mert az már egy dicséret J. A parázs vitákat, azt, hogy minden szarJ…
Én külön köszönöm a sokféle elnevezésemet a boszorkányon keresztül a tündérkéig J
Köszönjük, hogy voltál, vagy és leszel!!
Minden madár szeméből Te nézel vissza ránk, ezért nem is búcsúzunk, hiszen mindig itt élsz velünk, bennünk!
Légy nagyon boldog Janika!
Isten veled!!!!
Doki, Jutka, Balázska,
Julie, Tünde, István, Misi
Gurulós banya, Kartársnő, A hétszentséges gyerek
Kedves János! Nehéz ilyenkor bárkinek is a gondolatait összeszedni, vagy akár erősnek lenni, még ha az kívülről úgy látszik. Szerintem ezzel nem mondok újat, de az én szemszögemből is egy értékes embert ismertem meg benned! Nyaranta ahogy én is kint tevékenykedtem az önkéntesekkel, hallgattam és láttam, amikor tanítottad őket. Hozzám nem állt közel a solymászat, de ha tőled kérdeztem valamit vagy
csak beszéltél róla valahogy mégis érdeklődő lettem, mert nagyon sok ember nyelvén el tudtad ezeket a dolgokat magyarázni. Ezért szerettem veled beszélgetni. Másrészt azért mert te voltál az az ember, aki ha rossz napom volt szóltál 2-3 szót vagy mondatot, amik azt jelentették számomra, hogy sokkal jobb kedvem lett Egyébként ezekről a dolgokról egy egész regényt írhatnék de ezen regényt inkább meghagyom a saját emlékezetemben. Utolsó gondolatmenetként nem hagyhatok ki valamit! Volt egy világnézetünk, ami közös volt, az hogy semmise jó, úgy ahogy van, majdnem minden csak rossz. De te jóval idősebb és bölcsebb, vagy mint én ebből ered az, hogy megtanítottál valamire! Arra hogy mégis van, még ha egy szikrányi jó is, amiért az embernek mennie kell előre és csinálnia a maga dolgát. Ez a tanulság egész életemben meghatározóvá vált- fog válni a továbbiakban is. Szokatlan lesz, hogy nem hallom a műhelyben az örökös kopácsolást meg nem lesz az, hogy amikor Balázsék vagyok, mindig bekukkantson valaki az ablakon. Én így búcsúzom tőled. Zolika a hétszentséges gyerek.
Kedves János Kollégám, Drága Barátom! Nem ismertem Nálad jobb solymász a világon! Úgy bántál a madarakkal, mint egy virtuóz a húrokkal. Mestere voltál e szakmának.
Ezért születtél, ez volt az életed.
Sokszor figyelték ámulva, mekkora tudás van benned. Nem volt olyan kérdés, amire könnyedén ne feleltél volna. Sokaknak csaltál mosolyt az arcukra.
Mindenkinek nagyon hiányzol! Mert, tiszta szívből szeretetet adtál! Mindenki, szíve szerint, egy kicsit szeretett volna János lenni! De, Téged nem lehet utánozni.
A lelked most már máshol van. Talán a kedvenc madarad, ki boldogan odaát fogad. Szeretettel emlékezünk Rád, mert Te vagy az a SOLYMÁSZ Kit Tóth Jánosnak hívnak.
Időnként odafentről! Azért néz le ránk, mert szükségünk van tanácsodra! Mit, és hogy is csinálna a János Kolléga! Isten Veled Keri Janika!
Kovács István
Egy barát szavai... Könny a szememben...
Én nem búcsúzom tőled, mert a barátságunk velem tart örökre, csak elengedem most a kezed, mint a röpenő madár béklyóját, mert tudom egyszer ismét együtt vadászunk újra, és a Csöpivel vársz rám a kapuban...
Bérces János
Drága Janika! Szavakkal kifejezni nem tudom azt, amit most érzek! Elégszer megköszönni nem tudom tanításod, amit még a legnehezebb időkben is folytattál, magaddal nem törődve! Soha nem felejtem el azt, amit átadtál! Talán most jobb neked fe
nnt, az öreg solymászok között! A szó belémfagy, a könny kiül a szememre, mikor rád gondolok! Egy kis tudatlan voltam, mikor felkaroltál, és elindítottál a solymászok rögös, kegyetlen útján! Tudom, még találkozunk, fennt, az örök solymászmezőkön, de addig is, megmutatom ennek a hitvány, embertelen világnak, hogy méltó tanítványod voltam, s leszek! Lelked immáron az égbe szállt, mint sólyom, ki prédára les. Tudom, fenntről tekintesz ránk, és mindig velünk vagy!
Földi poraidat Isten nyugasztalja, barátom, tanítóm, örök Mesterem!