Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

Sasméreg újrakeverve

2015. május 19. - Madárkórház
IMG_6603
Magazinunk májusi számának címlapján Bogyó, a kétszer mérgezett és nálunk harmadjára született rétisas vizsgálata és utolsó kezelése, hátlapunkon szabadon bocsátása látható. Róla egy film is készült, “Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” címmel, mely több díjat is nyert. Akkor nem gondoltuk, hogy mérgezés miatt rövid időn belül ismét visszakerül. Azt hittük, hogy ez egy merőben ritka, sőt egyedi eset, de nem az. Most került vissza hozzánk a már Torda névre keresztelt rétisas, melyet a Húsvét vasárnapi kezelését követően már egyszer szabadon engedtünk. Akkor szerves foszfát mérgezés gyanúja és következményes traumás belső vérzése miatt kezeltük. Nem azért jött vissza, mert ide vágyik, de mégis itt van, mert ismét szerencséje volt. És azért, mert a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrei nagyon vigyáztak rá, annyira, hogy azonnal megtalálták, amikor orvosi segítségre szorult. Most klórfacinon mérgezés gyanúja, azaz az engedélyezett pocokméreg, a Redentin hatóanyaga okozta vérzékenység miatt kapja az ellenszert és az infúziót.
De menjünk sorjában:
A Húsvét sok új pácienssel indult, egész napos, éjszakába nyúló műtétekkel, ahogy a Madárkórházban ez tavasztól őszig lenni szokott. Csak novembertől márciusig van egy kis uborkaszezon, amikor napi egy-két beteg mellett pihenni is tudnak a dolgozóink valamit. Áprilistól egyszerre robbant be a tavasz, vagy talán már megint rögtön a nyár. A beteg madarak tömegével együtt a turistaforgalom is beindult, így mindjárt láthatták is az érdeklődők a madárkórház vészhelyzetben működő üzemmódját. A kezelésre váró madarak tucatjai kartondobozokban, ahogy érkeznek, a műtőben nonstop kezelések, a kórtermek dugig madarakkal, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Torda vasárnap érkezett, aznap, és még másnap is dobozban maradt. Nem csak a helyhiány miatt, hanem azért, mert állapotának ez a volt akkor a legjobb elhelyezés: teljes nyugalom, és mozdulatlanság. Az első látható tünet az általános gyengeségen kívül némi remegés, és a szájából folyó vér volt, és ez utóbbi traumás tüdővérzésre utal. A megtalálás helye a BNP Borsodi mezőségi területén egy nagyfeszültségű vezeték közelében van, ami a légvezeték, mint az égbolton egy olyan akadály, mely a rétisasok egyik legnagyobb ellensége. Az evolúció során a rétisas akár több százezer, vagy millió év alatt sem találkozott olyan vékony, faágszerű dologgal, ami nem hajlik el, ha a sas szárnya hozzáér, és megszelektálta volna az erre nem odafigyelő madarakat. A magasan repülő madarak ugyanis nem néznek maguk elé, mert a fák fölött nem szokott lenni semmi. Legfeljebb egy másik sas, konkurens ragadozó, táplálékot jelző holló, vagy a körözéshez felszálló légáramlatot, termiket kereső gólya. De akkor sem szokott gyakran nekirepülni a vezetéknek, csak ha rosszak a látási viszonyok, vagy a madár nem lát, vagy nem reagál jól. Ez rétisas esetében gyakrabban ólommérgezés miatt fordul elő, ami vízhez kötött életmódjából adódóan az általa szívesen zsákmányolt halakban feldúsult nehézfémek, vagy az iszapban felhalmozódott ólomsöréteket zúzókavicsként felvett vadkacsák gyomrából, illetve a sebzett, vagy lelőtt, de a vadászok által meg nem talált, sörétezett viziszárnyasok fogyasztása miatt várható. Az ólommérgezés látás- és koordinációs zavarokat okoz, de ennek a sasnak más tüneti voltak: a pupilla fényre való reakciójának hiánya, és az ellenszerként alkalmazott atropinra való gyenge reakció a remegéssel együtt inkább a szerves foszfát mérgezés gyanúját vetette fel. Ezt erősítette meg az atropinos kezelésre való látványos javulás, melyet viszont laborvizsgálattal még nem tudtunk igazolni. Ennek oka az, hogy élő madárból az állategészségügyi vonalon igénybe vehető labor, a NÉBIH ÁDI azaz az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (régi nevén Országos Állategészségügyi Intézet) nem rendelkezik kisebb mennyiségű minta vizsgálatára alkalmas technikával. Elhullott madarakból 25 gramm vizsgálati anyag, ami gyomor-béltartalom, vagy az egész máj, alkalmas az ott működő gázkromatográfos vizsgálatra, mellyel 11 500 Ft + ÁFA vizsgálati díjért akár szerves foszfáésztert, akár klórfacinont ki tudnak mutatni, de az élő madárból nyerhető bélsár, vagy vér jóval kevesebb ennél. Ehhez már folyadék-kromatográf kell, ami 10 milliós berendezés, és ehhez még egy 80 milliós tömegspektrométer is szükséges, mely a vizsgált molekula ionjait elektromágneses térben háromszor átvezetve az úgynevezett ms/ms/ms módszerrel detektálja a kis mennyiségű anyagot is. A vizsgálat ezzel már 90 ezer Ft. De ez az anyamolekulára vonatkozik, a vizelettel távozó metabolitokra nálunk nincs bevált módszer, melynek kidolgozása 2-300 ezer Ft-os költséggel 2-3 hónapig tartana. Eddig nem volt bizonyítható, hogy a pocokméreg káros lenne a tápláléklánc többi résztvevőire, de talán ezért. Ugyanis a vérzékenységet okozó rágcsálóirtó szerek késleltetett hatásúak, pont azért, hogy a mérgezett állat társai ne fogjanak gyanút. Tehát amire tünetek láthatóak, az anyamolekula már nincs a gyomorban. Ezért nem lenne veszélyes a mérgezett rágcsálót fogyasztó ragadozókra. De most itt van Torda, a rétisas, aki másodjára itt maradt. És lehet, sőt valószínű, hogy a pocokméreg miatt. Az őt elnevező önkéntesünk, Takács Katalin életében először fogott rétisast, és ez alkalomból ő volt a névadója. Torda Árpád táltosa volt, jelentése: aki itt maradt.
Gyanúnkat jeleztük a BNPI felé, ahol fokozottan figyelik a megtalálás helyszínének tágabb környezetét, annál is inkább, mivel ott a Park maga gazdálkodik, illetve ő adja bérbe a területet, tehát biztosan nem történ ott legális méreg kihelyezés, ami március 31. után máshol sem engedélyezett. De mint tudjuk, aki sast mérgez, az ezt illegálisan teszi. Hogy miért? Valójában rókát, dolmányos varjat, vagy kutyát, vagy tényleg csak pockot akar mérgezni. De a méreg nem válogat. Ahogy a sas hozzájutott, a táplálékláncon át az ott legelő háziállatok, vagy lőtt vad fogyasztásával az emberre is ugyanolyan veszélyes lehet.
A mérgezés állatkínzás, orvvadászat, méreggel való visszaélés, természetkárosítás miatt külön-külön is bűncselekmény és halmozottan akár tíz évet is meghaladó börtönbüntetéssel, és több milliós bírsággal sújtható, mégis van. Mikor lesz vége?
Torda már túl van az életveszélyen. Hamarosan újra szabadon engedhető. De vajon harmadjára is lesz ekkora szerencséje? Vagy maradjon tényleg itt, mert a természetben már a nemzeti parkban sem biztonságos egy sas élete? Két hétig sem? Mi ez ellen küzdünk, a sasok és a természetben élő állatok életéért. Tesszük ezt minden állami támogatás nélkül, csupán a jószándékú emberek adakozásából és az adó 1 %-ának felajánlásából. Kérjük Önök is segítsék ezt a munkát!
Köszönettel:
Dr. Déri János

Majális - 2015

Szeretettel, változatos programokkal és természetesen gyönyörű madarakkal várunk minden kedves érdeklődőt a hortobágyi Madárparkba egy izgalmas Madármajálisra!

Programok:

Egész hétvégén:

- Kézműves foglalkozások gyermekeknek – gipszfigurafestés, kifestő

- Madárfelismerés – Gyűjts össze 3 különböző, a Madárparkban elrejtett madaras képet, majd recepciónkon mondd meg milyen fajt ábrázolnak, és nyerj!

- Fotózkodás madarakkal

Május 1.-én ezen felül:

- 11:00 - Lufiverés cukorkáért – Szerezd meg a lufikba rejtett cukorkákat!

- 13:00 - Májusfamászás

Egy kis ízelítő tavalyról:

Jó szórakozást kívánunk!

Megközelíthetőség:

4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. (A Vásártér mellett)

GPS koordináták: 47°34’52,04 N; 21°09’09,73 E

Nagyobb térképre váltás

Csőrre töltve 2.

2008-ban már csináltunk egy működő műcsőrt a “Csőrös” nevű gólyának, aki akkor még a Time magazinba is egész oldalas hírrel került be. Fotójával Brüsszelben kuratóriumi tagunk és szerkesztőnk, Konyhás István megnyerte az állatorvosi témájú fotós világversenyt. Most újra összeállt a csapat: Kótai Tamás fogtechnikussal most egy liba csőrét adtuk vissza.
Dabasról kerestek meg, hogy vállalom-e egy liba csőrének pótlását, melyet leharapott egy kutya. A liba a kedvenc házi állatuk, nem a fazékba szánják. Hozzák el, mondtam, Betadinnal kifertőtlenítve és jegelve, mert talán vissza lehet varrni. Igen ám, de az eset 3 napja történt, és a leharapott darab azóta ott volt kinn az udvaron. De elhozták, és vele együtt egy másik, frissen levágott lúd csőrét is megkaptam. Bár ez sem volt megfelelően hűtve, de megpróbáltam átültetni. Madaraknál nincsenek vércsoportok, sem bizonyos fehérvérsejtek, így könnyebb lehet a transzplantáció. Altatásban 3 rozsdamentes acél pálcának az orrcsontba és az új, méretre szabott csőrdarabba való beültetésével összeillesztettem, és orrháton, valamint a szájpadláson fúrt lyukakba helyezett átmenő fonallal visszavarrtam az új, még élő csőrt. A liba azonnal használni kezdte, de keringés híján az oxigén és tápanyagellátás diffúz módon kevésnek bizonyult. Két hét után elhalt, és lejött a beültetett csőrdarab.
Nem akartuk ismét azt átültetést erőltetni, hiszen csináltunk már protézist, így Kótai Tamás fogtechnikust hívtuk segítségül. Sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint a gólyacsőr, hiszen a hiányzó rész rövidebb, más erőhatások érvényesülnek. Egy másik liba csőréről mintát vett, és pár nap múlva az elkészült protézist altatásban igazította a csonkhoz. A három fémrúd az orrcsontban megvolt, ezekhez illesztettük a protézist úgy, hogy a protézist a fémrudakra felfúrva műgyantával a megmaradt csőr belső üreges felszínét is kitöltöttük. Némi szobrászati igazítás után Pár perc alatt megszilárdult a műgyanta és a lúd is felébredt. Csőrét azonnal használni kezdte, és azóta is működik. Gágog, csipked, eszik, iszik, ahogy a libák szoktak. Párjával azóta is boldogan élnek.
Dr. Déri János
Fotógaléria:
Az RTL Klub Híradójának adásából:

Horogra akadva

IMG_5318
Húsvét hétfőn déltájban Tiszalúcról Zákány Albert, a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őre egy horogra akadt rétisast hozott a madárkórházba. A tiszalúci morotva partján kiránduló fiatalok egy mozgásképtelen sast vettek észre, és értesítették az őrt. Kiérkezésekor már látta, hogy egy pergetéshez használt, három horoggal ellátott, műanyag csalihalas, úgynevezett támolygó készség tartotta fogva a helyben fészkelő öreg rétisas pár egyik tagját. Az pedig csak a hím lehet, mert a tojó ez idő tájt a fiókákkal kéne, hogy legyen. Két éve ismeri a fészket, most is vannak már fiókák. A csőrében két horoggal, a harmadikkal a szárnyában horogra akadt sas tényleg nem tudott, és nem is akart mozdulni. Egy nagyobb hal elragadta horgostul és damilostul a felszerelést a horgásztól, amelyet azután a sas kifogott a vízből és megevett. Közben a az egyik horog a felső, egy másik az alsó csőrkávájába fúródott, és összezárta a száját, és a vergődéstől a szárnyredőjébe akadt harmadik a szárnyát is mozgás képtelenné tette. Ő a kabátjával leterítette a sas fejét, ami, ha eltakarta a szemét és nem lát, megnyugtatja a madarat. Megállapította, hogy mindkét csőrkávában egy-egy horog, és a szárnyába akadt harmadik a visszahajló szakállával olyan mélyen beékelődött, hogy kíméletesen kiszedni nem tudta, de egy fogóval levágta őket. Ahogy a damil fogságából megszabadult, már támadott is a sas. Kesztyű nélkül veszélyes művelet rögzíteni és dobozba tenni, pláne egyedül, de muszáj volt, mert a horgok többi részét is el kellet távolítani, ami a mi dolgunk, itt a kórházban. A sas majdnem összeérő szeméremcsontját tapintva, 5 kg-os testtömegével, 86 cm-es testhosszával és 214 cm-es szárnyfesztávjával valóban hímnek bizonyult. A tojók ennél nagyobbak, és a szeméremcsontjuk között is legalább két ujjnyi a rés, hogy kiférjen a tojás. Röntgenezés után látszott, hogy jól benne vannak a beékelődött horgok. Altatásban szedtem ki az egyiket a szárnyredőt átfúrva, bemeneti irányát megtartva, hogy a szakáll tüskéje ne okozzon roncsolást. Egy varratot így is be kellett tenni, mert a korábbi rongálódástól jobban kilyukadt a bőr. A csőrt nem akartam a csontos szájpadlást és az állcsontot átfúrva megsérteni, ezért onnan finoman kiügyeskedve, a szakáll ellenében, visszafelé tudtam eltávolítani a horgokat. A sast antibiotikummal ellátva egy napra megfigyelésre bent tartottuk, hogy nincs-e más baja, de amikor másnapra már-már szétszedte a kórtermet, nem akartuk tovább visszatartani, nem is lehetett, mert a családja védelme és táplálékkal való ellátása fontosabb, mint a még gyulladt sebek a csőrén és a szárnyán.
IMG_5489
A hím sasok ilyenkor nagyon vadak és agresszívek, és nem lehet visszatartani őket, mert tényleg szétszedik a körletet, ha menni akarnak. Hiszen ha a tojónak kell táplálékot szerezni, az őrizetlenül hagyott fiókák más ragadozóknak, vagy akár varjaknak, hollóknak eshetnek áldozatul. Elengedhettük volna itt, Hortobágyon is, mert a légvonalban közel száz km-re lévő Tiszalúc a sasnak egy óra, de nem akartunk semmit kockáztatni. Út közben rengeteg nagyfeszültségű vezeték jelenthet veszélyt a fogságból hirtelen szabadult, fészkére igyekvő, nyugtalan sas számára. A kézre kerülés helyének közelében barátunk, Bereczki Attila madármentő aktivista által meggyűrűzve, a megmentője, Zákány Albert engedte szabadon. Széllel szemben indult (ahogy a madarak és a repülők is felszállnak), majd egy félkörrel a fészek felé vette az irányt, és eltűnt az ártéri erdő fái mögött, amíg szemmel követni lehetett.
A rétisas ritkán akad horogra, de nem példa nélkül való. Ez sokkal gyakoribb hattyúknál és vadkacsáknál. Leginkább szándékos mérgezés, vagy légvezetéknek való ütközés során kerül kézre. A villanyoszlopon elszenvedett áramütés náluk ritka, mert elkerülik az emberi építményeket. Viszont gyakrabban fordul elő náluk ólommérgezés, mint más fajokban, mert a vizes élőhelyeken folyamatosan vehet fel vizivad vadászatra korábban használt ólomsörétet a sebzett, és könnyű zsákmányt jelentő vadkacsák közvetítésével, melyek nemcsak a vadászat során sérülnek, hanem a mellé ment sörétet zúzókavics gyanánt is felveszik.
A rétisas fokozottan védett, veszélyeztetett faj, eszmei értéke 1 000 000 Ft. Hazai fészkelő állománya mintegy 230 pár.
Dr. Déri János
A Balmazújvárosi Televízió adásából:

Március 15.-e a Madárparkban

15 éves hagyományainknak megfelelően idén is gólyák szabadon engedésével ünnepeltük a Március 15.-ei nemzeti ünnepet.

A gólyák – mint igazi magyar madarak – pontosan e napon érkeznek vissza Afrikából, és így a madárkórházban ápoltak is egyenlő eséllyel foglalhatnak velük fészket.

Az örömteli eseményt verssel és dallal indították a gyerekek:

A gyönyörű tavaszi napsütésben 10 gólya, egy karvaly, két egerészölyv és 15 galamb nyerte vissza szabadságát. A madarakat meggyűrűztük, majd kokárdával ékesítettük őket. A kokárdákat természetesen úgy rögzítettük, hogy az elengedés pillanatában, de legkésőbb az első szárnycsapások után leessenek, hogy ne zavarják a madarakat további életükben. A gyógyultakat látogatóink engedhették szabadon. Minden önként jelentkezőnek jutott egy gólya, ölyv, vagy galamb.:)

Elengedett madarak:

Fotógaléria:

 

Az RTL Klub híradójából:
süti beállítások módosítása