Magazinunk májusi számának címlapján Bogyó, a kétszer mérgezett és nálunk harmadjára született rétisas vizsgálata és utolsó kezelése, hátlapunkon szabadon bocsátása látható. Róla egy film is készült, “Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” címmel, mely több díjat is nyert. Akkor nem gondoltuk, hogy mérgezés miatt rövid időn belül ismét visszakerül. Azt hittük, hogy ez egy merőben ritka, sőt egyedi eset, de nem az. Most került vissza hozzánk a már Torda névre keresztelt rétisas, melyet a Húsvét vasárnapi kezelését követően már egyszer szabadon engedtünk. Akkor szerves foszfát mérgezés gyanúja és következményes traumás belső vérzése miatt kezeltük. Nem azért jött vissza, mert ide vágyik, de mégis itt van, mert ismét szerencséje volt. És azért, mert a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrei nagyon vigyáztak rá, annyira, hogy azonnal megtalálták, amikor orvosi segítségre szorult. Most klórfacinon mérgezés gyanúja, azaz az engedélyezett pocokméreg, a Redentin hatóanyaga okozta vérzékenység miatt kapja az ellenszert és az infúziót.
De menjünk sorjában:
A Húsvét sok új pácienssel indult, egész napos, éjszakába nyúló műtétekkel, ahogy a Madárkórházban ez tavasztól őszig lenni szokott. Csak novembertől márciusig van egy kis uborkaszezon, amikor napi egy-két beteg mellett pihenni is tudnak a dolgozóink valamit. Áprilistól egyszerre robbant be a tavasz, vagy talán már megint rögtön a nyár. A beteg madarak tömegével együtt a turistaforgalom is beindult, így mindjárt láthatták is az érdeklődők a madárkórház vészhelyzetben működő üzemmódját. A kezelésre váró madarak tucatjai kartondobozokban, ahogy érkeznek, a műtőben nonstop kezelések, a kórtermek dugig madarakkal, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Torda vasárnap érkezett, aznap, és még másnap is dobozban maradt. Nem csak a helyhiány miatt, hanem azért, mert állapotának ez a volt akkor a legjobb elhelyezés: teljes nyugalom, és mozdulatlanság. Az első látható tünet az általános gyengeségen kívül némi remegés, és a szájából folyó vér volt, és ez utóbbi traumás tüdővérzésre utal. A megtalálás helye a BNP Borsodi mezőségi területén egy nagyfeszültségű vezeték közelében van, ami a légvezeték, mint az égbolton egy olyan akadály, mely a rétisasok egyik legnagyobb ellensége. Az evolúció során a rétisas akár több százezer, vagy millió év alatt sem találkozott olyan vékony, faágszerű dologgal, ami nem hajlik el, ha a sas szárnya hozzáér, és megszelektálta volna az erre nem odafigyelő madarakat. A magasan repülő madarak ugyanis nem néznek maguk elé, mert a fák fölött nem szokott lenni semmi. Legfeljebb egy másik sas, konkurens ragadozó, táplálékot jelző holló, vagy a körözéshez felszálló légáramlatot, termiket kereső gólya. De akkor sem szokott gyakran nekirepülni a vezetéknek, csak ha rosszak a látási viszonyok, vagy a madár nem lát, vagy nem reagál jól. Ez rétisas esetében gyakrabban ólommérgezés miatt fordul elő, ami vízhez kötött életmódjából adódóan az általa szívesen zsákmányolt halakban feldúsult nehézfémek, vagy az iszapban felhalmozódott ólomsöréteket zúzókavicsként felvett vadkacsák gyomrából, illetve a sebzett, vagy lelőtt, de a vadászok által meg nem talált, sörétezett viziszárnyasok fogyasztása miatt várható. Az ólommérgezés látás- és koordinációs zavarokat okoz, de ennek a sasnak más tüneti voltak: a pupilla fényre való reakciójának hiánya, és az ellenszerként alkalmazott atropinra való gyenge reakció a remegéssel együtt inkább a szerves foszfát mérgezés gyanúját vetette fel. Ezt erősítette meg az atropinos kezelésre való látványos javulás, melyet viszont laborvizsgálattal még nem tudtunk igazolni. Ennek oka az, hogy élő madárból az állategészségügyi vonalon igénybe vehető labor, a NÉBIH ÁDI azaz az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság (régi nevén Országos Állategészségügyi Intézet) nem rendelkezik kisebb mennyiségű minta vizsgálatára alkalmas technikával. Elhullott madarakból 25 gramm vizsgálati anyag, ami gyomor-béltartalom, vagy az egész máj, alkalmas az ott működő gázkromatográfos vizsgálatra, mellyel 11 500 Ft + ÁFA vizsgálati díjért akár szerves foszfáésztert, akár klórfacinont ki tudnak mutatni, de az élő madárból nyerhető bélsár, vagy vér jóval kevesebb ennél. Ehhez már folyadék-kromatográf kell, ami 10 milliós berendezés, és ehhez még egy 80 milliós tömegspektrométer is szükséges, mely a vizsgált molekula ionjait elektromágneses térben háromszor átvezetve az úgynevezett ms/ms/ms módszerrel detektálja a kis mennyiségű anyagot is. A vizsgálat ezzel már 90 ezer Ft. De ez az anyamolekulára vonatkozik, a vizelettel távozó metabolitokra nálunk nincs bevált módszer, melynek kidolgozása 2-300 ezer Ft-os költséggel 2-3 hónapig tartana. Eddig nem volt bizonyítható, hogy a pocokméreg káros lenne a tápláléklánc többi résztvevőire, de talán ezért. Ugyanis a vérzékenységet okozó rágcsálóirtó szerek késleltetett hatásúak, pont azért, hogy a mérgezett állat társai ne fogjanak gyanút. Tehát amire tünetek láthatóak, az anyamolekula már nincs a gyomorban. Ezért nem lenne veszélyes a mérgezett rágcsálót fogyasztó ragadozókra. De most itt van Torda, a rétisas, aki másodjára itt maradt. És lehet, sőt valószínű, hogy a pocokméreg miatt. Az őt elnevező önkéntesünk, Takács Katalin életében először fogott rétisast, és ez alkalomból ő volt a névadója. Torda Árpád táltosa volt, jelentése: aki itt maradt.
Gyanúnkat jeleztük a BNPI felé, ahol fokozottan figyelik a megtalálás helyszínének tágabb környezetét, annál is inkább, mivel ott a Park maga gazdálkodik, illetve ő adja bérbe a területet, tehát biztosan nem történ ott legális méreg kihelyezés, ami március 31. után máshol sem engedélyezett. De mint tudjuk, aki sast mérgez, az ezt illegálisan teszi. Hogy miért? Valójában rókát, dolmányos varjat, vagy kutyát, vagy tényleg csak pockot akar mérgezni. De a méreg nem válogat. Ahogy a sas hozzájutott, a táplálékláncon át az ott legelő háziállatok, vagy lőtt vad fogyasztásával az emberre is ugyanolyan veszélyes lehet.
A mérgezés állatkínzás, orvvadászat, méreggel való visszaélés, természetkárosítás miatt külön-külön is bűncselekmény és halmozottan akár tíz évet is meghaladó börtönbüntetéssel, és több milliós bírsággal sújtható, mégis van. Mikor lesz vége?
Torda már túl van az életveszélyen. Hamarosan újra szabadon engedhető. De vajon harmadjára is lesz ekkora szerencséje? Vagy maradjon tényleg itt, mert a természetben már a nemzeti parkban sem biztonságos egy sas élete? Két hétig sem? Mi ez ellen küzdünk, a sasok és a természetben élő állatok életéért. Tesszük ezt minden állami támogatás nélkül, csupán a jószándékú emberek adakozásából és az adó 1 %-ának felajánlásából. Kérjük Önök is segítsék ezt a munkát!
Köszönettel:
Dr. Déri János
