A hortobágyi Madárkórház Alapítvány irodalmi pályázatot hirdet általános és középiskolás tanulók számára „Ember és madár” címmel.
A nevezõktõl elsõsorban olyan írásokat várunk, amelyek az ember/emberiség, és a madarak kapcsolatát írják le. A pályázatnak mûfaji kötöttsége nincs; prózai és verses elbeszélés egyaránt benyújtható. Az írásmû terjedelme minimum 1.000 karakter lehet, és nem haladhatja meg a 10.000 karaktert. Az e-mailben benyújtott pályázatokat Times New Roman betûtípussal, 1,5-es méretû sortávolsággal írva, 12-es betűmérettel, Word formátumban, csatolt file-ként kérjük!
A pályázatokat 2017. januás 22.-ig, a Magyar Kultúra Napjáig postai vagy elektronikus úton kérjük eljuttatni a Madárkórház lent található elérhetőségeire.
Valamennyi pályázó és két családtagja egy alkalommal ingyenesen megtekintheti a madárkórházat. A díjazott írások szerzõit egy-egy képzõmûvészeti alkotással, DVD-vel valamint könyvvel jutalmazzuk. A díjazottak és két családtagjuk egy éves idõtartamú ingyenes belépést nyernek a hortobágyi Madárkórházba. A legszínvonalasabb pályamûvek megjelennek a Pusztadoktor Magazinban, valamint a madarpark.hu oldalon.
A pályázathoz kérjük mellékelni a pályázó
nevét,
életkorát,
posta- és e-mail címét,
iskolája pontos elnevezését és postacímét!
Postacímünk: Madárkórház Alapítvány, 4071 Hortobágy, Petõfi tér 6.
A tél közeledtével nem csak a madarak, hanem négylábú vendégeink is segítségre szorulhatnak a kertben.
Ha kertünkben gyakori vendég a sün, akkor legyünk nagyon boldogok, mert személyében maga a földreszállt bio-rovarirtó érkezett meg hozzánk. Éjszakai portyázásai közben, ugyanis elfogyaszt minden útjába kerülő káros tücsköt-bogarat. Tegyünk meg ezért mindent, hogy jól érezze magát nálunk és sokáig maradjon.
A sünök nem túl válogatósak, egyaránt esznek csigákat, rovarokat, férgeket, rágcsálókat és gyümölcsöt, megtelepedésük egyik legnagyobb akadálya a megfelelő búvóhely, ami különösen a téli álom időszakában nélkülözhetetlen. A sün valódi téli álmot alszik (hibernálódik), ami azt jelenti, hogy ősszel beássa magát az avarba, összegömbölyödik, légzése lelassul, és a testhőmérséklete lecsökken. A tél átvészelésében, mi is segítségükre lehetünk, ha számukra megfelelő rejtekhelyeket hozunk létre.
Mivel ezek a kis négylábúak tapasztalatok alapján szívesen beköltöznek a tűzifarakások réseibe, sokat segíthetünk nekik azzal, ha az alapi rönkök között hagyunk ki sün méretű hézagokat. Egy másik kicsit több energiát igénylő megoldás az, ha esőmentes rőzserakást készítünk számukra. A kert egyik sarkába rakjunk össze egy nagyobb halom rőzsét, fedjük be ágakkal és száraz lombbal, majd egy kiterített műanyag fóliával takarjuk le a kupacot. Csak a fólia négy sarkát rögzítsük kövekkel. Azért, hogy a műanyag ne éktelenkedjen, tegyünk rá még több rőzsét. Mostanában szerencsére, egyre több helyen találkozhatunk élő komposztálókkal, ami a gyíkok és békák mellett a sünöknek is jó nyári és téli menedéket jelent, főleg akkor, ha a komposztáló láda aljára több rétegben elhelyezett vastagabb ágakból búvóhely labirintust alakítunk ki. Az állatvédőknek köszönhetően, egyre gyakoribbak napjainkban a sünházak is. Ezek a búvóhelyek, fából készülnek és levehető a tetejük, így könnyen fel tudjuk tölteni száraz levéllel, fűvel a „lakóteret”, illetve ellenőrizni tudjuk, hogy megtelepedtek-e már benne a lakók. Az ilyen sünház elejét érdemes jobban befedni, hogy valóban menedékként szolgáljon egy kis süninek.
A búvóhelyek biztosítása mellett, figyeljünk rájuk oda az őszi avarégetés során is, ugyanis, a levél halomban, téli álomra bekucorodó sünök, vagy egyéb kisállatok is lehetnek! Ezért annak elégetése előtt nagyon óvatosan, de gondosan forgassuk át a levélkupacot. Annak bezsákolása előtt is érdemes ugyanígy tenni, nehogy elcsomagoljunk véletlenül egy kedves kis emlőst is az őszi levelekkel együtt.
Ősszel tehetünk ki etetőket is, amivel akár meg is oldhatjuk a téli álom előtti felhizlalásukat. Megfelelő táplálék számukra, az aszpikos cicakaja - keverve egy kis száraz süni táppal – vagy akár egy kis tojásrántotta.
Ha azon szerencsések közé tartozunk, akiknek kertjébe rendszeresen ellátogatnak a sünök, ne feledkezzünk meg róla, hogy védett állat, a szabadban érzi jól magát, ne akarjuk lakásunkban tartani. Lessük ki szokásait, esetleg tegyünk ki neki a szabadba némi eleséget, de ha menni akar, engedjük útjára.
A villanyoszlop fém keresztágára szálló kis, és közepes testű madarak szárnyukkal a vezetékhez érve zárhatják az áramkört. A nagyobb testűek szárnyukkal a légvezetékeket áthidalva is szenvedetnek áramütést. Ennek következtében nem feltétlenül pusztulnak el, hanem a fémhez és dróthoz érő lábuk és szárnyuk pár nap múlva lebénul, majd elhal. Az áramütés okozta károsodás csak bizonyos esetekben gyógyítható, de a villanyoszlopok szigetelésével megelőzhető. Ragadozók közül leggyakrabban kabasólymok, vörös- és kékvércsék, kerecsensólymok és egerészölyvek sérülnek meg. Nyáron a fehér gólyáknál is gyakori az ilyen jellegű baleset. A fiatal egyedek szárnyukat próbálgatva, vagy erősebb széllökések miatt ráeshetnek a vezetékre, ekkor gyakran el is pusztulnak, de sok fiókát sikerül megmenteni. Nagyon fontos, hogy főleg nyáron az áramütött madarak minél hamarabb bekerüljenek a mentőhelyre. A kisebb szárnyéli sérüléseket hamar beköpik a legyek, a lárvák egy-két nap alatt olyan mértékben rágják, fogyasztják a tollcséve ízesülését, hogy ott később nem fog toll nőni. Ez általában a legnagyobb tollakat, az elsőrendű kézevezőket érinti, de akár az egész szárny is oda lehet. Az áramütés miatt biztosan nem ismert kórfejlődésű, de vélhetően keringési elégtelenség következtében elhalásnak indult, és egy idő után érzéketlen végtagot a madár a csőrével kikezdi és a lágyszövetet le is eszi. A láb, vagy a szárny egy része sokszor leesik magától, vagy amputálni kell. Ezért az ilyen sérülések miatt a madár nyomorékká válik, és emiatt sok helyen elaltatják.
ÁRAMÜTÖTT MADARAK GYÓGYKEZELÉSE A HORTOBÁGYI MADÁRKÓRHÁZBAN
Ha időben, még a végtag elhalásának kezdete, vagy annak látható tünetei előtt, a szárny és a láb érintett területeinek mágneses kezelésével az elhalás megelőzhető, vagy annak továbbterjedése megakadályozható.
Ha két, 4-6000 Gauss erősségű mágnes északi pólusa között 2-3 percen át kezeljük a végtag megfelelő területét, naponta 3 alkalommal, 10 napon át, akkor a kezdeti elhalás nem terjed tovább, és a madár az esetek jelentős részében elengedhető. A kezelés tartama alatt a madár érintett végtagját kötéssel és leukoplaszttal védjük a csípkedéstől, és a kezelést bővérűség keltő kenőcsökkel, masszírozással, antibiotikumos és lézeres kezeléssel egészítjük ki. Ha előrehaladott az elhalás, akkor is segít a mágneses kezelés a folyamat stabilizálásában, és a madár zárt térben való életben tartására alkalmassá tehető, megfelelő életminőség biztosítása mellett. Amíg a mágnesterápiát nem alkalmaztuk, az esetek alig több, mint 1 %-a volt sikeres, de az ezzel a módszerrel a friss esetek 50 %-a, az előrehaladottakkal együtt összeségében az esetek 11 %-a elengedhető, és 28 %-a tartósan sérültként élhet tovább.
Ez a következő táblázatban látható:
beérkezett madarak száma
elhullott madarak száma
elengedett madarak száma
tartósan sérült madarak száma
Vörösvércse
129
37
9
83
Egerészölyv
73
17
8
48
Fehérgólya
38
9
7
22
Gyöngybagoly
5
4
1
0
Kuvik
5
2
1
2
Barnakánya
2
1
1
0
Réti sas
2
1
0
1
Halászsas
1
1
0
0
Parlagi sas
1
0
1
0
Kerecsensólyom
1
0
1
0
Kék vércse
1
1
0
0
Feketególya
1
0
0
1
összesen:
259
73
29
157
%
100
28,2
11,2
60,6
VILLANYPÁSZTOR ALKALMAZÁSA A MADARAK ÁRAMÜTÉSÉNEK MEGELŐZÉSÉRE
A villanypásztoros leszoktató módszert 2004. júniusa óta használjuk Hortobágyon. Minden elengedés előtt álló madarat pár napig vagy hétig a nagy sasröpdében tartunk, ahol - mint egy túlélő táborban - olyan hatásoknak tesszük ki, melyekkel felkészülhet a külvilágban leselkedő veszélyek elhárítására. Ilyenek az időjárás viszontagságai, saját fajtársainak konkurenciája, a ragadózók veszélye, emberi zavarás stb. Ezek egyik eleme az elektromosság. Két egymással szemben 15 m-re felállított 20 000 Voltos valódi villanyoszlop és a közöttük feszülő vezeték látványa teljesen megegyezik az igazival, de nincs benne veszélyes áram. Az oszlop keresztágát és csúcsát a ludak őrzésére alkalmas villanypásztorral láttuk el, ugyanígy a légvezetéket is. Ha például a röpdében kondicionált egerészölyv, vörös vércse, kerecsen sólyom, vagy fehér gólya rászáll az oszlopra, vagy hozzáér a dupla szálú légvezetékhez, enyhe áramütést szenved, melynek semmilyen káros hatását nem észleltük. Mindenképen rászáll oszlopra, mert szándékosan ez a legmagasabb pont a röpdében, és a madarak a természetben ilyen helyeken érzik biztonságban magukat. Az áramütést kellemetlen ingerként könyveli el, és ellibben. De a lényeg: a módszer működik, a madár nem száll rá többet az oszlopra! Az állattartásban fél évszázada használják ezt, a lúdtartásban is több évtizede, mindenféle káros hatás nélkül. Arra jó, hogy a madár nem akar többet rászállni az oszlopra, akkor sem, ha több hónapra kikapcsoljuk a villanypásztort. Szabadon engedés után azt valószínűsítjük, hogy tartósan emlékszik a leckére, és elkerüli az igazi vezetékeket is. Ezt 210 eset alapján igazolni is tudjuk, ugyanis a röpdében ily módon gyakorlatoztatott és később elengedett, gyűrűvel megjelölt madár közül a gyűrűszámokkal nyomon követhető módon 10 év alatt 117 fehér gólya, 67 egerészölyv, 12 vörös vércse, 4 réti sas, 3 parlagi sas, 2 daru, 2 pusztai ölyv 1 kerecsen sólyom, 1 barna kánya, és 1 gyöngybagoly közül egyetlen egy sem került kézre az elengedést követően áramütés miatt.
Tudjuk, hogy ez egy szűk szelete az áramütés elleni védekezésnek, és még csak szűk körben alkalmazható. Van más, végleges megoldás is, azonban a meglévő villanyoszlopok (melyek közül több mint 600 000 veszélyesnek minősül) utólagos szigetelése és az újonnan épülő oszlopfejek megfelelő „madárbarát” kivitelezése évek óta folyamatban van, de befejezése még valószínűleg hosszú ideig várat magára. Ez addig is egy használható módszer a kézre került és elengedésre alkalmas madarak számára, mely több esélyt ad nekik a túlélésre ezen a téren, mint szabadon élő társainak a természet.
