ÁRAMÜTÉS

A villanyoszlop fém keresztágára szálló kis, és közepes testű madarak szárnyukkal a vezetékhez érve zárhatják az áramkört. A nagyobb testűek szárnyukkal a légvezetékeket áthidalva is szenvedetnek áramütést. Ennek következtében nem feltétlenül pusztulnak el, hanem a fémhez és dróthoz érő lábuk és szárnyuk pár nap múlva lebénul, majd elhal. Az áramütés okozta károsodás csak bizonyos esetekben gyógyítható, de a villanyoszlopok szigetelésével megelőzhető. Ragadozók közül leggyakrabban kabasólymok, vörös- és kékvércsék, kerecsensólymok és egerészölyvek sérülnek meg. Nyáron a fehér gólyáknál is gyakori az ilyen jellegű baleset. A fiatal egyedek szárnyukat próbálgatva, vagy erősebb széllökések miatt ráeshetnek a vezetékre, ekkor gyakran el is pusztulnak, de sok fiókát sikerül megmenteni. Nagyon fontos, hogy főleg nyáron az áramütött madarak minél hamarabb bekerüljenek a mentőhelyre. A kisebb szárnyéli sérüléseket hamar beköpik a legyek, a lárvák egy-két nap alatt olyan mértékben rágják, fogyasztják a tollcséve ízesülését, hogy ott később nem fog toll nőni. Ez általában a legnagyobb tollakat, az elsőrendű kézevezőket érinti, de akár az egész szárny is oda lehet. Az áramütés miatt biztosan nem ismert kórfejlődésű, de vélhetően keringési elégtelenség következtében elhalásnak indult, és egy idő után érzéketlen végtagot a madár a csőrével kikezdi és a lágyszövetet le is eszi. A láb, vagy a szárny egy része sokszor leesik magától, vagy amputálni kell. Ezért az ilyen sérülések miatt a madár nyomorékká válik, és emiatt sok helyen elaltatják.

ÁRAMÜTÖTT MADARAK GYÓGYKEZELÉSE A HORTOBÁGYI MADÁRKÓRHÁZBAN

Ha időben, még a végtag elhalásának kezdete, vagy annak látható tünetei előtt, a szárny és a láb érintett területeinek mágneses kezelésével az elhalás megelőzhető, vagy annak továbbterjedése megakadályozható.

Ha két, 4-6000 Gauss erősségű mágnes északi pólusa között 2-3 percen át kezeljük a végtag megfelelő területét, naponta 3 alkalommal, 10 napon át, akkor a kezdeti elhalás nem terjed tovább, és a madár az esetek jelentős részében elengedhető. A kezelés tartama alatt a madár érintett végtagját kötéssel és leukoplaszttal védjük a csípkedéstől, és a kezelést bővérűség keltő kenőcsökkel, masszírozással, antibiotikumos és lézeres kezeléssel egészítjük ki. Ha előrehaladott az elhalás, akkor is segít a mágneses kezelés a folyamat stabilizálásában, és a madár zárt térben való életben tartására alkalmassá tehető, megfelelő életminőség biztosítása mellett. Amíg a mágnesterápiát nem alkalmaztuk, az esetek alig több, mint 1 %-a volt sikeres, de az ezzel a módszerrel a friss esetek 50 %-a, az előrehaladottakkal együtt összeségében az esetek 11 %-a elengedhető, és 28 %-a tartósan sérültként élhet tovább.

Ez a következő táblázatban látható:

VILLANYPÁSZTOR ALKALMAZÁSA A MADARAK  ÁRAMÜTÉSÉNEK MEGELŐZÉSÉRE

A villanypásztoros leszoktató módszert 2004. júniusa óta használjuk Hortobágyon. Minden elengedés előtt álló madarat pár napig vagy hétig a nagy sasröpdében tartunk, ahol - mint egy túlélő táborban - olyan hatásoknak tesszük ki, melyekkel felkészülhet a külvilágban leselkedő veszélyek elhárítására. Ilyenek az időjárás viszontagságai, saját fajtársainak konkurenciája, a ragadózók veszélye, emberi zavarás stb. Ezek egyik eleme az elektromosság. Két egymással szemben 15 m-re felállított 20 000 Voltos valódi villanyoszlop és a közöttük feszülő vezeték látványa teljesen megegyezik az igazival, de nincs benne veszélyes áram. Az oszlop keresztágát és csúcsát a ludak őrzésére alkalmas villanypásztorral láttuk el, ugyanígy a légvezetéket is. Ha például a röpdében kondicionált egerészölyv, vörös vércse, kerecsen sólyom, vagy fehér gólya rászáll az oszlopra, vagy hozzáér a dupla szálú légvezetékhez, enyhe áramütést szenved, melynek semmilyen káros hatását nem észleltük. Mindenképen rászáll oszlopra, mert szándékosan ez a legmagasabb pont a röpdében, és a madarak a természetben ilyen helyeken érzik biztonságban magukat. Az áramütést kellemetlen ingerként könyveli el, és ellibben. De a lényeg: a módszer működik, a madár nem száll rá többet az oszlopra! Az állattartásban fél évszázada használják ezt, a lúdtartásban is több évtizede, mindenféle káros hatás nélkül. Arra jó, hogy a madár nem akar többet rászállni az oszlopra, akkor sem, ha több hónapra kikapcsoljuk a villanypásztort. Szabadon engedés után azt valószínűsítjük, hogy tartósan emlékszik a leckére, és elkerüli az igazi vezetékeket is. Ezt 210 eset alapján igazolni is tudjuk, ugyanis a röpdében ily módon gyakorlatoztatott és később elengedett, gyűrűvel megjelölt madár közül a gyűrűszámokkal nyomon követhető módon 10 év alatt 117 fehér gólya, 67 egerészölyv, 12 vörös vércse, 4 réti sas, 3 parlagi sas, 2 daru, 2 pusztai ölyv 1 kerecsen sólyom, 1 barna kánya, és 1 gyöngybagoly közül egyetlen egy sem került kézre az elengedést követően áramütés miatt.

Tudjuk, hogy ez egy szűk szelete az áramütés elleni védekezésnek, és még csak szűk körben alkalmazható. Van más, végleges megoldás is, azonban a meglévő villanyoszlopok (melyek közül több mint 600 000 veszélyesnek minősül) utólagos szigetelése és az újonnan épülő oszlopfejek megfelelő „madárbarát” kivitelezése évek óta folyamatban van, de befejezése még valószínűleg hosszú ideig várat magára. Ez addig is egy használható módszer a kézre került és elengedésre alkalmas madarak számára, mely több esélyt ad nekik a túlélésre ezen a téren, mint szabadon élő társainak a természet.