Májusban már javában kerülnek ki a fészekből fészekhagyó, részlegesen fészekhagyó és fészeklakó fiókák. Vagy saját jó szántukból, vagy nem.
Minden évben sokszor leírjuk itt, kiadványainkban, és honlapunkon, facebook oldalunkon, e-mailen, messengeren és sms-en, mondjuk a médiában, előadásainkon, és telefonos megkeresésekre válaszul, hogy csak azt a fiókát kell megmenteni amelyik tényleg rászorul, vagy közvetlen veszélyben van, mert legjobban a szülei tudják felnevelni, még akkor is ha számukra veszélyes a világ. Erre többféle folyamatábra, “döntési fa” kering az Interneten, mi is közzé teszünk itt egyet, melyet a legjobbnak tartunk. Ha a megtalálók e szerint járnak el, akkor is jó, ha felhívják diszpécserközpontunkat a (30) 535 6484. számon, mert minden eset egyedi, és ebben gyakorlott szakembereink szívesen segítenek eldönteni, hogy tényleg menteni kell-e a fiókát, és ha igen, akkor mi a teendő.
Mit, mivel, hogyan etessenek, mihez elég egy “laikusnak” a telefonos tanácsadás, mikor kell állatorvoshoz vinni, és mit nem szabad egy gyakorlott madármentőnek sem?

Például receptköteles gyógyszert, injekciót beadni, ezek alkalmazásáról másoknak tanácsokat adni, ami csak és kizárólag állatorvosi feladat. Akkor is, ha az állatorvos esetleg kevésbé jártas ezen a szakterületen, mint a madármentő. Neki van diplomája, és ehhez orvosi szemlélete, melyet nem az interneten, sem saját tapasztalatából, vagy más, nem állatorvosoktól kapott ismeretek alapján szerezte meg, hanem éveken át megdolgozott érte. A csak az egyetemen megszerezhető anatómiai, élettani, járványtani, gyógyszertani és állathigiéniai ismeretek, tudományos, orvosi gondolkodás nélkül nem rendelhető hatékony gyógyszer. A nem receptköteles készítmények nem igazán hatékonyak, a receptesek is csak akkor, ha indokoltan alkalmazzuk őket. Aminek hatása van, az viszont árthat is, ha nem megfelelő kezekbe kerül. Akár a mérgek, melyről már sokszor írtunk.
Ezért kell az orvos. Ha csak telefonon tud segíteni, az is jobb, mintha a legjobb szándékkal is, de nem szakképzett személyek döntenek bármilyen írott, vagy internetes ismeretek,vagy akár állatorvos mellett szerzett személyes tapasztalatok alapján a gyógykezelésről.
Esetenként akár az írásos konzultáció is jó lehet az állatorvossal, de az időtényező nagyon fontos, ezért a telefonos konzultáció elengedhetetlen a gyors, akár életmentő beavatkozásokhoz. Mivel még két azonos képzettségű és gyakorlatú állatorvos is csak kb. 80 %-ban érti ugyanazt egymás közötti telefonos beszélgetés során is, ez egy laikussal nem lényegesen több, mint 50 %. A jó fotó sem elég, az eredetit látva, tapintani is kell, és ha szükséges, kiegészítő vizsgálatok, labor, röntgen is. Ezért szükséges a személyes állatorvosi jelenlét, vizsgálat, gyógyszerbeadás. Számtalan negatív példát tudnék sorolni menthető madarak elkezeléséről, későn orvoshoz került sérülések miatt amputálásokról, elaltatásokról, elhullásokról.
Ezért hatékony állatmentés, madármentés állatorvosi háttér nélkül nincs, jogszabály sem engedi mentőhelyek, állatboltok, szerződött állatorvos nélküli működését.
Melyek azok az esetek, amikor nem nélkülözhető az azonnali személyes állatorvosi segítség?
Amikor véres a madár. Amikor mérgezés, vagy fertőző betegség gyanúja merül fel, pl. idegrendszeri tünetek, több beteg érintettsége esetén. Nem azonnali, de rövid időn, 1-2 napon belül szükséges a vizsgálat, ha szakszerű ellátás ellenére nem javul az állapota, kondíciója. Ha az orvosi kezelés nem hozza 1-2 napon belül a várt eredményt, javulást, vagy rosszabbodik a madár állapota, vissza kell vinni, vagy legalább telefonon megkeresni, és nem várni hetekig, mert akkor már késő. Ha minden rendben történik, a vártnak megfelelően gyógyul a beteg, akkor is 2-3 naponta szükséges a konzultáció az orvossal, aki várja is ezt, és örül a hívásnak. Azért írom többször a telefont, mert aki nagyüzemben dolgozik, vagy sokat vezet, mint mi, az nem ér rá állandóan online figyelni és kommentelni az e-mail, facebook, messenger üzeneteket, de telefonon csak elérhető...
Mi, a Madárkórház Alapítványnál az esetleges nem fogadott hívásokat két órán belül visszahívjuk. Ügyeleti számunk (06 30 535 6484) éjjel-nappal működik.

Dr. Déri János
állatorvos

Fészekhagyó fiókák:

Fészeklakó fiókák:

Fiókanevelés:

Két napja kaptuk az értesítést egy bajba jutott fehér gólyáról az ukrajnai Tiszapéterfalváról. A határ menti településen talált gólyának a szárnya tört, szerencsére fedett volt a törés, így volt pár nap a műtét megszervezéséhez. A hatóságok, Kormányhivatal, NAV, Határrendészet azonnal a segítségünkre sietett és közösen próbáltuk kitalálni, hogyan kerülhet át magyar oldalra a hortobágyi Madárkórházba a madár. Amikor már minden hatósági engedély rendben volt, a határrendészek jelezték, hogy sajnos még sem lehet áthozni a gólyát, mert az illetékes megyei főállatorvos semmilyen állat behozatalát az országba nem tudja engedélyezni Ukrajna területéről, az ottani járványhelyzet miatt. Így maradt a B terv. Mi megyünk Ukrajnába megműteni a gólyát. A logisztikai és határátlépési problémák így sem voltak elenyészőek, de szerda estére (nem egészen 24 óra múlva az értesítéstől) már a B terv is működött. A mikrobuszunkat átalakítottuk olyan madármentő kocsivá, amiben lehet műteni, van benne még altatógép is. A soron kívüli határátlépést a Határrendészet és a NAV biztosította, így csütörtök reggel jómagam és alapítványunk kuratóriumi tagja, dr. Kiss Csaba Ukrajnába érkeztünk és megműtöttük a bajba jutott gólyát.

A gólyát megtaláló hivatásos vadász, Matúz István, a Kárpáti Igaz Szó újságírója, aki saját elmondása szerint a kárpátaljai természetvédelmet egymagában képviseli, nem akart hinni a szemének, amikor megjelentünk a madármentő kocsival. Náluk ez nemhogy szokatlan, hanem példátlan és hihetetlen, hogy egy gólyának ez megadatik. Feléjük ilyen emberrel sem történik. Korábban írt egy cikket a gólyákról, de nem gondolta, hogy közelebbi kapcsolatba kerül velük. Mikor megtalálta egy villámhárítót rögzítő drót miatt rommá tört szárnnyal, és bevitte a munkatársaihoz, a vadászok kegyelemlövésen gondolkodtak. De eszébe jutott, hogy a magyar TV-n látott egy filmet a Madárkórházról, és adtak egy esélyt a gólyának. Mi javítottuk ezt az esélyt. A kocsiba rögzített altatógépen elcsodálkoztak a vámosok:

- Mennyibe kerül, hány kiló? - Kérdezte a magyart kissé törve beszélő ukrán vámos.

Mondtuk, hogy mennyi.

- Ha nem engedem át magukat, akkor gólya meghal, és nem hoz nekem kisgyereket. Menjenek, gyógyítsák meg!

Akárhány kiló is volt az altatógép, 30 km-rel arrébb hárman leemeltük a kocsiról Tiszapéterfalván, és a kertben egy konyha asztalon nemsokára aludt is a gólya a zöld izoláló kendők alatt. Fél óra múlva már túl volt a nekünk rutin-, neki életmentő, a vámosnak reményt keltő műtéten. A felkarcsont törést fedetten, három Kirschner drót befúrásával rögzítettem. A műtét jól sikerült, ezzel a gólya valódi esélyt kapott, hogy pár hét múlva szárnyra kelhessen, és gyerek ügyben is intézkedhessen. Egy óra múlva a határnál az ukrán vámos is megnézte ezeket a képeket. Ő is bizakodik...

dr. Déri János

33 éve, egy hortobágyi tanyán, Szásztelken kezdődött a madármentő munka a saját lakásomon, az első szárnytörött egerészölyv gyógyításával. Már akkor segítetek benne a helyi gyerekek, akik közül egyikük ma is munkatársunk, saját gyerekeimmel együtt. Azóta ez a munka is kinőtte magát, és a hortobágyi Madárkórház az ország legnagyobb madármentő intézménye lett, melynek rajtam kívül 10 állandó, elhivatott dolgozója van, és további 10-20 önkéntes segít napi szinten a madarak ellátásában.
Mára több, mint kétszáz együttműködő partnerünk van az országban, akikre számíthatunk. Bárhol, bármikor, bármiben. Ők mind önkénteseink voltak,  vagy még mindig azok, visszajárók, két éve, vagy 18 éve, a gyerekektől a nagymamáig, a solymásztól a megyei bíróig, magánemberek és társszervezeteink, mentőállomások és Vadmadárkórház, nemzeti park igazgató, és MME tag, állatvédő aktivista, jobbos, közepes, vagy balos, mindenki, aki menti a madarakat, Battonyától Nemesmedvesig. Lehet, hogy nem árulnak egymással mind egy gyékényen, de velünk igen. Mi pedig mindenkivel. Mert egy a közös cél: a madarak, az állatok, a természet védelme. „Madarakat gyógyítunk, hogy visszaadjuk a természetnek, ami a természeté.” Akik ebben velünk, és a madarakkal vannak, azokat segítjük, ahogyan tudjuk. Aki kér, annak adunk, küldünk, viszünk, intézünk: takarmányt, gyógyszert, szaktudást, aki támogat ugyanevvel minket, vagy helyettünk másokat, annak megköszönjük.
Legnagyobb partnereink között említjük a Mályi Természetvédelmi Egyesületet, Miskolc mellett, mely családi vállalkozás keretében, kerti röpdében és a konyhában tartva a madarakat, a legtöbb madarat menti, és hozza hozzánk ingyenes állatorvosi kezelésre, műtétre, kórházi ellátásra, rehabilitációra, évente már 400-on felül. Őket, és Orbán Tamást, a gádorosi fecskementőt, az egri Kelemen Tamást, a Bükk környéki madármentés oszlopos tagját és a Vas megyei Sajtoskálon a Szociális Otthonban Kovács Gábor mentett madarait heti rendszerességgel ellátjuk takarmánnyal és gyógyszerrel. Ezt felajánlottuk a székesfehérvári Vadmadárkórház Alapítványnak is, hiszen ott megy el a takarmány beszerző kocsink előttük hetente, még plusz költségbe sem kerül.
A Szentesi Mentőállomásunk egy negyedik emeleti panelban tavaly 178 madarat mentett, most az önkormányzat jóvoltából egy telephellyel bővül: erre az évre megkapunk egy használaton kívüli óvodát, jövőre pedig pályázati forrásból remélhetőleg egy több röpdével, fűtött volierrel, szociális és bemutató helyiségekkel rendelkező madármentő állomást kapunk a várostól. Budapesten több magánszemély segít intézményesen is, mentőállomásként számba vehető Pestszentlőrincen a Vadászmadár Kft, valamint Kökény László, Kőbányán Békés Viktória, Budakalászon Cseszlai Zsombor, Érden dr. Tóth Klára, és nagyon sokan mások, akiket a madármentő adatbázisunkban megtalálnak a honlapunkon.
Ezeknek az embereknek a segítségével tud a Madárkórház Alapítvány országos, sőt időnként országhatáron túlnyúló madármentő munkát végezni. A segítségükkel lehetséges, hogy a reggel megtalált törött szárnyú kuvik estére már a műtőasztalon van, mert a telefonáló megtaláló az ország bármely részében elér valakit, aki az országos mentőhálózatunk tagja, aki azután eljuttatja hozzánk a madarat, ha kell a távolsági busz sofőrjével, a vonat vezetőjével, pénzt és fáradtságot nem sajnálva, akár maga hozza el kocsival, biciklivel, ahogy éri.
A nemes célok érdekében mindennapi gondjaik között ezek az önfeláldozó emberek túlmutatva egyébként nem feltétlen politikai, társadalmi, vagy szakmai egyetértésükön, ez ügyben vállvetve, egymást segítve küzdenek, amit köszönünk a megmentett évi 1000 madár nevében, akik az életüket köszönhetik nekik és nekünk.

Dr. Déri János

Sérült madár vagy madárfióka bejelentése a következő linken:

http://madarpark.blog.hu/media/image/imported/2017-05-15/12661109/.

Nem csak a nekünk szánt 1% veszhet el!

Ne legyen rest átnézni a NAV készítette adóbevallást!

Idén először a NAV mindenkinek elkészíti az adóbevallást. Ez önmagában tényleg ügyfélbarát és kellemes, sőt kényelmes az állampolgárok nagy részének. Azok, akik csak bejelentett munkahellyel rendelkeznek, és más jövedelmük nincs, csak a fizetésük, szinte semmi dolguk nincs az adóbevallással kapcsolatban. Eddig a munkáltató vagy könyvelő ingyen vagy egy jelképes összegért elkészítette, de aki akarta, a munkáltatói igazolás alapján könnyedén elvégezhette maga is az ívek kitöltését. Nem kellett különösen számolgatni, matekozni, mennyit kell, kellett volna fizetni személyi jövedelemadót. Most még ennyi gondja sincs az átlagpolgárnak, mert az adótervezetet elkészíti a NAV mindenkinek. Az év elején még úgy volt, hogy csak azoknak, akik egy megadott számra sms-t küldenek, de ez időközben változott. Vagy nagyon sokan küldtek üzenetet, vagy kevesen, de ez most mindegy is. Ami viszont nagyon fontos, hogy ha a tervezettel semmit nem csinálunk, még csak rá sem nézünk, akkor az a tervezet május 22-én átváltozik adóbevallássá. És itt jöhetnek a buktatók. Buktatók nekünk, akik számítunk az önök gondoskodó rendelkezésére és önöknek, akik meg sem nézték, hogy tényleg rendezte-e a munkáltató a befizetéseket, tényleg annyit kellett volna fizetniük adót, amennyit havonta levontak önöktől. Ha most valaki kényelmesen hátradől és úgy gondolja, nincs semmi dolga az adóbevallással, az biztosan nem fog rendelkezni az 1+1 %-ról sem. Ez komoly gondot fog jelenteni nekünk és sok más nem kormányzati szervezetnek, mert így lényegesen kevesebb támogatáshoz jutunk. Több marad a költségvetésnek, ez igaz. De tudjuk, hogy egy alapítvány vagy egyesület sokkal hatékonyabban használ fel ugyanolyan összeget, mint egy kormányzati szerv, mivel a rezsije, a fenntartása is lényegesen kevesebb. Nem beszélve a hozzáadott önkéntes munkáról, ami ismeretlen fogalom egy hivatalban. De azok is rosszul járhatnak, akik restek megnézni az adóbevallásukat, hagyják, hadd menjenek a dolgok a maguk útján. A tervezetből adóbevallás lesz, és ha abban nem rendelkeztek arról, mi legyen a túlfizetéssel, könnyen elveszhet az a pénz is, mert bizony a visszafizetést kérni kell. Ha pedig azt hitte valaki, hogy bejelentett munkahelyén szépen fizetik utána a járulékokat és véletlenül mégsem így van, akkor a lustaság jutalma egy csekk lesz, komoly összeggel, amivel egyet lehet tenni, befizetni. Ne feledjük, ezt a tervezetet is emberek készítették, ha ők hibáztak és mi jóváhagyjuk, szintén komoly összeg megfizetését kérheti majd a NAV, akkor már jogosan. Ezért nagyon fontos, hogy senki ne legyen rest! Szánja rá azt a pár percet, hogy végignézi adótervezetét, és ha már ott tart, akkor ne feledkezzen el rendelkezni az 1%-ról sem!

Konyhás István

Ritka vendég a Madárkórházban

Február végén Nádudvar határában találtak rá egy tábla közepén erre a parlagi sasra.

Közúttól távol, viszont egy nagyfeszültségű vezeték közelében vergődött, mert nem tudott repülni. Volt oka rá, mert eltörött a szárnya. A megtaláló egy terepjáró zárt platóján hozta be a hortobágyi Madárkórházba a mindkét lábán gyűrűvel jelölt fiatal madarat. Mint a gyűrűk alapján kiderült, a Bükki Nemzeti Parkban, Besenyőtelek körzetében ismert fészekből repült ki, 2016-ban.

Amikor hozzánk érkezett, a a madárinfluenzás időszak kellős közepén, más mentőhelyen, állatkertben nem is fogadták volna, ahol nincs karanténozási lehetőség. Ez azért nagyon fontos, hogy ne hurcoljunk be a kórházba a többi madár számára veszélyes, fertőző kórokozót, mely kimutatása esetén a vonatkozó jogszabályok szerint az adott helyrajzi számon és a szomszédos telkeken is minden madarat le kell ölni, ha érintkeztek a beteggel közvetlenül vagy közvetve, ha nem. Mi kezdettől fogva, évek óta fel voltunk rá készülve és december óta minden beérkező beteget egy külön, erre a célra berendezett, és fekete-fehér öltözővel, műtővel, kórtermekkel, külön gondozókkal, külön bejárattal működtetett másik madárkórházban helyeztünk el. Ide került a sas is, ahol levettük a vér- és tamponmintákat, és az elkülönítés ideje alatt ezekből laborvizsgálattal kizártuk a madárinfluenza és baromfipestis kürokozójának jelenlétét. Mivel itt akkor külön röntgen nem volt, dr. Soós István lóspecialista kollégámat kértük meg, hogy digitális mobil röntgen készülékével felvételeket készítsen a sasról. Mint már tapintással is kiderült, a röntgen felvételen is láthattuk, hogy a sas jobb szárnyának az orsócsontja tört, és a törvégek nem távolodtak el lényegesen egymástól, mert a másik ép alkarcsont, nem engedte elmozdulni. Ezért rögzítőkötéssel elég volt ellátni a szárnyat. A sas le volt gyengülve, vérfogyott, kiszáradt volt, ezért infúziót, antibiotikumot, vitaminokat kapott folyamatosan. Két hét elteltével újabb laborvizsgálat után, amikor a véreredményekben nem volt kóros eltérés, és kórokozók jelenlétét is kizártuk, átkerült a karanténból a kórház festett kórtermébe, ahol egy rétisas társágával kívántuk lekötni a figyelmét, mert a társaság sok esetben jót tesz a zárt térbe került vadmadaraknak. De végül a biztonság kedvéért nem hagytuk őket sokáig kettesben. Önállóan táplálkozott, de a rögzítő kötés még egy hónapig rajta volt. Ismételt röntgenvizsgálattal ellenőriztük a csontok összeforrását, és a kötés levétele után átkerült a "túlélő" röpdébe, ahol mér más fajokkal, gólyákkal, ölyvekkel, rétihéjákkal és egy daruval gyakorolhatta a konkurencia harcot  megfelelő helyért, táplálékért, mint a természetben. Itt a villanyoszlopra szállásról való leszoktatás, és a légvezetékek elkerülése céljából villanypásztorral szerelt igazi villanyoszlopokon tanulhatta meg mindezt, hogy szabadon engedés után ne kerüljön hasonló helyzetbe. Először még bizonytalanul, óvatosan használta gyógyult szárnyát, de egy hónap alatt kellően megerősödött. Annyira mehetnékje volt már, hogy nem is lehetett visszatartani, nem is akartuk, mert folyton a röpde hálójába csipmaszkodva lógott. Egy utolsó vizsgálat után a Madárparkban a nagyröpde előtt engedtük szabadon. Széllel szemben, erős és egyenletes szárnycsapásokkal szállt el, majd szélirányba fordulva pár száz méter után termiket keresett és felkörözött, ahogyan egy sasnak kell. Azután magasan elvitette magát a széllel a szabadság felé.

Köszönjük mindenkinek, akik segítettek ebben!

Dr. Déri János

igazgató