Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

Vércsetojások a keltetőben

2017. május 07. - Madárkórház

WP_20170418_14_15_00_ProNemrégiben számoltunk be tartósan sérült, ám testi nehézségeik ellenére mégis fészkelő betegeinkről, akik egészséges, szabad életre alkalmas utódoknak adnak rendszerint életet. Gólyáink azóta is becsületesen gondozzák, költik tojásaikat. Bagolyvárunkban már az első gyöngybagoly fióka ki is bújt.

Vörös vércséink szokásukhoz híven két költőládában is szép számú tojással büszkélkedhetnek. Ez utóbbi faj esetében, a korábbi évek tapasztalata alapján szükség van a mi segítségünkre is. Költőládánként ugyanis nem a természetben megszokott négy tojás található, hanem akár a kétszerese is, amik nagy része terméketlen. Hogy miért fordul ez elő? Több okból is. A természetben meg kell küzdeni a táplálékért, ami plusz energiát is igényel. A tartott, jó minőségű takarmánnyal ellátott tojók mindig szaporábbak vadon élő társaiknál. Ha párzás nem is történik meg akkora számban, fokozott anyagcseréjük olyan hatással van hormonháztartásukra, ami több tojást eredményez. A másik ok, hogy a vörös vércséknél gyakran előfordul olyan jelenség, mikor két tojó közös fészekbe rakja tojásait, majd felváltva ülnek rajta.  6-8 tojás melegen tartása azonban igen nagy kihívás egy olyan kis testű madár számára, mint a vörös vércse. Fizikailag képtelen mindegyiket egyszerre takarni testével. És mindig csak egy próbálkozik a feladattal.  Előző években emiatt nem is volt sikeres természetes költésük. A tojások kihűlnek, nem fejlődnek tovább. Segítség képen a tojások egy részét átvállaljuk, keltető gépben gondozzuk tovább. Tavaly előtt egy, tavaly pedig két mesterségesen keltetett, majd felnevelt vércse hagyhatta el intézményünket. Igaz, akkor még csak egy-egy fészekaljból. Most két ládánk lakott, bízunk a további gyarapodásban.

Déri Balázs

24274527_886147817d38b155bc4c8a0e50644750_xl

Miért kérjük az 1%-ot?

  18194705_1341621299251707_5653013501541966289_n                  Azért, mert nincs elég pénzünk. Amennyi van, azt mind elköltjük a madarak mentésére, gyógyítására, a kórház fenntartására, és megelőzésre, szemléletformálásra, melyet a Madárpark visz el. Ha kétszer ennyi lenne, azt is elköltenénk ugyanerre, mert sosem elég.
Mert a Madárkórház Alapítvány egy nonprofit civil szervezet, és mint olyan, semmilyen állami, vagy önkormányzati támogatást nem kapunk. A madarakat ingyen gyógyítjuk, erre költjük az alapítvány pénzét, hogy ezt megtehessük. Sem jelentősebb hazai, sem külföldi támogatónk nincs. Legnagyobb támogatónk a Hungarocontrol Zrt. évi 1-2 milliós bevételt jelent, a többi közadakozásból esetenként pár 100, vagy pár 1000 Ft csekken befizetett adomány, mely összességében azért jelentős, de legjelentősebb az 1%, mely csak a működési költségek felére elég. Mindez az adományokkal, és a belépőjegyekkel együtt a működés fenntartására futja, fejlesztéseket uniós pályázatokból tudtunk megvalósítani.
Működésünk stabil, tervezhető, betervezzük a várható 1%-ot és a turisztikai bevételt, még az adományokat is, ismerjük a szokásos és tervezett kiadásokat, de nincsenek jelentős tartalékaink. Alaptevékenységünk a madárkórház működtetése, mely jóval drágább, mint egy mentőhely fenntartása. A kórtermek fűtöttek és légkondicionáltak, szűrt levegő jön be és hőcserélőn át az is megy ki, magasabb higiéniai előírásokkal, ahol a napi többszöri takarítás és fertőtlenítés elengedhetetlen, és az elfolyó víz veszélyes hulladék, melynek kezelése, elszállítása drága. A röntgen, műtő, labor, gyógyszerraktár, megint más kategória, mind higiéniai, mind veszélyes hulladék termelés szempontjából, és fenntartásuk akkor is drága, ha kevés a forgalom.
Mindezek ellensúlyozására igyekszünk minimális költséggel működni, dolgozóink a diplomás minimálbért kapják, önkénteseink igazolt költségtérítést. Magam is önkéntesként, ingyen dolgozom a kórházban, mert hatósági állatorvosként van közszolgálati munkaviszonyom, ezért megtehetem, hogy munkadíjat nem számolok fel, tiszteletdíjat senki nem kap, hiszen ezekre nincs pénz, és nincs is olyan partnerünk, aki elfogadná. Nincsenek kapcsolt vállalkozások, ahol eltűnik a bevétel, mindenről az alapítvány ad számlát, legyen az belépőjegy vagy üdítő, és minden bevétel bent marad, de elfogy az közvetlenül a madarakra magától is.
Ha jönnek váratlan kiadások, mint pl. lényeges változások a takarmány beszerzési lehetőségekben, lényegesen több beérkezett madár, akár határon kobzott csempészett énekesek elhelyezése okán, emiatt több költséget jelentő önkéntes, vagy madárinfluenza miatt kétszeres rezsi, műszer, berendezés és munkaerő költséggel működtetett karantén, akkor is fogadjuk a madarakat. Ilyenek mindig vannak és alkalmanként eljutunk odáig, hogy elfogy a pénz, és késedelmesen, vagy kölcsönökből fizetjük a számlákat. Ez a kialakult gyakorlat szerint saját családi kasszánk terhére megy, és folyószámlám jelentős mínuszba megy át...
Az alapítvány mérlege nyilvános, és letölthető az Igazságügyi Minisztérium oldaláról, ahol a korábbi évek mérlegei mellett a 2015-ös év mérlege és közhasznú jelentése van fenn, mert a 2016-os május 31-én esedékes, de a számok ismeretében nem sokban különbözik a korábbiaktól. Aki nem járatos a mérleg és közhasznú jelentés értelmezésében annak egy kis segítség:
Az alapítvány vagyonát képezik az uniós pályázatok segítségével létrehozott ingatlanok, mint a Madárpark, a Látványkórház, az Oktatóközpont, a szállás és a labor épületének és berendezésének amortizációval csökkentett értéke, a követelések (kintlévőségek), a meglévő pénzeszközök (értékpapír, bankszámla, pénztár) és az évi bevétel.
Bevételeink évek óta hasonlóak, és kiadásaink a bevételeknek megfelelően alakulnak, mivel addig tudunk nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér. A 2015. évben bevételünk legnagyobb része magánszemélyek adójának 1 %-ából, kisebb része adományból, és adományként kezelt, és annak is könyvelt turisztikai (belépőjegy, ajándéktárgy és szállásdíj) forgalomból valamint uniós céltámogatásból származik.
Ez utóbbi az állatmenhelyek támogatására elnyert pályázat felhasználásával a régi kórház, labor és iroda, a mai karantén épületének, valamint a Nagyröpde felújítására ment. A további kiadásaink mintegy 70 %-a a madarak gyógyítását, gondozását, ellátását,  beszállítását, beszerzéseket, és a megelőzést, tudatformálást szolgáló szolgáltatási költség: rezsire, fenntartásra, takarmányra, üzemanyagra, gyógyszerre, munkaruha, szerszám, tisztítószer beszerzésekre, telefonra, internetre ment.
A kiadások 20 %-át a madarak ellátását, kórház fenntartását, működtetését szolgáló személyek díjazása és azok közterhei, illetve önkéntesek foglalkoztatásának költségeire fordítottuk.
A ráfordítások 10 %-át pedig az alapítvány működési költségeire: épület, eszközök, gépkocsik karbantartása, valamint kiadványainkra, postaköltségre és reklámra fordítottuk, mely utóbbi a csekken befizetett támogatásokból be is hoz ugyanennyit, melynek eredménye a tájékoztatás, szemléletformálás, társadalmi szerepvállalás, ami a megelőzést szolgálja, és sokkal eredményesebb, mint a kórházi gyógyítás.
Ez utóbbi 875 beérkező madár, és korábbi 221 tartósan sérült beteg folyamatos kórházi ellátását jelentette, melyek közül, mérlegünkben mint az eredményekből részesülőt, 410-et bocsátottunk szabadon, további 341 gyógyult közül 202 tartósan sérült maradt.  Ez volt 2015-ben, 9 dolgozóval és 61 önkéntessel.
2016-ban nem volt pályázati bevétel, viszont 10 dolgozó, 71 önkéntes, több rezsi és több fenntartási költség mellett jelentősen megnőtt a takarmányozással kapcsolatos üzemanyag és munkaerő költség. Ugyanis a ragadozóknak és a gólyáknak keltetőben lefojtott, selejt naposcsibét elegendő mennyiségben kapunk, ráadásul ingyen, de el kell érte menni a nyugati határszélre, 450 km-re. Ez hetente 50 000 Ft plusz költség. Havi két és fél tonnát etetünk fel. Közelebb pénzért sincs ennyi. Saját szükségleteinken felül a kismadarakat otthon nevelő önkénteseinket ellátjuk lisztkukaccal, melyre heti 10 liter fogy, heti 30 ezer forintos költséggel. Emellett felhasználunk jelentős mennyiségű szúnyoglárvát, naposcsibét, halat, és a magevőknek mázsaszámra búzát, kukoricát, kölest és napraforgót is.
Jelentősen megnőtt a beérkező madarak száma, mely közelíti az ezret, a befogóktól mentett és gazdásított galambokkal pedig jóval meg is haladta. Valamikor 2-300 madárról indultunk, mely a Madárpark megnyitásával és működésünk ismertebbé válásával 2006-ban évi 4-600-ra emelkedett. Ezek bevételt nem generálnak, de költséget igen. A Mályi Természetvédelmi Egyesület az előző évi 232 helyett 2016-ban 402 madarat küldött, a szentesi Madármentő Állomásunk 178-at, nem beszélve a további 38 partnerünktől beérkező betegekről, melyek gyógykezelése, elhelyezése, tartása jelentős többletköltséggel jár. Nem is fér el több, ezért amit lehet, más madármentő központokba, mentőállomásokra, és önkéntesekhez irányítunk. Szándékaink szerint csak azokat fogadjuk, melyek olyan műtéti kezelést, kórházi ellátást igényelnek, melyet máshol nem kaphatnak meg. Fogadunk viszont minden tartósan sérültet, vagy arra esélyes beteget, melyet máshol elaltatnának, hogy mentsük az életét és elfogadható életminőséget biztosítsunk nekik. Bár az ország  legnagyobb mentőhelyén, másfél hektáros területen, 32 röpdében mérettől függően 3-400 madarat tudunk egyszerre elhelyezni, befogadó képességünk véges, és mindig teltház van. Ezért a tartósan sérültek egy részét más mentőhelyekre, vagy fogadó állatkertekbe helyezzük ki, illetve arra alkalmas magánszemélyeknek örökbe adjuk, hogy csökkentsük a zsúfoltságot és a költségeket. Így pl. megállapodásunk szerint a Hortobágyi Nemzeti Parkból is csak a sürgősségi ellátást igénylő betegeket kapjuk, és bemutatható, tartósan sérült madarakat helyezünk ki a HNP Hortobágyi Vadasparkjába, a BNP egri mentőállomására, valamint a pécsi, miskolci érdi állatkertekbe. Így 2016-ban a beérkezett 1252 madár közül 184-et engedtünk mi szabadon, 314-et egészségesen kiadtunk partnereinknek repatriálást követő elengedésre,  412 további ápolt közül 263 tartósan sérült maradt, közülük 61-et örökbe adtunk, a többi 149 lábadozik. A madarak beérkezéséről és kikerüléséről jegyzőkönyv készül, melynek összesítőjét számítógépen napra készen tartjuk nyilván és két hetente megküldjük a természetvédelmi hatóságnak.
Eredményinkre büszkék lehetünk, mert más mentőhelyeken, ahol a bekerült madarak többségét mentett, de nagyrészt egészséges fiókák alkotják, a túlélés éri el az 50 %-ot, nálunk a jobbára súlyosan sérültek elengedési aránya majdnem annyi (40-45 %), a tartós túlélés pedig 74-75%. De a legnagyobb eredményünk nem a megmentett madarak száma, hanem annak az évi 20-22 ezer látogatónak, akik eljönnek hozzánk, és ahova mi jutunk el kiállításokon a 100-150 ezer érdeklődőnek, lapunk 12 ezer olvasójának és 65 000 internetes követőnknek az állat- és természetszeretete, akikre szemléletük formálásával, és ismereteik bővítésével hatással vagyunk! Velük, és a munkánkat híradásokból, előadásainkból, filmjeinkből ismerőkkel való együttgondolkodás a megelőzést szolgálja, melynek jelentős eredményei vannak. Ha a kórház és a Madárpark működtetése többe is kerül, mint egy pár százas kapacitású mentőhely családi körben való ellátása, melyet mi is így kezdtünk valamikor, ezek az eredmények bőven megtérülnek, és teszünk azért, hogy máshol is így legyen.
Ahonnan a madarakat kapjuk, az egész országból önkénteseinktől, mentőállomásoktól, nekik az elsősegélynyújtás gyógyszer-kötszer és pár napos takarmányozási költségen felül állatorvosi, szállítási és szervezési költségek merülnek fel, melyet igyekszünk részben, vagy egészben átvállalni, gyógyszereket, takarmányt, vagy annak költéségét biztosítva azok számára, akik önerőből nem tudják megoldani.
Két madármentő kocsink állandóan úton van, diszpécser központunkban két további munkatársunk egész nap telefonon fogadja a segélyhívásokat, és közvetítjük a madarakat, évente országosan mintegy 4-5000-et valamelyik mentőhelyre. Ez egyre több feladatot és költséget jelent. A fogadott madarak száma az utóbbi 15 évben háromszorosára emelkedett, a rezsi és a bérköltség szintén, a bevétel viszont csak a másfél szerese, melyet turisztikai szolgáltatással, támogatásainkat virtuális örökbeadással igyekszünk növelni. Ezzel együtt azonban már most látszik, hogy a tervezett felújításokra, konkrétan a Madárpark 1120 méter hosszú, elhasználódott pallóútjának 8 milliós faanyag helyett 3 milliós téglaburkolatra való cseréjére, a kutyák és ragadozók elleni védelmet biztosító villanypásztor 300 ezres, és a 30 kamerás megfigyelő rendszer 2 milliós, valamint a Látványkórház légtechnikájának 3,5 milliós költségére nincs elég pénz, mert az ezekre számolt amortizáció állagmegőrzési értékét fentiekre költöttük. Sok mindent megoldottunk pályázatok segítségével, de ezekre jelenleg nincs más lehetőség, ezért kérjük Önöktől a támogatást, és fenntartásukra az 1 %-ot!
Hogy mire költjük, azt bemutatjuk a látványkórházban és a Madárparkban. Kérjük, látogassanak el hozzánk, és győződjenek meg róla saját szemükkel! Nézzék meg a látányműtőt, és azt a küzdelmet, amely helyett bárhol máshol elaltatják azokat a madarakat, melyeket mi rehabilitálunk! Nézzék meg a kórtermekben lábadozókat és azok fokozatos felkészítését a szabad életre röpdéinkben, ismerjék meg azokat a ritka fajokat, melyeket máshol nem láthatnak ilyen közelről, érezzék a szárnysuhogásukat az arcukon és engedjék őket szabadon!
Tisztelettel és köszönettel:
Dr. Déri János
igazgató

[button size="medium" color="gray" style="none" new_window="false" link="http://madarpark.hu/wp-content/uploads/2017/05/rendelkező-nyilatkozat.pdf"]rendelkező nyilatkozat[/button]

Telefonos ügyelet

Battonyától Nemesmedvesig! Negyven éven keresztül zengett az ének április 4-én hazánk felszabadításának évfordulóján, amit ma már megszállásnak tanítanak. Fordul a világ és vele a történelem is. Sokkal kisebb léptékben, de a Madárkórházban is változások vannak, ez év elejétől például az, hogy már telefonos ügyeletünk is van. A +36 (30) 535-6484-es szám már nem csak a nyitva tartás alatt hívható, hanem a hét minden napján este tíz óráig. Januárban huszonnégy madarat mentettünk meg a biztos pusztulástól az ország területén ezzel az ügyeleti rendszerrel. Egy részét önkénteseink segítségével, más madarakat a szakszerű tanácsadással sikerült biztonságba helyezni és eljuttatni a legközelebbi madármentő helyig, vagy épp hozzánk, Hortobágyra. Ezeknek a madaraknak a nagy része szinte biztosan elpusztult volna, ha nincs egy ember, aki telefont ragad és próbál valamit tenni a sérült madárért. És elpusztult volna akkor is, ha nem indítjuk el a telefonos ügyeletünket, hiszen hiába a segítő szándék, ha nincs a vonal másik végén senki, aki felvegye, vagy nincs kit hívni. Most ezen a helyzeten próbálunk enyhíteni, és úgy tűnik, nem eredménytelenül, de sajnos még mindig sokan azt hiszik, hogy a telefonhívás után azonnal indulunk a madárért, legyen az bárhol. Sajnos ezt még nem tudjuk megtenni és sok esetben nem is volna értelme, hiszen az ország több pontján is vannak már olyan önkénteseink, akik el tudnak látni egy sérült madarat, fel tudják mérni, hogy kell-e további ellátás, vagy ők maguk is tudnak segíteni a bajba jutott madáron. Ha olyan erős jelenléttel, mint 45-ben a szovjet csapatok nem is, de azért mégiscsak elmondhatjuk, hogy ma már Battonyától Nemesmedvesig, vagyis az ország teljes területén, tudunk valamilyen formában segíteni a sérült madarakon.

Konyhás István

Madármentő tábor - 2017

Tavaly indult útjára a madármentő táborunk, aminek nagy sikere volt, ezért folytatjuk. Idén négy alkalommal lesz nálunk tábor, ahol a madármentés fortélyait tanulhatják meg az érdeklődők. De a szakmai program mellett kirándulásra is jut majd idő. Csónakázás a vadregényes Hortobágy-folyón, látogatás a Vadasparkban, kézműveskedés és hajnali madár les színesíti a tábor programját.

A hortobágyi Madárkórházban te is lehetsz madármentő! Megtanulhatod, hogyan kell ellátni egy sérült madarat, kézből etethetsz vadmadarakat, nyomon követheted a gyógyulásukat, vagy akár a műtétnél, gondozásnál is besegíthetsz. Madárfotós lesünkben akár hajnalban is fotózhatsz! A halastavi madárles túrán, a Hortobágy folyó melletti Vadasparkban pedig bele leshetsz a pusztai élet titkaiba. A kézműves foglalkozásokon pedig a kézműves mesterségekkel ismerkedhetsz meg.

Részvételi díj:

30 000 Ft/fő mely tartalmazza a szállás, étkezés és a programok, belépők költségeit.

Táborok időpontjai:

  • június 26–július 2.
  • július 10-16.
  • július 24- 30.
  • augusztus 3-9.

Jelentkezés:

[button size="medium" color="gray" style="none" new_window="false" link="http://madarpark.hu/wp-content/uploads/2017/04/Jelentkezési-lap_madármentő_tábor-2017.doc"]Jelentkezési lap[/button]

Jelentkezéshez kérjük a fenti jelentkezési lapot kitöltve az madarkorhaz@gmail.com e-mailcímre eljuttatni! Tárgy mezőbe kérjük feltüntetni: “madármentő tábor”

További részletek, bővebb felvilágosítás:

Konyhás István, táborvezető: +36 (30) 621-2160

Egy kis ízelítő tavalyi táborainkból:

Csónakázás a Hortobágy folyón:

Kézműves foglalkozások:

Kirándulások:

Csempészett madarak szabadon

A záhonyi határátkelőhelyen Ukrajnából Olaszországba tartó illegális madárszállítmányt füleltek le a határrendészek februárban. A rendőrség lefoglalt 250 védett énekes madarat, melyet egy személygépkocsi csomagtartójában zsúfoltak össze szűk dobozokban. Védett csonttollúak (jobbra), süvöltők és tengelicek egymás hegyén-hátán, több napja, étlen-szomjan. Kuratóriumi tagunk és lelkes madármentő önkéntesünk dr. Kiss Csaba nyíregyházi orvos és családja vették gondozásba az énekesmadarakat. Ők az elkobzás után azonnal megetették és megitatták a madarakat, de főleg helyhiány miatt meghaladta teljesítőképességüket a pintyfélék több napi gondozása. A cél az volt, hogy minél hamarabb és minél több egyedet el tudjunk engedni. A madarak a hortobágyi Madárkórházba kerültek, mert a madárinfluenza veszélye miatt máshol nem fogadták őket. A Madárkórházban elkülönítetten lehetett tartani mindet, a karanténozásuk és kezelésük megoldható volt.

Fotógaléria:

Itt megtörtént a részletes vizsgálatuk is, mely során kiderült, hogy mennyire tartották meg kondíciójukat és röpképességüket. Sajnos így is volt pár tengelic, ami nem élte túl a szállítást és a szűk ketrecben tartás miatt közel egy tucat madár elpusztult.

A csonttollúak kiengedésük után azonnal táplálkozni kezdtek a felkínált csipkebogyóból. Ők lágyevők, így nekik a nálunk nagy mennyiségben megtalálható csipkebogyó volt a kézenfekvő elsődleges eledel, de e mellett kaptak brokkolit, borsót is, ezeket is szívesen fogyasztották. A süvöltőknek kőrisfa ágakat raktunk be terméssel együtt, hiszen ők ezt fogyasztják szívesen téli itt tartózkodásuk alatt, a tengelicek pedig pintyeleséget és tört napraforgót kaptak. Az ivóvizükbe vitaminkomplexumot tettünk, hogy minél hamarabb megerősödjenek. A süvöltők és a tengelicek óvatosabbak voltak, de ők is hamar fürdeni, inni kezdtek.

A madarak szabadon engedése folyamatos volt gyűrűzés után. Először a csonttollúakat és a süvöltőket, majd a tengeliceket engedtük el. Idén nem volt tömeges előfordulása, telelése a csonttollúnak, ezért is volt nagyon fontos, hogy minél hamarabb el tudjuk őket engedni, hiszen hosszú út állt előttük. Az elengedést követően a csonttollú csapat még Hortobágy település környékén maradt és a csipkebokrok termésein tovább erősödtek, de egy hét múlva elindultak északi költőhelyeikre.

A madarak csempészése miatt a Kisvárdai Ügyészség vádemelési javaslatot terjesztett elő, így várhatóan ez elkövető nem csak csempészésért, hanem természetkárosításért és állatkínzásért is felelhet majd.

Konyhás István

További galériák a szabadon engedésről:

süti beállítások módosítása