Együttműködési megállapodást kötött az E.ON és a Madárkórház Alapítvány

Október elejétől az E.ON Hungária és a Madárkórház Alapítvány hivatalosan is megkezdte együttműködését, amelynek keretében a madárvédelem biztosításán és a madárbalesetek felszámolásán dolgoznak. A megállapodás részét képezi az új, célzott megoldások megvalósítása, a lehetséges veszélyforrások feltérképezése a szervezetek közötti kölcsönös oktatás, valamint a madarakért tenni akaró önkéntesek segítő szándékú jelzéseinek összefogása is. A jövőbe mutató együttműködés új mérföldkő – a vállalat környezeti politikájában kiemelt szerepet betöltő – madárvédelemben.

Az E.ON Hungária számára kiemelten fontos, hogy komplex madárvédelmi intézkedéseket tegyen. Új hálózatait immár 10 éve az állatok számára biztonságos módon tervezi, a már meglévők madárbaráttá alakítására évente mintegy 1,5 milliárd forintot fordít. A vállalat a madarak biztonsága érdekében nemzeti parkokkal – többek között a Hortobágyi Nemzeti Parkkal – és szakmai szervezetekkel működik együtt, illetve folyamatosan keresi az újabb partnerségi lehetőségeket: október 6-án a hortobágyi Madárkórház Alapítvánnyal összefogva indít közös programot.

„A Madárkórház Alapítvány kiemelt partnerünk, nagyra értékeljük ezt az előremutató megállapodást. Az elhivatott szervezettel most elindult közös munka lehetővé teszi, hogy magasabb szintre emeljük a madárvédelmet, újabb madárbarát beruházásokat valósíthassunk meg, illetve célzottan, és így még hatékonyabban avatkozhassunk be a szükséges helyeken. A program keretében várjuk a visszajelzéseket az alapítvány dolgozóitól és minden, a madarakért tenni akaró embertől az állatok védelme érdekében” – mondta Haraszti Judit, az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. vezérigazgatója. Az együttműködés nem is vehette volna kezdetét jobb időpontban, hiszen „a költöző madarak ősszel hagyják el hazánkat. A cselekvés ideje most van, használjuk ki jól ezt az időt” – tette hozzá a vezérigazgató.

„Régóta dolgozunk a madarakért, és azt látjuk, hogy az energetikai szolgáltatóknak fontos szerepe van ebben a kérdésben. A madarakat az ember által átalakított mai, modern környezetben kell közösen óvnunk. Üdvözöljük ezt az összefogást, és bízunk abban, hogy együtt hatékony megoldásokat valósíthatunk meg, és tovább növelhetjük a madarak biztonságát” .

Konyhás István

Kuratóriumi tag, Madárkórház Alapítvány

A megállapodás szövege megtekinthető és letölthető:

[button size="medium" color="gray" style="none" new_window="true" link="http://madarpark.hu/wp-content/uploads/2017/10/megallapodas_eon_madarkorhaz.pdf"]Megállapodás[/button]

„...sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
Augusztus 11-én Vatai Istvánért szólt. Az a harang, melyért ő szó szerint a saját kezével dolgozott meg. És nem csak egy, hanem mind a három, a Kisbojtár, a Hívogató és a Számadó, a Hortobágyi Ökumenikus Templom tornyában. Kettőre maga gyűjtötte a színesfém hulladékot, melynek árából öntettek. A harmadikat készen kaptuk, de az azt megszólaltató harangozó automatikát is részben a fémgyűjtés fedezte. A színesfém felvásárló nem hitt a szemének, amikor meglátta az anyag, méret és szín szerint gondosan szétválogatott karóra fogaskerekek, gépalkatrészek, vízcsövek, és drótkábelek tömkelegét, melyet Pista bácsi évek hosszú, és szívós munkájával gyűjtött, szétszerelt, tisztított és osztályozott. 2008. március 15-én szentelték fel a legnagyobbat, mely a nevét is őrzi, és azóta zeng a harangszó a puszta felett: „Vivos voco, mortuis plango, furgula frango”, azaz: az élőket szólítom, a holtakat siratom, a villámokat töröm. Ami igaz is, mert azt mondják, a félrevert harang hanghullámainak rezonanciája kibékíti a viharfelhőket.
Amikor megismerkedtünk, 70-es éveiben járt. Hajdúszoboszlón a kertjében többszáz kismadár járt az etetőjére a diófára, és az ablakába. Ő volt az egyik, aki nemcsak tanácsaival, hanem kétkezi munkájával is segített az énekesmadarak mentésében, tartásában, etetésében. Akkor még nem értettünk hozzá, ezért őt kértük meg, hogy vezessen be minket a kismadarak világába. Kiadványunkban és honlapunkon ma is az ő írása szól az énekes madarak etetéséről. 2003-ban, amikor Nyaktekercs nevű rétisasunkat szabadon bocsátottuk, ő ez alkalommal mintegy 80 saját tenyésztésű kis rókalepkét engedett szabadon a pusztában. Mert mindenhez értett, „még a harangöntéshez is”. Szó szerint. Gépészmérnök, vízügyi szakember, természetjáró és madarász, aki terepi munkája során tanúja volt a hortobágyi bombatéren, amikor két gyakorló szovjet vadászgép véletlenül szétlőtte a célt húzó repülőgépet, majd egymást is, és napokig égtek a roncsok a pusztában, emlékül hagyva lövedékeik tonnányi rézhüvelyeit. Gábor Áron annak idején harangokból öntött ágyúkat, Pista bácsi a fegyverekből hozott létre harangokat, mert most azokra inkább van szükség. 85 évet élt. Nyugodjék békében.

Dr. Déri János

Tisztelettel kérjük minden hivatalos és nem hivatalos madármentő hely és szerv együttműködését a mentett, nevelt és repatriálásra szánt fehér gólyák számára kialakított programunkban! Tekintve azt, hogy az idén nevelkedett, fiatal gólyák ezekben a napokban hagyják/hagyták el a fészküket, készülnek afrikai telelőhelyük felé. Életük ezen szakasza tapasztalatlanságukból adódóan különösen veszélyes számukra. Akciónk keretében lehetőséget adunk azon intézmények és magánszeméyek számára, melyek madármentéssel foglalkoznak, hogy nevelt, vagy gyógyult gólyáikat szabadon eresztés előtt még időben felkészíthessék az ezekben a hetekben leggyakrabban előforduló veszélyforrás, azaz a halált is okozó villanyoszlopok és légvezetékek elkerülésére. Az egyedeket az erre a célra kijelölt röpdénkben fogadjuk. A felkészítés már 1-2 nap eltelte után is sikeres, de ajánlatos a gólyák telelő helyükre való indulásáig folytatni. A program sikerességét egyedenként külön-külön figyeljük, így a "delegált" gólyákat minden kiküldő szerv a projekt zártával visszaszállíthatja mentő-/megtalálási helyére szabadon engedés, vagy további repatriáció céljából.

2004. júniusa óta használjuk azt a módszert, ami a főként nevelt madarakat elrettenti, és leszoktatja a villyanyoszlopra való szállástól.. Minden elengedés előtt álló madarat pár napig vagy hétig egy olyan röpdében tartunk, melyekben megtalálható mindaz a hatás, mely a természetben is éri őket. Természetesen mindez kontrollált körülmények között, kontrollált minőségben és mennyiségben. Ilyenek az időjárás viszontagságai, saját fajtársainak konkurenciája, a ragadózók veszélye, emberi zavarás stb. Ezek egyik eleme az elektromosság. Két egymással szemben 15 m-re felállított 20 000 Voltos valódi villanyoszlop és a közöttük feszülő vezeték látványa teljesen megegyezik az igazival, de nincs benne veszélyes áram. Az oszlop keresztágát és csúcsát a ludak őrzésére alkalmas villanypásztorral láttuk el, ugyanígy a légvezetéket is. Ha például a röpdében kondicionált egerészölyv, vörös vércse, kerecsen sólyom, vagy fehér gólya rászáll az oszlopra, vagy hozzáér a dupla szálú légvezetékhez, enyhe áramütést érez, melynek semmilyen káros hatása nem tapasztalható. A röpde szándékosan olyan kialakítású, hogy a villanyoszlop pár legyen a legmagasabban fekvő "beülési"pont. Így a madár mindenképpen ezt preferálja, ide ül fel először, itt gondolja a legnagyobb biztonságot. Az áramütést kellemetlen ingerként jegyzi meg, és elhagyja az oszlopot. Az inger bevésődik, többet nem kísérli meg a landolást, és az oszloppár mindkét tagját elkerüli a továbbiakban. Az elmúlt 13 évben kutattuk a módszer sikerességét. Folyamatos kamerás megfigyelés mellett tanúsítható, hogy egyszeri rárepülés elegendő a bevésődéshez. Az információt hosszú távon őrzik, a villanypásztor több hónapos inaktivitása mellett sem szállnak vissza az oszlopra azon egyedek, akik a villanypásztor aktív időszakában már rászálltak. Szabadon engedés után a madarak azonosítják a röpdében látott installáció látványát a legtöbb villanyoszlop típussal. Ezt 210 db az említett röpdét megjárt és gyűrűzött egyed alapján igazolni is tudjuk. Gyűrűszámokkal nyomon követhető módon 13 év alatt 117 fehér gólya, 67 egerészölyv, 12 vörös vércse, 4 réti sas, 3 parlagi sas, 2 daru, 2 pusztai ölyv 1 kerecsen sólyom, 1 barna kánya, és 1 gyöngybagoly közül egyetlen egy sem került kézre az elengedést követően áramütés miatt. Ezzel ellentétben a 2004 előtt, a fent leírt programban részt nem vett, de szabadon engedett, gyűrűzött páciensek közül határozott számban kerültek kézre áramütéses sérülésekkel, vagy villanyoszlop alatt elpusztulva.

Tudjuk, hogy ez egy szűk szelete az áramütés elleni védekezésnek, és még csak szűk körben alkalmazható. Van más, végleges megoldás is, azonban a meglévő villanyoszlopok (melyek közül több mint 600 000 veszélyesnek minősül) utólagos szigetelése és az újonnan épülő oszlopfejek megfelelő „madárbarát” kivitelezése évek óta folyamatban van, de befejezése még valószínűleg hosszú ideig várat magára. Ez addig is egy használható módszer a kézre került, mentett, nevelt vagy felgyógyult, elengedésre alkalmas madarak számára, mely több esélyt ad nekik a túlélésre ezen a téren, mint a felkészítés nélküli szabadon eresztés.

Dr. Déri János

Madárkórház Alapítvány

Elérhetőségek:

4071 Hortobágy Petőfi tér

madarkorhaz@gmail.com

0630/9-435-494

Debrecenben a Sikló és Torzsás utca sarkán lévő villanyoszlopokon kedd este 6 frissen kirepült kis gólyát ütött agyon az áram. A kis gólyák a vezetékbe gabalyodtak, 10 méter magasan lógva, és még éltek, amikor észrevették őket a lakók. A bejelentések 19 órától folyamatosak voltak a Madárkórház Alapítvány diszpécserszolgálatának ügyeletes telefonján. Többször, és dokumentáltan értesítettük mi is és a bejelentők is az Eon-t, a Katasztrófa Védelmet, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság ügyeleti számát, de a helyi lakosság közfelháborodása ellenére az Eon nem volt hajlandó intézkedni, diszpécserünknek nyomatékosan fel is hívták a a figyelmét arra, hogy nem érnek rá kimenni, az áramot lezárni, hogy a tűzoltók lehozhassák az akkor még élő sérülteket. Két kis gólya órákon keresztül még biztosan élt, és menthető lett volna, ha eljutnak a hortobágyi Madárkórházba. De többszöri hívásunkra, és a lakosság reklamálására csak 22-órakor kivonuló kosaras autó kezelője már csak hullákat dobált le a vezetékről.

Video: dehir.hu

Genetikai vizsgálatok Héra, a hibrid ölyv leszármazásának meghatározására

A Hortobágyi Madárkórházban lassan tíz éve él egy feltehetően ölyvek hibridizációjából született, tartósan sérült madár, Héra. Hibridizáció a természetben akkor valósul meg, ha a két szülőfaj egyedei közül az egyikből nagyon kevés fordul elő az adott élőhelyen, így ezen példányok nagyon kis eséllyel találkoznak egymással, ezért párba állnak a hozzájuk genetikailag elég közel álló, nagyobb egyedszámú fajjal. Héra külső jegyei alapján egerészölyv és pusztai ölyv kereszteződéséből származhat, ez a feltevés indította kutatásunkat. Egerészölyvekkel bizonyára legtöbben már találkoztak, hiszen 15-30 000 költőpárra tehető a hazai állományuk, ezzel szemben a pusztai ölyveké 5-15 pár. Mindkét faj védett madarunk (hasonlóan más hazai ragadozó madarainkhoz), az egerészölyvek eszmei értéke 25 000 Ft, míg a pusztai ölyveké 100 000 Ft.
A korábban leírt hibridizációs esetek azt mutatják, hogy a két faj párba állása során a tojó egyed egy idősebb egerészölyv, mely valamilyen okból nem talált párt fajtársai közül, míg a hím egy első éves pusztai ölyv, aki a kis egyedsűrűség miatt nem találkozott fajtársaival. Feltételezésünk alátámasztására, mely szerint Héra e két ölyvfaj hibridje, vér-, illetve tollmintákat gyűjtöttünk a madárkórházban, melyekből a kinyert DNS-t az Állatorvostudományi Egyetem Állattenyésztési és Genetikai Osztályának laboratóriumában vizsgáltuk témavezetőmmel, Dr. Zenke Petrával.
A mitokondriális DNS (mt DNS) a mitokondriumokban (energiatermelő sejtalkotó) elhelyezkedő gyűrű alakú DNS. Csak anyai ágon öröklődik, ezt a petesejt citoplazmája tartalmazza. A citokróm-oxidáz 1 enzim (CO1) mitokondriális genomban kódolt génjének egy DNS-szakasza állatfajonként eltér, de az állatfajon belül kis variabilitást mutat, ez az alapja a „DNS-barcoding” módszernek, melyet az egyes állatfajok elkülönítésére használnak. Ezzel a módszerrel igazán sok új fajt írtak le a kutatók, ugyanis alkalmas azon állatfajok elkülönítésére, melyeket eddig kinézetük alapján egy fajnak véltünk. Mi is ezt a módszert választottuk, mely az adott élőlény anyai vonalának igazolására képes.
Héra ezen DNS-szakaszát a Madárkórházban gyűjtött egerészölyvek mintáival hasonlítottuk össze, valamint külföldi adatokkal is, melyeket génbankok tárolnak. Pusztai ölyvre vonatkozó ilyen adatokkal sajnos nem rendelkeztünk, hiszen saját mintát gyűjteni nem volt lehetőségünk (a kevés hazai egyed miatt), valamint génbankban sem találtunk erre a fajra vonatkozó szekvenciákat, így jövőbeli kutatásaink egyik tárgyát képezi, hogy a génbanki adatokat gazdagítsuk ezekkel a hiányzó információkkal.
Összehasonlítva a Héra mintájából kapott eredményeinket az egerészölyvekre jellemző DNS-mintázattal, a nagyfokú hasonlóság miatt igazoltnak tekintjük azt a feltételezést, miszerint a hibrid madár anyai ágon egerészölyvtől származik.
Az apai vonal meghatározására (legalábbis faji szinten) jelenleg is folynak sejtmagi DNS vizsgálatok, így reméljük, az erre vonatkozó információkkal is hamarosan jelentkezhetünk.

Bóka Gabriella
(állatorvostan-hallgató,
a Madárkórház önkéntese)