Madárkirály választással, kézműves foglalkozásokkal, kisállatbemutatóval és sok színes programmal telt a pünkösdi hétvége a Hortobágyi Madárparkban.

Szavazóink indén Gombócot, a szárnytörött uráli baglyot választották királlyá.

A szavazatokat online és személyesen is fogadtuk hétfő délután 4-óráig. A számlálásban lelkes önkénteseink voltak segítségünkre. A verseny nagyon szoros, és fordulatos volt. Ez úton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki részt vett játékunkon!

Eredmények:

189 szavazónk volt összesen, ebből 118-an online, 71-en pedig személyesen adták le voksukat.

 A személyesen szavazók körében pedig két DVD csomagot is kisorsoltunk.

Nyerteseink:

Balla Péter

Balázs

A nyerteseket e-mailben is értesítjük, majd a díjakat postai úton küldjük el.

November eleje volt, mikor vasárnap este 9 órakor szólt a telefon. Vajda János, a helyi körzeti megbízott keresett. Gyakran előfordul, hogy rendőrség jár közben madármentéskor, nem lepődtem meg a hívás láttán. Ezúttal viszont nem madárról volt szó. Teljesen kétségbeesett hangon, most mint magánszemély szólt a vonal végén: Kislányának kedvenc cicáját autó ütötte el. Lábán nyílt, nyúzott sérülés, csontjai kilátszanak. Öt perc beszélgetés alatt szóba jött az elaltatástól kezdve az amputációig minden, amit senki sem kíván. Valóban nagy a baj…. Madarakat gyógyítunk, de hát ez nem az az időpont, amikor debreceni specialistákat kell ajánlani...

 – Hozd ide. amint tudod! Megnézzük, utána okosabbak leszünk.

Nem sokkal később találkoztunk a Madárkórház bejáratánál. Irány a műtő, és lássuk mivel állunk szemben!

Közben megtudtuk, hogy az autó meg akart állni a cicus előtt, emiatt nagyot fékezett. A macska hátsó lába a betonon csúszó kerék alá került, ezzel a lábszár felétől lefelé teljesen lenyúzta a bőrt. Csontok nem törtek, de elég reménytelennek tűnt az eset. Szétnyúzott bőre csíkokban lógott, lábszára, sarka, mancsa teljesen lenyúzva mutatkozott előttünk. Csak csontok, izmok, inak…

- Azt azért nem. Az élete nincs veszélyben. Inkább a lába a kérdéses.

- Amputálni kell?

- … Ezt azért ne most döntsük el… Inkább próbáljuk megmenteni! Vagy stabilizálni! Amputálni később is lehet…

Így történt, hogy mosás és fertőtlenítés után elkezdtük összevarrni mozaikszerűen a bőrfoszlányokat. Bár tudtam, hogy valószínűleg hosszú távon nem lesz értelme, mivel nem sok esély maradt a bőrszövet megfelelő keringésére. De legalább addig is fedi a sebet, míg időt nyerünk kitalálni valamit. Éjjel 1 óra lett, mire végeztünk. Ha még messze nem is véglegesen, de erre az éjjelre legalább zártuk a sebet, hogy az izmok, csontok ne száradjanak ki.

Két nappal később, mikor a kötést levettük, beigazolódott, mitől tartottunk. A bőr, valamint a lábujjai elhaltak. Erre számítottunk, de addigra édesapám, Dr. Déri János bevonásával kidolgoztuk a továbbiakat… Ha a gazdi vállalja, nem muszáj eltávolítani a cica lábát. Azt később is lehet.

Van egy alternatívnak mondott megoldás ilyen esetekre. A kristálycukor sterilen tartja a nyílt sebet, valamint magába szívja annak váladékát. Ezentúl segíti a sarjszövetek képződését, és a szakirodalom szerint előfordult már, hogy új bőr képződött a kezelésnek köszönhetően… Viszont időigényes, minden nap (akár többször is) cserélni kell, hiszen ha telítődik a cukor nedvességgel, épp az ellenkezőjét érjük el: a fedőkötés táptalajjá válik a baktériumok számára.

- Hosszú lesz, és sokszor kell ide jönni. És lehet, hogy majd mégis elveszti a végtagot…

János szeme felcsillant.

- Nem biztos hogy le kell vágni a lábát?! Csináljuk! Jövök, amikor csak kell. Négy lábon mégis csak jobb lesz neki. Bár láttam már három lábú macskát is fára mászni, de akkor is... Ez a kislányom cicája…

Ezután napirenddé vált látogatásuk. Délelőttönként a beérkező madarak ellátása közben már számítani lehetett, hogy kopogtatnak a műtő ablakán, hogy sorban állnak kötéscserére. Persze az első napokban a cukros kötés fél nap alatt átázott, így esténként, kislányom fürdetése után újra találkoztunk, és ismét lecseréltük a cukrot.

Eleinte feladta a leckét a nagy mennyiségű cukor helyben tartása a kötésben. De napról napra egyre jobban belejöttünk. Jó kis csapattá álltunk össze. János ötlete alapján még a papírtörlő gurigáját is felhasználtuk a kötéshez. Mindeközben a cicus is rájött, hogy nem egy szörnyű beavatkozásról van szó. Kényelmesen végig nyúlt az aztalon, sérült lábát felém tartva. Közben élvezve a lámpa melegét, és hatalmasat szundított, míg dolgoztunk. Fogni sem nagyon kellett, így János is be tudott segíteni.

A kötés alatt a csupasz izmokon idővel szépen elkezdett kialakulni egy sarjszövet. A cukros kötést 25 napig alkalmaztuk, amíg végül elállt a seb levedzése. A napi kötéscsere maradt, de már nem volt szükség a cukorra. Helyette különböző, hámosodást serkentő kenőcsöket alkalmaztunk. (Neogranormon, bepanten, sudocrem, pantenol és ami még két lányos apukának, valamint az állatorvosnak eszébe jutott…) Továbbra sem maradt ki nap. Munkanap, hétvége, Szenteste, Újév nem számított, a kitartó gazdi nem mulasztott. Nem hiszem, hogy sokan vállalnának ennyi áldozatot négylábú családtagjaikért… De az idő igazolta. Január közepe volt, mikor egy kezelés során mintha lentebb láttuk volna a lábszáron a seb szélét.

- Te! Ez Mi?

- Jé! Ez bizony 3 mm csupasz, de új bőr.

Nem sok növekedés, de annál nagyobb remény. Ez után viszont robbanásszerűen beindult a bőrképződés a lábat addigra körbenövő sarjszöveten. Szemlátomást, kötéscseréről kötéscserére haladt a dolog lefelé. Napról napra látható volt a változás. Nagyon boldogok voltunk…

[caption id="attachment_7589" align="aligncenter" width="600"] A cica lábára nem csak bőr, de szőr is nőtt...[/caption]

Mindezek tetejébe azt mi sem sejtettük, hogy ebben a csupasz bőrben még szőrtüszők is keletkezni fognak, majdhogynem a semmiből… Az eddig kinőtt bőr ugyanis elkezdett szőrösödni is. A természet számunkra igen nagy csodájával álltunk szemben. Az őssejtek akár erre is képesek? Nem egy világhírű klinikán járunk, szimplán csak a Madárkórházban… Ezt nem mi alkottuk… Ez csak úgy lett… Értetlenül álltunk a dolog előtt.

- Ezt meg hogy?

- Hát… Mittudomén… Ilyet még nem hogy nem láttam, de nem is olvastam. Azt is csak reméltük, hogy lesz bőr a lábán. De hogy az szőrös is lesz??...

A tény örömünket csak növelte, a kitartáshoz pedig újabb erőt adott. Hát innen már tényleg nem kell feladni!

Május közepére eljutottunk odáig, hogy most a cicus megmaradt lábacskája hegyéig ér a bőr, már csak a hegye csupasz egy 5mm átmérőjű foltban. Valamint az egész szépen szőrösödik. A kötést már elegendő 3 naponta cserélni, de ha az a fél centi is benő, el is hagyhatjuk.

Azóta sem bántuk meg, hogy belefogtunk. Nagyon aranyos, együttműködő, jámbor cicus. Gazdája elmesélése alapján már boldogan használja mind a négy lábát futáshoz, fára mászáshoz egyaránt. Végezetül egy újabb örömteli hír: Legutolsó kötéscserekor megállapításra került, hogy bizony hamarosan kiscicák is fognak születni…

Déri Balázs

A minap egy kedves osztrák fotós házaspárral találkoztam. Szeretik Hortobágyot, szeretik Magyarországot, gyönyörű nálunk, ahogy mondják, a természeti kincseink valóban csodásak, bár néhány dolgot nem értenek. Bejárták már keresztül-kasul, azt hiszem, sok olyan rejtett kis zugában is jártak már az országnak, ahol a legtöbbünk nem, én sem. Elképedve mesélték, hogy most Nádudvar mellett több kis ketrecet láttak, amiben egy szarka volt. Korábban a Fertő-tó környékén is láttak ehhez hasonlókat, nagyon-nagyon sokat. Bár nem volt előttük teljesen ismeretlen a jelenség, megdöbbentek, milyen nagy számban voltak csapdák kihelyezve. Természetvédelmi ügyekben jártas beszélgetőtársam felvilágosított bennünket, hogy ez egy nemzeti parkos projekt. Befognak egy szarkát, beteszik egy ketrecbe, majd a földre helyezik. Ha egy madár ott van, a többi is kíváncsiskodni kezd, besétálnak a három rekeszre osztott ketrecbe, s utána nem tudnak kijönni. A szarka ugyanis nagy fészekrabló, nem válogat, hogy védett madár vagy nem védett madár fészkét fosztja ki, és a csapdázással a természetvédelmi károkozását igyekszenek meggátolni, visszaszorítani a szarka populációt. Valahogy furcsa érzés volt ezt hallani. Nem szeretem, ha egy fajt elkezdenek pusztítani – mert végül is ez a sorsuk az elfogott szarkáknak –, csak azért, hogy egyszerűbb legyen valamit megoldani. (Na jó, a szúnyogirtás kivétel, de létezik környezetbarát biológiai védekezés is, amikor a szúnyogokat még lárvakorukban irtják, így mást nem veszélyeztet.) Vallom, hogy a természetvédelmet nem szabad összekeverni a természetszeretettel, az érzelmek motivációt jelenthetnek, ha a természet megóvásáról van szó, de ha csak ennyink van, az kevés, a megfelelő tudás nélküli munkával nagyobb kárt okozhatunk, mint amennyi hasznot hajtunk. Először úgy voltam vele, ez a rossz érzés talán azért van, mert én szeretem a szarkákat, de a szakemberek biztosan tudják, miért van erre szükség. A mi környékünkön mindig is sok szarka volt. Láttam egyszer, ahogy egyikük egy feketerigó fiókát elkapott, addig kopácsolta a csőrével, míg végzett vele. Döbbenetes élmény volt, sokáig nem tértem napirendre felette. Aztán beszélgettem egy teljesen más szemléletű emberrel, és sok mindent megértettem. A szarkák, ahogy minden más ragadozó madár, vagy minden más ragadozó is igyekszik a lehető legkisebb energia befektetésre. A könnyű préda a legjobb, elegendő élelemhez jut, de nem veszít sok kalóriát, biztosított az életben maradása. A természetben mindig megvolt a szerepe ennek: segíti a szelektálást. A beteg, gyenge, sérült állat gyengíti a populációt, így tartható fenn az egyensúly. Amelyik madárnak nagy a fészekalja, éppen ezért van, mert nagy az elhullás is, ha a 6-8 kikelt fiókából 2-3 megmarad, a faj fennmaradása biztosított. Csakhogy úgy tűnik, egyre kevesebb van néhány kis énekesmadárból, és a természetvédelemben dolgozók ezen próbálnak segíteni: kevesebb szarka, több épen maradt fészek, ergo több (védett) madár. A gond ezzel csak az, hogy a kismadarak fogyásának oka nem a szarka. Azok sajnos mi vagyunk, emberek. Mert az élőhelyüket átformáljuk, megszüntetjük, mert a mezőgazdaságban olyan módszereket használunk, ami csökkenti az élelemforrásaikat. Eszembe jutott Herman Ottó klasszikusa a madarak hasznáról és káráról, és hogy ezt a szemléletet ma már meghaladta a kor, ma már nem beszélünk hasznos és káros madárról. Illetve úgy tűnik, beszélünk. És már megint mi döntjük el, melyik hasznos és káros. Pedig az a madár, amelyik kacska lábbal születik – mert köztük is van ilyen –, lehet, hogy nem olyan sikeres fészeképítő, vagy nem olyan sikeres vadász, és lehet, hogy a populáció éppen ezért nem marad egészséges, mert azok az egyedek is szaporodnak, amik egyébként kiszelektálódnának. Az is lehet persze, hogy ugyanolyan egészséges utódoknak adnak életet, ahogy ez az emberi fajnál is ismert. Akárhogy is van, így is-úgyis beleszólunk a rendszerbe, és annyit már tudunk az ökoszisztémáról, hogy ha egy helyen megváltoztatunk valamit, más is megváltozik. Gondoljunk csak a Yellowstone Nemzeti Parkra Amerikában, ahol a farkasok eltűnése a teljes ökológiai egyensúly felborulását jelentette. Alaszkában sikerült mindezt megelőzni, ahol az őslakosok keltek a farkasok védelmére, mondván, ők tartják egészségesen a rénszarvas csordát. Bizonyára komoly károkat okoz a szarka. Bizonyára rossz látni közvetlen közelről, hogy fogynak a védett madarak. De annyi mindent tudunk már a természetről, a védelméről. Az AKG, agrár környezetgazdálkodási program például egy nagyon jó kezdeményezés. Aki vállalja, hogy részt vesz benne, például vegyszermentes, nem nagytáblás gazdálkodást folytat, fás, cserjés zóna veszi körül a földjét. Hosszú távon látható az értelme, de ha a madarak számára kedvezőbb feltételeket biztosít, segíti az életben maradásukat, miközben élvezi azt a hasznot, amit a rovarevő madarak hajtanak számára. Ha nem építünk be minden zöld felületet.... soroljam? Mindenki tudja. Mégsem csinálja. Így marad a pironkodás és a magyarázkodás. Néhány év múlva pedig majd azt magyarázzuk, miért kell védeni a szarkákat.

Veres Hajnalka

A cikk megírásakor három, mára már négy fokozottan védett fehér gólya fészket "fosztottunk ki". Tettük ezt a Zöldhatóság tudtával és beleegyezésével, az E-on segítségével. Azért, hogy megmenthessünk 18 gólyatojásban fejlődő életet. Most 18:3 az állás a mentett és elvesztett életeket tekintve. Két hím gólyát agyonütött az áram, egy debreceni és egy nádudvari fészek mellett a 20 000 voltos gyilkos trafós oszlopon. Ezeken évek óta ez történik, és az E-on tudott is róla, de nem jutottak odáig, hogy rendesen levédjék, mert nem is lehet. Látszólag szigetelt, de mint megtudtuk a szakemberektől, a 20 000 voltos vezetéket nem lehet szigetelni, csak burkolni, amin 25 cm-re is áthúz a feszültség. Madárbaráttá lehet tenni, a kötéseket úgy áthelyezni, hogy ne érje a rászálló madarat. Beülőrudat helyezni fölé, hogy arra szálljon, de valamiért vonzódnak a veszélyes részekhez. Teljesen biztonságossá soha nem tehető, de egyedi megoldással kisebb kockázatú, madárbarát megoldás megvalósítható. Most soron kívül, egy héten belül meg fogják csinálni, mert erről szól a megállapodásunk. Egy harmadik hím gólyának szerencséje volt Nagyhegyesen, mert egy lakott területen belüli 380 voltos szigeteletlen oszlopon nem kapott halálos áramütést, de leesett és eltörött a kulcscsontja. A vezetéket lakott területen belül szigetelni kellett volna, de ez valamiért elmaradt. Sorban előtte és utána az oszlopok keresztágát utólagosan szigetelték, de négy oszlop kimaradt.

Ez volt az egyik. Most ezeket is megcsinálják soron kívül, mert így állapodtunk meg. A gólya most nálunk lábadozik, meg is fog gyógyulni, de hetekig nem térhet vissza párjához, ezért a költésük ez évben meghiúsul. Ugyanis ha az egyik fél kiesik a költésből és a fiókanevelésből, a másiknak ez egyszerűen nem megy. Azért, mert ha a párja nem szállít táplálékot, nem váltja le a fészeknél, akkor egy ideig vár, akár két napot is, de előbb-utóbb őrizetlenül kell hagynia a fészket, és a tojások kihűlnek, az embrió elpusztul, vagy súlyosan károsodik, és nem kel ki életképes kisgólya belőlük. De ezt megelőzően általában elviszi őket egy varjú, vagy éppen a szomszéd ellenérdekelt gólya dobálja ki a tojásokat a konkurencia fészkéből. Ha már kikeltek a kicsik, és nem vigyáz rájuk folyamatosan az egyik szülő, nem védi  őket esőtől, naptól, ragadozóktól, akkor ugyanez történik velük. A megözvegyült gólya találhat párt magának akár azonnal is, mert jelentkező mindig van, de az saját közös gyerekeket szeretne nevelni, ezért a tojások, vagy fiókák ez esetben is kidobásra kerülnek.

Ezért a még meglévő tojásokat nagyon körültekintően, de mindenképpen menteni kell. Ugyanis ugyanez történik erőszakos fészekfoglalás esetén is, amikor egy hím, vagy egy pár megpróbálja kiűzni a fészekből az eredeti tulajdonost. Pedig építhetnének máshol fészket, akár pár óra alatt is, de valamiért végsőkig ragaszkodnak a helyhez. Ezért egy, az ember számára rossz helyen lévő fészek áthelyezése, akár a Zöldhatóság engedélyével is reménytelen, mert azonnal visszaépítik az eredeti helyére. Ezt tapasztaljuk a Hortobágyi Madárparkban röpképtelen, földön fészkelő gólyáink esetében is, mert egy méterrel sem engedik átrakni a fészket. Ha nincs a gólyák számára megfelelő vonzerővel rendelkező szabad fészkelőhely, akkor megküzdenek érte. Ilyenkor véres csetepaté is lehet, mely során valamelyik hím akár halálosan is megsérülhet. Lapzártakor még nem derült ki biztosan, hogy egy Debrecen melletti, Józsán levő fészek közelében egy ilyen harc után elhullva talált gólya a fészkét védő hím, vagy a betolakodó-e? Vagy a tojó, és melyik? Agyonverték, vagy áramütést szenvedett, vagy mindkettő? Ezt a boncolás finomíthatja, de a fészek folyamatos megfigyelése a legfontosabb. Mivel nappal egyszerre csak egyik szülő van a fészeknél, a másik táplálékot keres, nem biztos, hogy feltűnik az őrségváltás, pedig elég látványos, együttes kelepeléssel egybekötött szertartás. Estére viszont mindkét szülő a fészekben alszik, vagy az egyik benne, a másik a közvetlen szomszédságában a háztetőn, vagy egy másik villanyoszlopon. Ha éjjel is egyedül van a tojó, és nappal nincs közös kelepelés, akkor menteni kell a tojásokat.

Ebben az E-on partner, megállapodásunk szerint működik a forró drót, egy órán belül ott a kosaras kocsi, kapcsolják ki az áramot, és mehetünk fel a fészekhez a tojásokért. Persze nem csak úgy. Előtte el kell távolítsuk a „munkaterületről” a „biológiai veszélyt” jelentő gólya hullát, melyhez ők nem nyúlhatnak, mert tiltja a szabályzatuk. A miénk nem tiltja, ezért mi elvisszük a hullát, ők biztosítják a helyszínt, ahova már csak beöltözve, sisakkal, és biztosító övvel, védőruhával felszerelkezve léphetünk be, egy gyors, de alapos, és több aláírással dokumentált balesetvédelmi oktatás után. A tojásokhoz is mi nyúlhatunk, ők a fenti okok miatt nem. Egészen megszoktam már a kosaras emelőben való lebegést ég és föld között.

Mindhárom esetben még meleg, egészséges tojásokat szedtem ki az emelőkosár közeledtére a fészekről leugrasztott tojó alól. De ezenközben is, amíg üres volt a fészek, három másik idegen gólya is próbálta elfoglalni. Ezt a meccset ők játsszák le, reméljük, lesz pótköltés, még talán belefér az időbe az augusztusi vonulásig. A tojásokat hőmérővel ellenőrzött, szivargyújtóról is fűthető hőtároló táskában szállítottuk a hortobágyi Madárkórházba, ahol lámpázás és jelölés után az asztali keltetőbe kerültek. Azonos keltetési fázisban voltak, mert pár nap alatt nagy részük ki is kelt, a többiek kelése jelenleg is folyamatban van. Bújtatónak és inkubátornak egy másik asztali keltetőgépet használunk, és két műszakban etetik dolgozóink a kisgólyákat más mentett, és keltetett madárfiókákkal együtt a a 6-os kórteremben. Ha megerősödnek, földön fészkelő gólyáink hasonló korú fiókáival, és a madárpark területén lévő 10 további fészekben kelt fiatalokkal együtt tanulják majd meg azok szüleitől a vad gólyák életéhez szükséges gyakorlati tudnivalókat.

Aki sérült gólyáról tud, kérjük értesítsen telefonos ügyfélszolgálatunkon: +36 (30) 535-6484, hogy tudjunk segíteni, mert egy gólya sérülésével egy egész fészekalj pusztulása jár együtt!

Dr. Déri János

A múlt hónapban új EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) önkéntes érkezett a Madárkórházba. Antonio Olaszországból, egy frissen diplomázott állatorvos, aki szenvedélyesen szereti a természetet. Hogy miért választotta ezt a projektet? Ahogy mondja, 6 egyetemen eltöltött év után úgy tervezte, hosszabb időt tölt külföldön, hogy tudását a természet védelmére használja, és a Madárkórház Alapítványnál való önkéntes munka kiváló lehetőség tűnt ennek az álomnak a megvalósítására. Az április 1-én megkezdett szolgálat első időszakában megismerkedett az itteni munkamenettel, gyakorlattal, kicsit megismerte a helyi közösséget. Napi munkája jelenleg elsősorban orvosi asszisztencia a sürgős esetek ellátásánál, elsősegélynyújtás és a lábadozó madarak kezelése. Segíti a dolgozókat a madarak etetésében, és ha szükséges, egyéb ehhez kapcsolódó tevékenységben, (például madarak átköltöztetése másik röpdébe). Antonio nagyon elégedett a projekt alakulásával, gyakorlatot szerzett abban, hogyan lehet rögzíteni és helyrehozni egy törött szárnyat, műtét után hogyan kell szakszerűen bekötözni a madarak sebét. Megismert számos a pusztán élő madárfajt, ami hazájában nem él, sokat tanult a magyar kultúráról, ételekről, és sok új barátot szerzett. Reméli, hogy hamarosan sikeresen megküzd a magyar nyelven való kommunikációval is.

Antonio Siracusa-Veres Hajnalka