Kardoskút, Biharugra, Hortobágy, Tata, Fehér-tó, ha ezeket a neveket hallom így egymás után, szinte biztos, hogy a vadlibák késő őszi vonulása jut eszembe. Szomjas László, Nagy Jenő és a többiek beszámolója a századelőről, amikor több százezer libáról beszéltek egy-egy fő vonulási helyről. Ma már mi, madarászok örülünk, ha egy szép tízezres csapatot látunk egyben, vagy a százezerhez közelítő számot tudunk összeszedni egy szinkronszámlálás során. Hortobágyon november végéig elég szép számmal lehetett libát látni darvakkal vegyesen. Majd egy hirtelen jött hidegfront és havazás délebbre vitte őket szinte egy nap alatt. Nem volt ez máshogy Tatán sem. A november közepén tartott szinkronszámlálás eredménye összesen 30 200 vadlúdról számol be a térségből. A tatai Öreg-tavon 24 ezer, a naszályi Ferencmajori-halastavakon 6 200 vadlúd éjszakázott. Szinte valamennyi ritka faj a távcső látómezőjébe került. 22 tundraludat, 19 vörösnyakú ludat, 2 kis liliket, 1 apácaludat és 1 örvös ludat sikerült találni a tömegben. Előkerült még 1 bütykös ásólúd és 1 vörös ásólúd is, melyek rendszertanilag ugyan nem ludak, de nevükben hordozzák a lúd nevet és viselkedésükben is rájuk hasonlítanak.

Miért pont V alakban?

Brit kutatók igazolták azt a korábbi sejtést, hogy a vándormadarak energiát takarítanak meg azzal, ha V alakban repülnek.
A szövetséges bombázó repülők pilótái állítólag már a második világháború alatt észrevették, hogy üzemanyagot spórolnak meg, ha a kötelék V alakban repül. Modern vadászrepülőgépeknél ki is számították, hogy körülbelül 18 százalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el, ha egymáshoz közel, V alakban repülnek. Ez azonban csak rögzített szárnyú repülők esetén érvényes, a madaraknál ennél bonyolultabb a helyzet, mivel szárnycsapásokkal haladnak előre a levegőben.
A repüléshez szükséges felhajtóerőt az hozza létre, hogy a szárny felső felületén gyorsabban áramlik a levegő, mint az alsón. Így a környező álló levegőhöz képest a szárny körkörös légáramlást hoz létre, amely a felső felület fölött hátrafelé, az alsó felület alatt előrefelé áramlik. A szárnyak hegyénél azonban örvény alakul ki, amely csőszerűen nyúlik hátrafelé a madár mögött. Saját szárnymozgását a vezérmadáréhoz hangolva a követő madár ki tudja használni az örvény által létrehozott felhajtóerőt, így kevesebb energiát használ a repüléshez.

Eddig azonban nem állt rendelkezésre olyan kísérleti adat, amely bizonyította volna, hogy a madarak képesek a szárnymozgásuk ilyen kifinomult összehangolására. Ebben ért el áttörést egy brit kutatócsoport. Steven Portugal (The Royal Veterinary College, Hatfield) és munkatársai a tarvarjú (Geronticus eremita) repülését tanulmányozták. A tarvarjúk vándorlásuk folyamán gyakran repülnek V alakban. A kutatók saját tervezésű adatrögzítő készüléket erősítettek 14 tarvarjúra, hogy tanulmányozhassák a madarak viselkedését az alakzatban repülés közben. A berendezések pontosan mérték minden madár testhelyzetét és a szárnycsapás dinamikáját.

Az eredményeiket a Nature-ben közlő kutatók megállapították, hogy az egymást követő madarak úgy helyezkednek repülés közben, hogy szárnyuk belső része az előttük haladó madár által keltett felhajtó zónában legyen, pontosan úgy, ahogy azt korábban megjósolták. Ehhez nemcsak a testhelyzet pontos szabályozása, hanem a szárnycsapási fázis megfelelő összehangolása is szükséges.
Noha a megfigyelések tökéletesen egybeesnek az elméleti előrejelzésekkel, több kérdés még nyitva maradt. Ilyen például az, hogy pontosan mennyi energiát is takarítanak meg a madarak a V alakban repüléssel. Ez majd az anyagcsereráta pontos megméréséből derül ki a további kutatások folyamán.
Konyhás István

Csőrös gólya után csőrös ölyvünk várja a protézisét szombaton. Bizonyára többen emlékeznek kedves olvasóink közül Csőrösre, a tíz éve műcsőrt kapott gólyára. Ő akkor a New York Time magazin egész oldalas híradásában szerepelt Oláh Tibor MTI fotós fényképével, a lapban 20 év alatt az első magyar vonatkozású hírrel. Ugyancsak ő lett akkor az év vadállatok állatorvosi kezelését bemutató fotópályázat győztese Brüsszelben Konyhás István igazgatóhelyettesünk képével. A felső csőrkáváját elvesztett gólyának Kótai Tamás debreceni fogtechnikus készített működő csőrprotézist.
A gólyának ekkor ezzel megmentettük az életét és azóta önállóan eszik, és szabadon repkedhet a kisröpében. Ott idén tavasszal párba állt egy műlábas gólyával. Tojások is lettek, de nem tudták kikeltetni a fiókákat. Reméljük legközelebb sikerül. Ennek érdekében egy komoly műfészket is kaptak, mely megóvja a tojásokat a kártevőktől.

Két hónapja van nálunk egy áramütött, mindkét lábát elvesztett egerészölyv. A szárnyai megvannak, repül, és a lábai csonkját rutin szerűen műlábbal szereltük fel. Pár hete kiderült, hogy a homlokcsontja és a csőre szarukampója közötti 2 cm-es orrcsont rész szintén elhalt, és kilökődött.
Így hasonlít ahhoz a kb 10 éve Kanadában kézre került fehér fejű rétisashoz, melynek ellőtték a csőrét, és fém csőrprotézissel élt évekig. Görögországban is készült kabasólyomnak egy hasonló pár éve, melyet egy madármentő órásmester készített, és szerelt fel. (A róla - és mirólunk is - szóló filmet „Madárszabadítók” címmel december 21-én láthatják a Duna TV-n.)

Ölyvünknek a mi fogtechnikusunk, Kótai Tamás készített protézist melyet dr. Sárdy László fogszakorvos és szájsebész barátom, a budapesti DENT-ÁSZ Kft. igazgatója helyezett fel műtéti körülmények között. Folytatás következik!

Dr. Déri János

Az avarégetés „máglyahalállal” fenyegeti a sünöket. Az avarégetések egybeesnek ugyanis azzal az időszakkal, amikor a sünök telelőhelyet keresnek, és sokszor pont az ilyen avarkupacokba vackolják be magukat. Az ilyen kupacok egész télen megfelelő védelmet nyújtanak a sünöknek, ezért fontos, hogy avarégetés előtt forgassák át az avarkupacokat, hogy biztosan kiderüljön, nem rejtőzik-e benne egy téli álmot alvó sün. Még jobb megoldás, ha avarégetés helyett komposztáljuk a lehullott leveleket, így nemcsak a sünöket, de környezetünket is óvjuk.

Konyhás István

Egy hajdúszováti állattartó telepről érkezett a bejelentés november elején, hogy megfogtak az ott dolgozók egy ölyvszerű ragadozót. Amikor átvettük a dobozt és próbáltunk belenézni, egyből lehetett tudni, hogy egy kicsit vadabb madárral van dolgunk. Egy kerecsensólyom volt, gyűrűje alapján Balmazújváros közelében élte életét. Külsőre nem látszott rajta sérülés, a röntgen viszont egy sörétszemet mutatott benne. Az emésztőrendszerének alsó traktusában helyezkedett el a sörétszem és semmilyen bemeneti nyílást sem találtunk. A sörét nem is nagyon szokott megállni ennyire lágy részekben, így vártunk egy napot. Elő is került a lövedék. A sólyom vélhetően sörétezett madarat zsákmányolt, így kerülhetett bele a lövedék. Ez jó hír, viszont továbbra sem repül. Alig egy éve szintén erről a környékről került be egy kerecsensólyom, ami minden külsérelmi nyom ellenére sem repült. Ez a madár sajnos közben elpusztult és a boncolás során derült ki, hogy nagyon előrehaladott tüdőpenésze volt, ez okozta a legyengülését, majd pusztulását. Ezért is van átfogó vizsgálat alatt a madár.
Konyhás István

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A vonulás helyett az áttelelést választott ez a gólya, ami Tuzséron, a horgásztó mellett töltötte az őszi hónapokat, és a helyi horgászok etették. Jutott bőven apró hal, jól érezte magát. Tegnap azonban ellátói arra lettek figyelmesek, hogy nem repül, mozgása nehézkes. Hagyta is magát megfogni. Sajnos jobb szárnyába egy horog akadt, az okozta a problémát, valamint némi könnyebb sérülést. A horog eltávolítása után egy helyi házaspárnál töltötte az éjszakát, majd elhozták a hortobágyi Madárkórházba. Szerencsére a horog által okozott seb nem súlyos, de fájlalja a szárnyát, mely teljes egészében véraláfutásos. Feltehetőleg azért, mert ő maga is meg akart szabadulni a horogtól, de nem tudott. A telet már nálunk tölti, tavaszig rendbe jön a szárnya. Megtalálóinak hálásan köszönjük, hogy segítettek rajta! Hazánkban egyre több fehér gólya telel át az enyhe időjárás, és az enyhe teleken egész idő alatt rendelkezésre álló táplálék miatt. Az első közismert ilyen gólya Bodrogkeresztúron telelt évekig, a kompkikötőnél több mint tíz éve. Azt a példányt más vízi madarakkal együtt rendszeresen etették a kirándulók és a helyi lakosok.
Konyhás István

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">