Nem csak az időjárás miatt tudhatnak nehéz időszakot maguk mögött a gólyák és az őket védő állatbarátok.

Váratlanul az út menti árokban landolt Békés egyik legrégebbi, legmagasabb, csaknem egyméteres, és helyi szinten jelentősnek számító gólyafészke. Mint azt Pap Zsolttól, a város egyik legismertebb állatvédőjétől megtudtuk, a közelmúltban egy autó hajtott annak a villanyoszlopnak, amelyen a madarak tavaszi-nyári otthont építettek jó néhány évvel ezelőtt. 
A póznát éppen a baleset miatt cserélni kellett, s a munkálatok után egyelőre ismeretlen okból a fészek a földre került, az azt tartó kosár pedig teljesen eltűnt. A lerombolt madárszállásnak egyébként idén is volt két lakója, a pár ugyan nem költött, de több hónapon át menedéket talált a Táncsics utcai villanyoszlop tetején.
- Egyelőre nem tudjuk, hogy mi történt - mondta a fiatalember lapunknak, s jelezte, a szerelőknek értesíteniük kellett volna a Körös-Maros Nemzeti Parkot, amennyiben a fészket érintette a tevékenységük. 
Tegnap többször is kerestük az EDF Démász kommunikációs osztályát, ám ott nem vették fel a telefont. Az állatvédők most azon fáradoznak, hogy minél hamarabb sikerüljön pótolni a semmivé lett fészket.
Pap Zsolt kérdésünkre elmondta, hogy az idei nyáron az átlagosnál lényegesen több probléma sújtotta a gólyákat, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy rengeteg telefonhívást kaptak gondokról, bajokról, egészen furcsa esetekről. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, kis túlzással egész Békés csodájára járt annak a madárnak, amely szelídségével vonta magára a figyelmet, összebarátkozott az emberekkel, s még élelmet is elfogadott tőlük, sőt, később válogatni kezdett. 
A „hírességet” most már a hortobágyi madárkórházban próbálják ismét visszaszoktatni a természethez. Szintén a Hajdúságba került az a fióka is, amelynek a lába kificamodott, ezért rendellenesen fejlődött, s később még kisebb áramütés érte. Néhány napja pedig egy gyűrűs gólyával hozta össze a sors a békési állatvédőket.

Az országos sajtóban elterjedt hírek hatására a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságához is sok bejelentés érkezett az elmúlt napokban a fészkekben hagyott kisgólyákról. Szerencsére azonban egyetlen esetben sem bizonyosodott be, hogy a szülők valóban magukra hagyták volna fiókáikat - tudtuk meg Szelényi Balázstól, a KMNP zoológiai felügyelőjétől. 
- A fészkelés végefelé a szülők már nyilvánvalóan ritkábban látogatják a fészkeket, ez keltett sokakban aggodalmat. Sem Békés megyében, sem a nemzeti park más területein nincs probléma a kis gólyákkal. Tény, hogy a későbbi költés miatt a megszokottól eltérően nem augusztus elején repültek ki a fészekből, hanem csak szeptember elején, de röpképesek és egészségesek - mondta Szelényi Balázs.

Hozzátetette, az, hogy a fiókák valóban elrepülnek-e délre, csak ezután derül ki. Minden évben szép számban maradnak azonban Magyarországon kis gólyák, s többnyire nincs is szükség arra, hogy befogják őket, mert tudnak gondoskodni magukról, találnak élelmet. Ha mégis emberi segítségre szorulnak, akkor a nemzeti park szakemberei a Szegedi Vadasparkba szállítják őket.
Ha valaki elhagyott, legyengült kisgólyát talál, az a KMNP központi számán - 66/313-855 - értesítheti a természetvédelmi szakembereket.

Forrás: Beol

A Madárpark a Facebookon

 A Pilis Természetvédelmi Egyesület (PiTE) és a Madárvilág Non-profit Kft. jeladós nyomkövető készüléket „szerelt” két fehér gólyára. Apaj-gólya a Kiskunságban kelt ki, a fészekben szerelték rá a jeladót, és már jó ideje Afrikában jár, útja ezen a térképen követhető: itt. Ipoly-gólya ahortobágyi madárkórház lakója volt, miután kiesett a fészekből, és felnövekedése után, augusztus 7-én engedték szabadon, ő is átrepült pár nappal ezelőtt a Boszporuszon, az útját követő térkép: itt. A fiatal gólyáknak ez az első vándorútja, érdekes lesz megfigyelni, merre töltik első évüket Afrikában, reméljük a jeladók jól működnek, a gólyák útja is szerencsés lesz, és pár év múlva, ivaréretten visszatérnek Magyarországra fészkelni.

Forrás: Webmadarász 

 Nagy Judit a kórház munkatársa naponta eteti az itt maradó gólyákat. Naponta 30 telefonos bejelentés érkezik a Hortobágyi Madárkórházba, mert Alföld szerte vonulás után itt maradó gólyákat észlelnek a madárbarátok. A kórház munkatársai még nem avatkoznak be, bíznak a természet rendjében és arra számítanak, hogy a vénasszonyok nyara még lehetőséget ad a madaraknak délre költözni. Ettől függetlenül az augusztusi gólyavonulás után rászoruló egyedeket befogadják és eddig 36 madárról gondoskodnak a következő téli hónapokban. MTI Fotó: Oláh Tibor

 A sasmérgezők még mindig nem álltak le.

Július 31-én, szombaton mérgezés gyanúval a hortobágyi Madárkórházba fiatal parlagi sas (Aquila heliaca) érkezett a Bükki Nemzeti Park területéről. A sas végstádiumban, mozgásképtelenül került be. A tünetek alapján szerves foszforsav észter hatóanyagú rovarirtószer mérgezés gyanúja merült fel: nyálzás, hányás, hasmenés és görcsök mellett szűk és fényre nem reagáló pupilla, amit az ellenszer, az atropin injekció beadását követő teljes javulás is megerősített.

De sajnos hozzátartozik a mérgezés lefolyásához egy késői idegrendszeri hatás, mely a látszólagos gyógyulás után jó pár nappal jelentkezik. A méreg ugyanis az idegsejtek nyúlványait körülfogó, azokat védő mielin hüvelyt alkotó gliasejteket károsítva állandó ingerületben tarthatja az idegeket, mely tartós idegrendszeri károsodást okozhat. Erre nem hat az atropin. Elviekben nem is gyógyítható, de évekkel ezelőtt volt egy rétisasunk, mely három éven át tekergette a nyakát, amíg mégis sikerült meggyógyítani. Emiatt nem szabad idejekorán szabadon engedni a szerves foszfátészter mérgezésből gyógyult betegeket.

Készültünk rá, igyekeztünk gyógyszeresen (B vitaminokkal, májvédő szerekkel) megelőzni, de nem sikerült. Az előző nap még teljesen egészségesnek látszó sas reggelre elkezdte kissé félrefordítva tartani a fejét, majd jobb oldalára megbillent. A tünetek fokozatosan és gyorsan erősödtek, végül fejét a hátára hajtva, és 180 fokkal fordítva tartva, farkát szétnyitva és felcsapva, szárnyát széttárva, görcsös rohamokban vergődött a földön. Adagoltuk az ellenszert, az idegrendszeri tünetek kezelésére alkalmas készítményeket, a görcsrohamok csillapítására a nyugtatót, gyártattunk homeopátiás szereket is, de hiába, két nap múlva elhullott.

Jelenleg az MGSZH Diagnosztikai Igazgatóságán végzik a toxikológiai vizsgálatot

A mérgezési tünetekkel hozzánk érkező betegek eddig mintegy 80%-os eséllyel gyógyultak, többnyire a forgalomból már kivont talajfertőtlenítő karbofurán, és az utóbbi időben gyakoribb gyomirtó és rágcsálóirtó szerek okozta mérgezésből.

A mérgezett ragadozók legtöbb esetben szándékosan, rókáknak, vagy más dúvadaknak szánt csalétekbe rejtett méreg áldozatai. Ahogy a másnak szánt csalétket felveszik közvetlenül, vagy közvetve a sasok, úgy más vadászható faj is hozzájuthat.

A méreg a táplálékláncon keresztül az élelmiszerláncba jutva az emberi egészségre is káros lehet. Ezt kísérletesen is bizonyítottuk az Állatorvosi Kar Gyógyszertani és Toxikológiai tanszékén, ahogy több tudományos közleményünkben is szerepelt.

A további mérgezések megelőzése céljából a Bükki Nemzeti Park, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a helyi vadásztársaság és a Madárkórház Alapítvány önkéntesei segítségével a beérkezés másnapján alaposan átkutattuk a mérgezett sas megtalálásának helyszínét, az esetleges csalétket és további betegeket vagy hullákat keresve. Mintegy öt négyzetkilométer területet néztünk át szinte méterről méterre a 35 fokos melegben, gabonatarlón, nádban, fák alatt és embermagasságú aljnövényzetben, de semmit nem találtunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs vagy nem is volt méreg, vagy más áldozat, de a nyári vegetációban szinte esélytelen megtalálni.

A szülők és a testvére még ott voltak a fészek közelében. Reméljük, hogy ők sem találják meg.

Dr. Déri János

Madárkórház Alapítvány állatorvosa