Él egy ember Jászalsószentgyörgyön, aki Budapestről költözött vidékre, hogy a madarainak kényelmesebb körülményeket tudjon biztosítani. Tóth János szerint a solymászat nem hobbi, hanem életforma, hiszen a madarak az év 365 napján igénylik az állandó foglalkozást. Szerinte, ha az ember egyszer felvállal egy állatot, felelősséggel tartozik érte, kötelessége biztosítani az életéhez szükséges legjobb körülményeket. Tóth Jánossal jászalsószentgyörgyi otthonában beszélgettünk.
– Mióta foglalkozik madarakkal?
– Nagyjából 30 éve sólymászkodom. Jelenleg a hortobágyi madárkórházbandolgozom, ahonnan havonta egyszer járok haza. Minden tiszteletem a feleségemé, aki otthon áll helyt, amíg én távol dolgozom. Gondozza a madarakat, a kutyákat, a kertet, és mellette Szolnokra jár munkába.
– Milyen madarakat tart itthon?
– Van két héjám, két Feldegg-sólymom, egy pusztai sasom és egy 18 éves hollóm.
– Mennyire könnyű megszelídíteni a ragadozó madarakat?
– Ha ismeri az ember a természetüket, jellegzetes szokásaikat, akkor könnyű velük bánni. Vannak egyszerűbben és nehezebben idomítható madarak, de mindegyikkel meg lehet találni a kapcsolatot. Sohasem szabad tulajdonként tekinteni az állatra, az ember társává kell, hogy váljék. Amikor hozzám kerül egy madár, mindig csak a kesztyűs kezemből kap ennivalót. Megtanulja azt, hogy van egy gazda és egy kesztyű, ami folyamatosan enni ad neki, és egy hívó hang, ami bármi lehet, például egy síp. Ez a Pavlovi reflex felfokozása, ha ez a három együttesen megjelenik, akkor azonnal egy táplálkozási folyamat indul el a madárban. Ahhoz, hogy ehessen, vissza kell térnie a kesztyűre.
– Mikor szoktak vadászni?
– A vadászati idényben, ami általában szeptembertől januárig tart. A következő időszak a vedlésre való felkészülés. Ilyenkor a legjobb minőségű táplálékból a legtöbbet kapja a madár, magyarul felhizlalom. Minél több vitaminhoz jut, annál szebb tollakat tud növeszteni. Ez az időszak februártól júliusig tart, a madarak bent élik életüket a röpdében, kicserélik a tollaikat. Ha befejeződött a tollváltás, ami több mint tízezer tollat jelent madaranként, akkor ismét kézre vesszük őket. Ilyenkor kezdődik az alapidomítás. Újra hozzá kell szoktatni az emberekhez, utcához, buszhoz, villamoshoz, autóhoz. Minden nap mozgatni kell valamennyit, s nekik ezt természetes dologként kell megélniük. Ilyenkor szoktuk visszavenni a kondíciójukat vadászkondícióba. Kínálgatni kell a madarat húsfalatokkal, és ha zavart helyen, például az utcán, a forgalomban elfogadja, akkor lehet kezdeni az alapidomítást, ami a madarak természetétől függően 5-15 napig tart. Ekkor a biztonság érdekében előkerül a röpzsinór. A fiatal madarakat is így idomítjuk. Egy kényelmes ülőkére leültetjük, megpróbáljuk átléptetni a kezünkre, ha megteszi, növeljük a távolságot és egyre messzebbről hívogatjuk. Ha 20 méterről minden hívó szóra a kesztyűre jön, akkor szabadon lehet engedni. Ilyenkor kimegyünk a vadásztársaság által kijelölt területre, műzsákmányra reptetni őket. Eszükbe jut, mennyire jó vadászni, és amikor elkezdődik a szezon, vadásztársaságokhoz megyünk el vadászatra.
A Presztízs.com interjúja itt folytatódik.
