Február első napjaiban Komárom mellett, de a szlovák oldalon Dr. Baka Tibor orvos Nemesocsán  szemtanúja volt annak, amikor egy vándorsólyom galambot üldözve egy ipari üzem udvarán a falhoz  támasztott lemezek közé vágódott, és eltörött a szárnya. Az orvos megállapította, hogy a felkarcsont sérült, nem nyílt a törés, de sürgős műtéti beavatkozás szükséges. A Madárkórház telefonszámán  Budapesten ért el, ahol az Állatorvosi Karon egy továbbképzésen vettem részt. Kollegám, Dr. Berkényi Tamás, a székesfehérvári Vadmadárkórház vezetője szintén a tanfolyamra járt, de Fehérvár közelebb van Révkomáromhoz, ezért őt kértem meg, hogy menedzselje a madár eljuttatását Pestre. Este 6 után már otthon érte a hívásom, és rögtön intézkedett. A megtaláló vállalta, hogy átviszi a sólymot Komáromba a buszpályaudvarra, ahol még elérte az éppen Székesfehérvár felé induló Volánbuszt. A buszsofőr – a diszpécserrel előre leegyeztetett módon – leszállította a beteget a fehérvári buszállomásra,  hol kollegám átvette a csomagot. Elvégezte az elsődleges vizsgálatot és ellátást, valóban felkarcsonttörés és nem nyílt. Nyílt törésnél azonnali műtét indokolt, de így elegendő másnapi, de megtervezett, biztonságosabb beavatkozás. (A madarak szárnytörése esetén nincs más megoldás, mint a csontműtét, ugyanis a tollak és az ízületek helyeződése miatt nem lehet gipszelni, sem sínezni, a madár úgysem  viselné el. A repüléshez a tökéletesen összeillesztett csontokat csak külső. vagy belső fémes rögzítéssel  lehet lkalmassá tenni.) Másnap az Állatorvosi sebészetén röntgenezték a madarat: a felkarcsont három darabra törött. A Madárkórház Alapítvány felkérésére és költségére Dr. Diószegi Zoltán adjunktus végezte a műtétet. Ez az ő birodalma, nekünk az altatás és az asszisztencia maradt. Izoflurán belélegeztetésével vezetett altatásban először a műtéti terület előkészítése, a kisebb tollak kitépése, a  nagyobb tollak és a bőr fertőtlenítése után következett a törött csontvégek felkeresése. A sebkészítést a felkar belső oldalán javasoltam, mert így nem károsodik a repülésben fontosabb tollak vérellátása, mely a következő vedlés során okozhat rendellenességet. Kötegelő velőűrszegzés volt a terv, három, kötőtű szerű rugalmas acélszál, úgynevezett Kirschner drót, a velőüregbe vezetve csapolja egymáshoz, egymással szöget zárva ékeli ki, és tartja szilárdan a törött részeket. Az acélszálak bevezetése a középső, törtött csontrész távolabbi törött vége felől indult, azt gyöngyszerűen felfűzve csapolva a vállízülethez kacsolódó csontrészbe. A vállízület mellett, azt nem sértve kifúrtuk a külvilágra, hogy az alsó, harmadik törött darab összeillesztésekor abba visszadugva, mindhárom csontrészt felfűzve tartsa meg. A baj  akkor kezdődött, amikor a második Kischner drót bevezetésekor hosszában is elhasadt a középdarab. Egy körülötte futó lágy dróthurokból a csontszilánkokat abroncsszerűen összetartó úgynevezett cerclage került rá, de a harmadik Kirschner bevezetésére már nem volt lehetőség. Az egyik szál végigvezetése és a szivacsos állományba való rögzítése után, körülötte a szárnyat természetes helyzetébe

visszaforgatva a másik szálat is rögzítettük, ezzel nagyon jól stabilizálható volt az alsó két csontdarab, de a váll felőli felső rész lötyögött. Erre lett volna szükséges a harmadik szál, de a hasadás miatt nem fért bele. A csontokat pedig szilárdan és hajszálpontosan kell rögzíteni, hogy tökéletesen gyógyuljon.

(A vándorsólyom a repülés művésze, a leggyorsabb repülő élőlény. Közel400 km-es sebességgel csap áldozatára, miközben akár 20 G terhelést is el kell viseljen a manőverezés alatt.) A felső rész fixálásához a két fémszál nyíróerejét ellensúlyozandó, a legújabb OSP lemez látszott célravezetőnek, mely finom fémgyöngyök szilárd füzére, viszonylag kis helyet foglaló lemezelési technika. Ezzel a csont hossztengelyében a két távolabbi csontdarabot lehetett egy-egy csavarral rögzíteni, közrefogva a nem

csavarozható, hasadt középdarabot. A sebzárás futó varrattal történt, utána rögzítőkötést helyeztem fel. Erre azért volt szükség, mert bár a fémes  rögzítéssel akár azonnal repülhet is a madár, ez esetben nem sikerült elég szilárdan megoldani. A csavarok könnyen kiszakadhatnak, a csontvégek elmozdulhatnak, sőt a madár ki is szedheti a varratokat és a beültetett fémeket. Sajnos ez mind meg is történt... A testen körbefutó rögzítő kötéssel a szárnyat összezárva, a test mellett szorosan, az ellenoldali szárny alatt

és fölött többször átvezetett pólyával rögzítettem, és leukoplaszttal teljesen befedtem. Így a madár nem tudja megkezdeni a géz lebontását. A lábakat – hogy ne akadjanak a hason keresztben futó kötés alá – a kötésen nadrágszárszerű lyuk készítésével kibuktattam. Pár napig Berkényi doktornál volt a madár Fehérváron, ahol szelídségével belopta magát a család szívébe. Majd Hortobágyra vittem, ahol jobb körülmények között tudtuk elhelyezni a kórházban. A több éve nálunk ápolt, lábtörésből felépült vándorsólyomhoz raktuk be, mindkét madár örömére. Az új sólyom nagyobb, kékebb hátú, fehérebb mellű, vékonyabb barkójú, mint közép-európai testvére. Valószínűleg a ritka, tundrai Calidus alfaj. És tényleg szelíd. Semmi nem utal arra, hogy ember által nevelt solymászmadár lehetett volna korábban. Természetétől fogva ilyen, mint a tundrai fajok általában.  Meg lehet fogni, kézre lehet ültetni,

lehet röntgenezni, kötözni, sőt injekciót adni, nem csíp, nem karmol, nem vergődik, nem ordít, hagyja, és közben bizalmasan néz. De a kötést mégis leszedte valahogy. Reggelre lebontotta és kiszedte a Kirschner drótokat, kiszakította az egyik csavart, és szanaszét estek a gondosan összeillesztett  sontvégek. Hiába tettem vissza a rögzítőkötést, bosszankodva szemléltem a röntgenfilmen a pusztítást. Azonnali műtét szükséges, de a csavart a lemezben csak speciális eszközzel lehet mozgatni, Hortobágyon nincs olyan. Lapzártakor útban vagyunk Pestre, Diószegi adjuktushoz, az ismételt

műtétre.

Dr. Déri János

A történet folytatása: http://madarpark.blog.hu/2011/02/28/title_1608061

 A Hungaro Control Zrt. ismét támogatta a Madárkórház Alapítványt. Immár harmadik éve kapunk 700 000 Ft-ot a Légiirányítók társadalmi felelősségvállalás programja keretében. A képen Szepessy Kornél vezérigazgató adja át a támogatásról szóló oklevelet dr. Déri Jánosnak a Magyar Tudományos Akadémián tartott ünnepségen. A legutóbbi támogatást (700 000 Ft-ot) a Látványkórház légtechnikájára fordítottuk. Bár ezt a most lezárt ÉAOP pályázat keretében kívántuk megvalósítani – mint nem turisztikai célúnak ítélt fejlesztést – nem támogatták, és kihúzták a pályázatból. Nagy szükség volt pedig rá, ezért a 3 és fél milliós beruházást megoldottuk saját forrásból, más támogatásból, a hiányzó összeget a Hungaro Control Zrt. tette hozzá. Azóta nincs madárszag a látogatói folyosón, és a madarak is jobban érzik magukat. Nagyobb összeggel, 500 000 Ft-tal támogatott bennünket a MAVÍR Zrt. is, a Forest Papír Zrt. egész éves együttműködésével segített az alapítványnak. Sokan küldtek kisebb-nagyobb adományokat bankszámlánkra, és a magazinba tett sárga csekkekre is rendszeresen érkezik befizetés. Ezekből fenn tudjuk tartani a lapot. Kérjük, továbbra is támogassák adományaikkal.  

 2010-ben egy uniós pályázat segítségével megvalósult fejlesztések eredményeként több új létesítmény szolgálja mind a madarak gyógyítását, mind a látogatók kényelmét. 

Honnan indultunk, és milyen út vezetett idáig?

A Madárpark története 1983-ban kezdődött, amikor egyetemista koromban szakmai gyakorlaton a németországi Walsrodeban a Madárparkban jártam, amely egy hatalmas madár-állatkert. Ott láttam először látogatható röpdéket, és tapasztaltam meg azt az élményt, amikor a repülő madarak közt, elválasztó rácsok nélkül a természet részének érzimagát az ember.

Akkor voltam gyakorlaton a hannoveri Baromfiklinikán. Ez elsősorban házibaromfi-egészségügyi intézmény, melyet Siegmann professzor hozott létre, akitol sokat tanultam.

Vadmadarak gyógyítására állategészségügyi létesítmény és madárpark együtt akkor még nem volt.

Azután Hortobágyra kerültem, ahol házibaromfi praxis mellett hobbiként vadmadarak gyógyításában is tapasztalatokat szereztem. 1991-ben Sándor István és Dudás Miklós felkértek a górési ragadozómadár-rehabilitációs állomás állatorvosi ellátására. Akkor még az állatorvosi képzésnek nem volt része a vadmadarak gyógyítása.

Az elsősorban baleseti sérültek ellátásába, a csontsebészeti gyakorlatba dr. Lakos István humán baleseti sebész vezetett be. Majd barátommal, dr. Beregi Attilával - aki ma már ezt az egyetemen tanítja – dolgoztuk bele magunkat ebbe a szakmába.

A górési puritán körülmények között végzett munka során felmerült a szükségessége annak, hogy megfelelő felszereltségű rendelőt, sőt inkább kórházat hozzunk létre Hortobágyon. Ekkor alakult meg 1999-ben a Madárkórház. Nagyon szegényes körülmények között, és sok nélkülözés mellett, de a Philips cég adományaként érkezett vadonatúj röntgengéppel és kevésbé új, de használható felszereléssel kórházi ellátást tudtunk biztosítani az év i 2-300 hozzánk érkező madárnak.

A kórház új épületének a története számomra 1987-ben kezdodött, amikor a szomszédba költöztünk. Romos garázsépület volt, mely állapota egészen a legutóbbi időkig megmaradt. Akkor már elképzeltem a jelenlegi külsejét és funkcióját, de hogy megvehessük 11 évig, 1998-ig, hogy részlegesen felújítsuk, 2000-ig váratott magára. 2001-ben pályázati támogatásból megnyílt az Öko-teleház. 2002-ben megnyitottuk itt első madármentő kiállításunkat, és ezzel a gyógyításnál hatékonyabb megeloző tevékenységet, és természetvédelmi szemlélet kialakítását, oktatását vállaltuk feladatként. Bár a helybeliek mélyen hallgattak róla, kiderült, hogy az épületnek az 50-es években egészen más története is volt: egyike volt a hortobágyi Gulág épületeinek, ahol háromszázan éltek rabszolgasorban, ártatlanul, kényszermukára ítélve. Most az öko-teleház emlékfalán olvashatjuk neveiket.

A szakmai igények kielégítésére és a látogatók számára megfelelő körülmények biztosítására 1998-óta pályáztunk, minden lehető módon. A látványkórház terve 2000-ben készült el. 2002-ben, az Egyesült Arab Emirátusban járva, az Abu-Dhabi Sólyomkórházban láttam muködni a látványkórházat. A siker ismét váratott magára, de megérte, mert hazai pár milliós pályázati lehetőségekkel ezt nem hozhattuk volna létre.

2004-ben adódott lehetoség a ROP 1.1.1.turisztkai vonzerők növelésére kiírt uniós pályázatra, mely segítségével 2005-ben 2,5 % önrész mellett, 178 millió Ft-os vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A munkálatok 2006. áprilisában kezdődtek, és 2006 augusztusára elkészült a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítást, öko-teleházat és látványkórházat magában foglaló látogatóházzal, nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel, ahol a legnépszerubb játék a sasos gyerekröptető.

Dr. Déri János