Honnan indultunk, és milyen út vezetett idáig?
A Madárpark története 1983-ban kezdődött, amikor egyetemista koromban szakmai gyakorlaton a németországi Walsrodeban a Madárparkban jártam, amely egy hatalmas madár-állatkert. Ott láttam először látogatható röpdéket, és tapasztaltam meg azt az élményt, amikor a repülő madarak közt, elválasztó rácsok nélkül a természet részének érzimagát az ember.
Akkor voltam gyakorlaton a hannoveri Baromfiklinikán. Ez elsősorban házibaromfi-egészségügyi intézmény, melyet Siegmann professzor hozott létre, akitol sokat tanultam.
Vadmadarak gyógyítására állategészségügyi létesítmény és madárpark együtt akkor még nem volt.
Azután Hortobágyra kerültem, ahol házibaromfi praxis mellett hobbiként vadmadarak gyógyításában is tapasztalatokat szereztem. 1991-ben Sándor István és Dudás Miklós felkértek a górési ragadozómadár-rehabilitációs állomás állatorvosi ellátására. Akkor még az állatorvosi képzésnek nem volt része a vadmadarak gyógyítása.
Az elsősorban baleseti sérültek ellátásába, a csontsebészeti gyakorlatba dr. Lakos István humán baleseti sebész vezetett be. Majd barátommal, dr. Beregi Attilával - aki ma már ezt az egyetemen tanítja – dolgoztuk bele magunkat ebbe a szakmába.
A górési puritán körülmények között végzett munka során felmerült a szükségessége annak, hogy megfelelő felszereltségű rendelőt, sőt inkább kórházat hozzunk létre Hortobágyon. Ekkor alakult meg 1999-ben a Madárkórház. Nagyon szegényes körülmények között, és sok nélkülözés mellett, de a Philips cég adományaként érkezett vadonatúj röntgengéppel és kevésbé új, de használható felszereléssel kórházi ellátást tudtunk biztosítani az év i 2-300 hozzánk érkező madárnak.
A kórház új épületének a története számomra 1987-ben kezdodött, amikor a szomszédba költöztünk. Romos garázsépület volt, mely állapota egészen a legutóbbi időkig megmaradt. Akkor már elképzeltem a jelenlegi külsejét és funkcióját, de hogy megvehessük 11 évig, 1998-ig, hogy részlegesen felújítsuk, 2000-ig váratott magára. 2001-ben pályázati támogatásból megnyílt az Öko-teleház. 2002-ben megnyitottuk itt első madármentő kiállításunkat, és ezzel a gyógyításnál hatékonyabb megeloző tevékenységet, és természetvédelmi szemlélet kialakítását, oktatását vállaltuk feladatként. Bár a helybeliek mélyen hallgattak róla, kiderült, hogy az épületnek az 50-es években egészen más története is volt: egyike volt a hortobágyi Gulág épületeinek, ahol háromszázan éltek rabszolgasorban, ártatlanul, kényszermukára ítélve. Most az öko-teleház emlékfalán olvashatjuk neveiket.
A szakmai igények kielégítésére és a látogatók számára megfelelő körülmények biztosítására 1998-óta pályáztunk, minden lehető módon. A látványkórház terve 2000-ben készült el. 2002-ben, az Egyesült Arab Emirátusban járva, az Abu-Dhabi Sólyomkórházban láttam muködni a látványkórházat. A siker ismét váratott magára, de megérte, mert hazai pár milliós pályázati lehetőségekkel ezt nem hozhattuk volna létre.
2004-ben adódott lehetoség a ROP 1.1.1.turisztkai vonzerők növelésére kiírt uniós pályázatra, mely segítségével 2005-ben 2,5 % önrész mellett, 178 millió Ft-os vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A munkálatok 2006. áprilisában kezdődtek, és 2006 augusztusára elkészült a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítást, öko-teleházat és látványkórházat magában foglaló látogatóházzal, nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel, ahol a legnépszerubb játék a sasos gyerekröptető.
Dr. Déri János
