„… s őrizkedni fogok minden szándékos károkozástól…”

/Hippocratis Jusjurandum – Hippokratészi eskü/

Még a jó szándékból elkövetett károkozás sem elfogadható, az emberi önérdekből elkövetett, viszont szomorú és felháborító is egyben…

Ha pedig egy orvos, egy gyógyító teszi ezt, különösen a saját szakmájában, akkor jogos a kérdésünk: „Mégis hogyan történhet ilyesmi?”.  Történetünk egy áramütött vörös vércsével kezdődött és egy állatorvosi rendelőben folytatódott. Gondolhatnánk, ennél jobb nem is történhetett volna a madárral. Miután bekerült a rendelőbe, az állatorvos le szerette volna kezelni az állatot. A vércse érthető okokból védekezett, így ragadozómadár lévén karmával, csőrével ráfogott a hozzá nem megfelelően nyúló emberre. Rossz célpontot szemelt ki, ugyanis a további ártalmak elkerülése érdekében az állatorvos levágta a vércse karmait és a csőre végét is.

Fontos megjegyezni, hogy jelen esetben a vörös vércse (Falco tinnunculus) azon kívül, hogy természetvédelmi szempontból védett madárfajnak számít, esetében egy teljesen fölösleges beavatkozásról beszélünk, hiszen a kezelés szempontjából és a madár érdekében semmi szükség nem volt rá. Sajnos ki kell mondani: állatorvos és állatorvos között markáns lehet a különbség, a madarakhoz, különös tekintettel a vadmadarakhoz és azon belül is a ragadozókhoz külön szakmai kompetencia, tudás és tapasztalat szükséges, amihez maréknyian értenek kis hazánkban. Sajnálatos módon ezt, egy jó szándékú megtaláló aligha tudja kiszűrni, így hasonló esetekben érdemes inkább a területi illetékes Nemzeti Park dolgozóitól vagy a kijelölt madármenhelyek egyikétől segítséget, tanácsot kérni.

Prohászka Viola és Hága Krisztián

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">