A galamb méretű fürjszerű megjelenésű madár tudományos latin nevét jellegzetes, recsegő „két-kés”-nek is hallható hangjáról kapta.
A haris (Crex crex) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.
A Crex nem egyetlen faja.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2016-ban „Az év madarává” választotta.
Nyugat- és Közép-Európában Kelet-Szibériáig, valamint délre a Kaukázus előteréig költ, és Afrika déli részén telel át.
Testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, és testtömege 135–200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakóbarna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. A fiókák egységesen feketésbarnák, ami egy mezei madár esetében szokatlan.
style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">
Magányosan él. Tápláléka vetőmagokból, gabonából és kis gerinctelenekből áll.
A május-júniusi költési időszakban az üde, magasfüvű rétekből innen-onnan felhangzik ez a furcsa hang, amelynek gazdáit azonban ritkán lehet megpillantani. Repülés helyett is inkább a földön, a magas füvek rejtekében közlekednek. Épp ezért az élőhely tekintetében fontos számukra, hogy a növényzet kellően magas legyen, de ne legyen túl sűrű.
Az Afrikai telelésből visszaérkező hímek elsősorban éjszaka „énekelnek”, bár esetükben a „kiáltoznak” vagy a „reszelnek” kifejezés mindenképpen helytállóbb. Napnyugtától hajnalig szólnak, de leginkább éjjel 11 és hajnali 3 óra között. A hímek hangjukkal jelölik ki területük határait, és jelzik nyitottságukat a párt kereső tojók számára.
Hangja itt hallható:
A költési időszak május-június között van, ritkán költ kétszer. Egy hím egy szezonban több tojóval is „viszonyt folytathat”. Talajon lévő mélyedésbe fűszálakból készíti fészkét. Egy fészekaljban 7–12 szürkészöld vagy vörösbarna tojás található, ezeken rozsda- vagy bíborszínű foltok vannak. A költés 14–18 napig tart és csak a tojó vesz részt benne. A kirepülés 5 hét után jön el.
Magyarországon rendszeres fészkelő.
A faj a Természetvédelmi Világszövetség listáján mérsékelten veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, eszmei értéke 500 000 Ft. Állománynagyságát mintegy 500-2000 párra becslik.
A haris életét az intenzív mezőgazdaság jelentősen megnehezítette. Egyre kevesebb a számára megfelelő fészkelőhelyet jelentő magasfüvű, nedves rét. Ahol megmaradtak még ezek az élőhelyek ott a nem megfelelő időben és módon végzett, gépi kaszálás teheti tönkre a fészekaljakat. Épp ezért ahol lehetőség van a természetbarát gyepgazdálkodás elveinek betartatására, vagy van nyitottság annak betartására, ott védőzónák kialakításával megpróbálják biztosítani a haris költések sikerességét. Ezeknek a többhektáros védőzónáknak a területén a gazdák július végéig, augusztus elejéig nem kezdik meg a kaszálást.
A fajt a vonulás során is számos veszély fenyegeti, például a Földközi-tenger vidékén folytatott kíméletlen vadászat. Csak Egyiptomban évi 14 ezer harist lőnek le vagy fognak el hálócsapdával. Ha túljutnak a veszélyes zónán, és az egyre kiterjedtebb Szaharán, a harisok Afrika trópusi területein töltik a telet. Egy skóciai harisokkal végzett vizsgálat során kiderült, hogy a geolokátorral (parányi adatrögzítő műszer) ellátott egyedek Kongóban teleltek, elefántok által megnyitott magas füvű erdei tisztásokon.
style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">
