Hónapok óta etetjük őket, szépen cseperednek, erősödnek, ősz végére szépen kifejlett állatok lesznek belőlük. Csak épp nem nagyon tudjuk mi is legyen velük. Elengedni nem lehet őket, a vadasparkok, állatkertek is tele vannak velük. Igen, idén is lett pár őzgidánk, bár ezek tényleg veszélyben voltak és volt kifejlett, elütött őzünk is, mégis szeretnénk hangsúlyozni, akármennyire cukik is, nem biztos, hogy meg kell őket menteni.  Legyünk körültekintőek, megfontoltak, ha kisemlőst találunk. Ha őzgidát találunk séta közben, kerüljük el nagy ívben. Attól még, hogy egyedül van, vagy nem mozdul, nem tévedt el, nem sérült meg, és nincs szüksége az emberekre. Ott van a közelben az anyja, amelyik a gidát hátrahagyta. Az állatkának az a dolga, hogy lapuljon, amíg csak tud. az emberek nagy része nem tudja, mit kell csinálni, ha magános őzbe botlik. A közhiedelemmel ellentétben a magános őzikének valójában az égvilágon semmi baja nincs. Mivel az őz (akárcsak például a mezei nyúl) születését követően még igen gyengécske, nem követi a sutát a táplálékszerző körutakra. Emiatt az anyja rendszeresen magára hagyja a kicsinyét egy védett helyen, amíg víz és élelem után jár. Ez akár többórás távollétet is jelenthet. Ha gidát találunk, láthatjuk, hogy az ösztönösen meglapul, mozdulatlan, de ez nem azt jelenti, hogy beteg. Fontos, hogy még csak ne is érjünk hozzá! Ha megsimogatjuk, rajta marad az ember szaga, és az anyja már nem fogja elfogadni és szoptatni. Hacsak nincs az állat közvetlen életveszélyben, ne nyúljon hozzá senki! Ha valaki úgy gondolja, hogy az állatnak mindenképpen segítségre van szüksége, akkor értesítse az illetékes vadásztársaságot vagy az erdőgazdaságot. Fontos hangsúlyozni, hogy ugyanez vonatkozik a szarvasokra, a vaddisznókra, a nyulakra és minden vad emlősre.

Konyhás István

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">