A néphagyomány szerint, ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, akkor a tavasz hamarosan beköszönt.

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Európa és Ázsia jelentős részén és Észak-Afrikában költ.

Betelepítették Új-Zéland, Ausztrália, Tasmania, a Kenguru-sziget, a Lord Howe sziget, a Hawaii-szigetek és Kanada területére. Az Egyesült Államokba való meghonosítása nem járt sikerrel. Az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

Hossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Hivogató hangja kellemesen hangzó „gerr” vagy „gerrel”, melyet élénk füttyszerű „trit” vagy „ti” követ. Fészke mellett tiszta „titri” a szava, s ha haragszik, cserregő „serrerererr”-rel kíván valami szépet háborgatójának. Közismert énekét, mely annyira élénkíti a síkságok mezeit, rétjeit, sőt még a mocsaras turjányok vizes környékét is, már megérkezésétől kezdve hallatja s folytatja azt a költés egész ideje alatt. Kora hajnaltól kezdve egész szürkületig szinte egyfolytában énekelget. Leereszkedik a magasból a földre, majd utána rezgő libegéssel emelkedik fokozatosan mind magasabbra, annyira, hogy sokszor már el is tűnik szem elől. Olyan kitartóan énekel, hogy ezen a téren egyetlen más madár sem veheti fel vele a versenyt.

Éneke csak kevés számú magas, tisztán csengő, erős hangból, de annál több strófából áll; ezeket hol trillásan vagy peregve, hol meg hangosan fütyülve adják elő, de ahány, úgyszólván annyiféleképpen.

Éneke itt hallható:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Tápláléka sokféle rovarokból, rovarlárvákból, gilisztákból áll, fiókáinak főleg hernyókat hord. Szeptember táján csapatokba verődik, és november elején kezd vonulni. A csapatok létszáma 150-200 ezer is lehet, a mezei pacsirtákhoz más énekesmadarak csatlakoznak. A mezei pacsirta 5-6, fogságban 20 évig is elél.

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A fészek kialakításában nagy szerepe van a domborzatnak: gödröcskékben, talajrepedésekben, állatnyomokban, trágyadombok mellett építhet fészket, amelyet olykor zivatar utáni elöntés fenyeget. A gödröt kikaparja és szárakkal, fűvel béleli. A első fészekalja 4-5 tojásból, a második 3-4 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A költési idő 12-13 nap, a fiókákat mindkét szülő eteti. Visszatértükkor sohasem a fészek peremére érkeznek, hanem attól kicsit távolabb landolnak, így nem vezetik a fészek nyomára a ragadozókat. A fiókák háromhetes korukra tanulnak meg repülni.

Magyarországi állománya enyhén csökken, de a rovarirtó szerek mérséklése, valamint a június utánra időzített kaszálás segítheti az állomány növekedését.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Rendszeres fészkelő. Dél-Európában telel át, de néha, enyhébb teleken kisebb csoportok itt is maradhatnak. A magyarországi párok számát laza becslések szerint 300 000–800 000 közé teszik.

Nálunk a pacsirta a tavasz hírnöke. Nagyon korán visszatér hozzánk, sokszor még igen sok havat talál; néha már február elején is megérkezik. Egész nyáron egy helyen marad s csak késő ősszel kél vándorútjára. A telet már Dél-Európában, legfeljebb Észak-Afrikában tölti. Közép-Európa enyhébb helyein hébe-hóba át is telel.

A mezei pacsirta, népies neve szerint szántóka, énekes vagy dalos pacsirta, szántópityer, csücsörgő, egyike Magyarország legnépszerűbb madarainak, amely mint a tavasz várva várt hírnöke és énekese belefészkelte magát a nép szeretetébe. Költőink is gyakran foglalkoznak vele, így főként Arany, Tompa, Petőfi. A népies költészetben is sűrűn szerepel s csak úgy árad belőle a pacsirta iránt való szeretet. Egyik legszebb ének és hangfestő versikénk az, amelyik a mezei pacsirta énekét adja vissza szinte utólérhetetlenül kedvesen és találóan:

„ Dicső-dicső-dicső
Kikelet-kikelet
Kivirít-kivirít
A virág mind.”

Amikor pedig már kifáradt az éneklésben s látja, hogy a szántóvető is delelésre készül, akkor a következő versikével fejezi be az énekét mielőtt még összekapná szárnyát, hogy aztán kő módjára lezuhanjon a párja mellé:

„Enye, uccu teremtette,
Leesett már az isztike.”

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">