Egy évvel ezelőtt az enyhe téli idő apropóján írtunk az egész országban nagy tömegben jelenlévő vadlibákról. A vadlibák, ha tehetik, szívesen kitelelnek hazánkban az enyhébb teleken. Amennyiben nyílt víz van elég és nincs nagy hótakaró, akkor a pusztai gyepek, a lucernatarlók és bizony az őszi gabonavetések is megfelelő táplálékbázist nyújtanak számukra. Ha az utóbbira tévednek, az viszont nem jó a gazdának. Ha hosszabb ideig jár rá a liba a vetésre, bizony elég komoly károkat tud tenni. Az őszi vetésnek nem feltétlenül árt, ha tél végén egy kicsit megcsipkedi a liba, régebben alkalmanként könnyű fogasboronával, vagy birkával is megjáratták szakszerűen és nagyon óvatosan a vetést. Ez elősegíti a gabona tavaszi bokrosodását. A természetvédők ezt a tényt kiemelve magyarázták, hogy tulajdonképpen a liba még jót is tesz a gazdának. A gazdák pedig próbáltak érvelni, hogy ha hosszabb ideig tart ez a beavatkozás, vagy enyhe, fagymentes időben, akkor az inkább káros, mint hasznos. Laza talajon nem visszacsípi, hanem kitépi a fiatal növényt a liba, hosszabb távon pedig az ürüléke és főleg a taposása inkább káros, mint hasznos. A megritkult vetéssel pedig az egész tenyészidőszak alatt gond lesz, többet kell gyomirtózni, rosszabb a betakarítás. Van lehetőség riasztásra az ilyen vetéseken a kellő engedélyek beszerzésével. De sokszor hiába volt engedély, annak kiadása csak az alkudozást, időhúzást táplálta. Nem volt tiszta, miként, kinek a költségén kell végezni a riasztást. A természetvédelmi szervezet végezze, vagy csak felügyelje? A cikk megjelenése óta kaptunk többféle véleményt, ilyet is, olyat is. Ettől az évtől viszont a természetvédelmi törvény módosítása igazolja akkori felvetésünk helyességét. 2019. január 11-től hatályos a természetvédelmi törvény (a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény) módosítása, amely szerint a jövőben a kormányhivatali szervezeti formában működő természetvédelmi hatóságtól szélesebb körű helytállási kötelezettség várható el a védett állatfaj egyede által okozott károk esetén. Továbbra is érvényes az a szabály a jövőben, hogy a védett állatfaj egyede kártételeinek megelőzéséről, illetve csökkentéséről a kártétellel érintett ingatlan tulajdonosa, vagy használója a tőle elvárható módon és mértékben gondoskodni köteles. Az ilyen állatfajok esetén a riasztási módszerek alkalmazása, illetve a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság engedélyével és felügyeletével végezhető, amely esetben a hatóság köteles gondoskodni a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról. Lényeges változás azonban a szabályozásban, hogy a korábbiaktól eltérően az indokolt kérelemre induló eljárás esetén nem kell megállapodást kötni a költségek viseléséről a tulajdonos (használó) és a hatóság között, hanem arról a hatóságnak – mint állami természetvédelmi feladatról – saját magának kell gondoskodnia. Továbbá ez esetben a természetvédelmi hatóságnak a kártalanítási kötelezettsége is megnyílik, azaz amennyiben nem végzi el az indokolt kérelemben foglalt védett állatfaj kármegelőzési munkálatait, indokolatlanul nem vonja be a megfelelő szervet a munkába, illetve nem engedélyezi a riasztási vagy kárelhárítási módszer alkalmazását, a tulajdonos bekövetkezett kárai tekintetében is köteles helyt állni. Egy törvény akkor ér valamit, ha be is tartják, egy törvény pedig akkor jó, ha szívesen tartják be azt.
Konyhás István
