Ahogy korábbi számunkban előre jeleztük, az utolsó lehetőséget megadva minden gyógyult páciensnek augusztus 18-19-20-án elengedtük az utolsó gyógyult gólyákat is. Többségük azonnal elszállt, egy részük itt volt pár napig, volt, amelyiket mindhárom nap elengedtük, de vissza kellett fogni, mert nem volt még teljesen felkészülve. 67 elengedett közül 20-at fogtunk be és tartottunk vissza, mert amelyik hagyja magát megfogni, azt meg is kell fogni. Jobb, ha mi fogjuk meg, mint az afrikai bennszülöttek. Tavaszig gyakorolhatnak, vadulhatnak a nagyröpdében. Elengedtük a gyógyult  ölyveket is, a kézzel nevelt és egérre bevadásztatott barna rétihéjákat, és az állatkertek éjszakáján a kuvikokat, a macskabaglyokat, még a tavalyról itt maradt erdei fülesbaglyokat is. Az összes fecskét, és sok gyógyult galambot, varjat. Maradt még két repülős, áramütésből felgyógyult vörös vércse, és egy szárnytörésből felépült kabasólyom, melyek rehabilitációja még tart, de az október 20-23 közötti ünnepi hangulatban a maradék ölyvekkel együtt őket is elengedjük az amnesztia jegyében. Nem az a fontos, hogy 23-án legyen, hanem az, hogy jó legyen az idő, hiszen a kabasólyom vonuló, és utol kell érnie az egy-két hete már elindult, a fecskéket követő fajtársait.
Akik még tovább szenvedik el vendégszeretünket, róluk már írtunk: a talpfekélyből végre kigyógyult pusztai ölyv (a képen), a hónapokon át több műtéten és napi átkötözésen átesett, szintén egy éve fizioterápián lévő, felkartörésből gyógyult kígyászölyv, a tavasszal bekerült, felkartörésből lábadozó lőtt parlagi sas, három láb- és szárnyműtött fekete gólya, valamint a 20 visszatartott fehér gólya mellett, akikről nem referáltunk: több egerészölyv, karvaly, varjú, sirály, vadkacsa, és további galambok, varjak és két sarlós fecske közül tavasszal engedjük szabadon azokat, melyek alkalmasak lesznek a szabad életre.

Dr. Déri János