Születése óta nem tett semmit, csak… élt… mint társai, védett madárként. Fülöpnek nem voltak álmai,  sem céljai, frusztrációi vagy aspirációi. De minden télen beköltözött Simonyifalva központjába egy virágoskert közepén álló fenyőre negyven-ötven társával. Fülöp éjszaka egerészett, nappal szundikált s várta, mint minden télen, a tavaszt. Jó hely volt, aránylag csendes, és a főbérlő, a tanító néni szinte soha nem zavarta nappali nyugdíjas hallgatásaival. Egy napon az Arad melletti Simonyifalva központjában valaki belelőtt egy puskával, felkarcsontja olyan szinten roncsolódott, hogy életét csak a teljes szárny amputációjával lehetett megmenteni annak az erdei fülesbagolynak, amit januárban hoztak el hozzánk. Egy helyi állatorvos vállalta is az életmentő beavatkozást, a műtét után azonban már nem képes többé a szabad életre. Megmentői, ideiglenes befogadói egy héten keresztül kerestek új otthont, menhelyet a madár számára. A válaszok, melyeket kaptak, minket is megdöbbentettek... Itt tartana a mai európai empatikus gondolkodás? - „Természetesen elhozhatják, elaltatjuk...” Hangzott a vonal másik végéről minden esetben, bármely mentőhelyet, állatkertet keresték fel Romániában és Magyarországon egyaránt. Szerencsére nem adták fel, megtalálták a hortobágyi Madárkórházat, ahol biztos helyre került a bagoly. Fülöp életerős, ő sem szeretné feladni. Köszönet Dr. Boros Krisztiánnak, Dr. Radu Silviunak és kollégáiknak, az aradi Kisállat Klinika munkatársainak, önzetlen segítségükért.