A jégvirágok keletkezésének titka

Tél volt, hideg tél. A felhőkből sűrűn hullt a hó. A madarak közül már csak néhány repkedett, a többiek rég elrepültek Afrikába. Az erdő közepén állt egy házikó, abban élt nagyanyó és nagyapó az unokájukkal, Jankóval. A néni folyton szorgoskodott, sütött-főzött, majd utána minden nap körbejárták az erdőt, hogy feltöltsék a madárkáknak kitett madáretetőt, amit nagyapó készített. Tettek ki szalonnát, almát, kölest, diót és mogyorót a cinkéknek, varjaknak, verebeknek és a hollóknak. És így ment minden egyes nap.

Az egyik reggel észrevették, hogy gyönyörű jégvirág keletkezett az ablakukon. Nem tudták, hogy került oda. Másnap reggel egy másik gyönyörű virágot találtak az ablakon. Jankó kigondolta, hogy meglesi, hogyan kerülnek a jégvirágok az ablakukra?

Egyik este nem feküdt le, a sötétben várt és várt, vajon mi fog történni? Egyszer csak megjelentek a madárkák, akiket ők nappal etettek és csőrükkel gyönyörű virágmintákat rajzoltak az ablakra. Jankó megszólította őket. A madárkák az válaszolták, hálából készítik minden reggelre a jégvirágokat, mert nagyanyó és nagyapó gondoskodnak róluk. Jankó megígérte, hogy megőrzi a jégvirág keletkezésének titkát és lefeküdt aludni.

Másnap reggel, mikor a nagyszülők felébredtek, nem hittek a szemüknek, az ablakon az állt csupa jégvirágból kirakva: KÖSZÖNJÜK!

Fürjes Zsófia