Karácsony táján szinte lépten-nyomon belebotlunk a támogatást kérő levelekbe, felhívásokba, emberekbe. Ezt halljuk a rádióban, olvassuk az újságban, látjuk a televízióban, és nem csak közvetve, sokszor közvetlenül, a tekintetetekben is. Ilyenkor mindenki segítséget kér, és ha sikerül a fogyasztói társadalom nyomásának ellenállva a valódi örömöt megtalálni az ünnepben, rájövünk, hogy ilyenkor könnyebben tudunk adni is. Mindig kérünk ilyenkor valamit. Általában azt, amire leginkább szükségünk van. Mi sem teszünk, nem is tehetünk másképp, hiszen mint a Kis Herceg, mi is felelősséggel tartozunk azért, amit megszelídítettünk. Látogatóink tudják, hogy ezt a kifejezést a Madárkórház esetében csak átvitt értelemben használjuk, hiszen nekünk nem célunk a természet vad madarainak magunkhoz édesgetése, szelídítése. Nem szeretnénk „ölebekké” silányítani őket, hiszen nem erre születtek. Viszont felelősek vagyunk értük, mert sérüléseik nagy részét mind a mai napig mi, emberek okozzuk. Az autóinkkal, a légvezetékeinkkel, az üvegablakainkkal, vagy véletlenül, pusztán a figyelmetlenségünkkel. És mi, a Madárkórház dolgozói felelősek vagyunk értük azért is, mert környezetükből kiszakítva arra vállalkozunk, hogy meggyógyítsuk őket. Ehhez biztosítanunk kell a megfelelő körülményeket számukra, karbantartani a röpdéket, a kórházat, műtőt, a madárkerteket, beszerezni a gyógyszereket, a táplálékot, aminek egy részét adományként kapjuk, de a javát vásárolnunk kell. Ezt nem tudnánk megtenni az önök támogatása nélkül. Nem tudtuk volna megtenni eddig sem, és nem lennénk rá képesek bármiféle állami támogatás nélkül, a magunk erejéből a jövőben sem. Ezért kérjük továbbra is, hogy támogassák alapítványunkat! És ezért kell most átnyújtanunk önöknek szerényen, amit mindezért cserében adni tudunk: a köszönetünket. A pénzbeli és tárgyi adományaikért, a gyógyító munkához használt segédeszközökért, a munkáért, amivel segítenek betegeink ellátásában, a lábadozók tisztán tartásában, a látogatók tájékoztatásában rendezvényeinken, vagyis a Madárkórház Alapítvány működésének segítéséért. És az élményért, amit átélhetünk akkor, amikor egy hónapokig, vagy akár évekig kezelt sérültünket örömmel vegyes félelemmel a magasba dobjuk és útjára engedjük. Ahhoz, hogy ezt a munkát minél sikeresebben végezzük, igyekszünk saját tudásunkat és másokét is bővíteni. Ezért nyitottuk meg egy európai uniós pályázati támogatás révén oktatóközpontunkat Hortobágyon, így az eddig megszerzett tapasztalatokat széles szakmai körben is megoszthatjuk. Ez az alapítvány életében új fejezetet nyit, és új kihívásokat, terheket is jelent majd, azonban a vadmadarak gyógyításának országosan is ismert gyakorlata lehetővé teheti a jövőben egy régóta várt és általunk már több éve kezdeményezett vadmadárkórház-hálózat létrejöttét. Reméljük, néhány év múlva már ezekről a lépésekről is beszámolhatunk, és bízunk benne, hogy ennek a folyamatnak önök is részesei lesznek tevékenységünk támogatásával! Köszönjük minden egyes látogatónkat és támogatónknak a segítségét!

Áldott, békés ünnepeket kívánunk!

A Madárkórház dolgozói nevében Veres Hajnalka szerkesztő, a Madárkórház önkéntese