Honnan indultunk, és milyen út vezetett idáig?
A Madárpark története 1983-ban kezdődött, amikor egyetemista koromban szakmai gyakorlaton a németországi Walsrodeban a Madárparkban jártam, amely egy hatalmas madár-állatkert. Ott láttam először látogatható röpdéket, és tapasztaltam meg azt az élményt, amikor a repülő madarak közt, elválasztó rácsok nélkül a természet részének érzi magát az ember.
Akkor voltam gyakorlaton a hannoveri Baromfiklinikán. Ez elsősorban házibaromfi-egészségügyi intézmény, melyet Siegmann professzor hozott létre, akitől sokat tanultam.
Vadmadarak gyógyítására állat-egészségügyi létesítmény és madárpark együtt akkor még nem volt.
Azután Hortobágyra kerültem, ahol házi-baromfi praxis mellett hobbiként vadmadarak gyógyításában is tapasztalatokat szereztem. 1991-ben Sándor István és Dudás Miklós felkértek a górési ragadozómadár-rehabilitációs állomás állatorvosi ellátására. Akkor még az állatorvosi képzésnek nem volt része a vadmadarak gyógyítása.
Az elsősorban baleseti sérültek ellátásába, a csontsebészeti gyakorlatba dr. Lakos István humán baleseti sebész vezetett be. Majd barátommal, dr. Beregi Attilával - aki ma már ezt az egyetemen tanítja – dolgoztuk bele magunkat ebbe a szakmába.
A górési puritán körülmények között végzett munka során felmerült a szükségessége annak, hogy megfelelő felszereltségű rendelőt, sőt inkább kórházat hozzunk létre Hortobágyon. Ekkor alakult meg 1999-ben a Madárkórház. Nagyon szegényes körülmények között, és sok nélkülözés mellett, de a Philips cég adományaként érkezett vadonatúj röntgengéppel és kevésbé új, de használható felszereléssel kórházi ellátást tudtunk biztosítani az év i 2-300 hozzánk érkező madárnak.
A kórház 
új épületének a története számomra 1987-ben kezdődött, amikor a szomszédba költöztünk. Romos garázsépület volt, mely állapota egészen a legutóbbi időkig megmaradt. Akk
or már elképzeltem a jelenlegi külsejét és funkcióját, de hogy megvehessük 11 évig, 1998-ig, hogy részlegesen felújítsuk, 2000-ig váratott magára. 2001-ben pályázati támogatásból megnyílt az Öko-teleház. 2002-ben megnyitottuk itt első madármentő kiállításunkat, és ezzel a gyógyításnál hatékonyabb megelőző tevékenységet, és természetvédelmi szemlélet kialakítását, oktatását vállaltuk feladatként. Bár a helybeliek mélyen hallgattak róla, kiderült, hogy az épületnek az 50-es években egészen más története is volt: egyike volt a hortobágyi Gulág épületeinek, ahol háromszázan éltek rabszolgasorban, ártatlanul, kényszermunkára ítélve. Most az öko-teleház emlékfalán olvashatjuk neveiket.
A szakmai igények kielégítésére és a látogatók számára megfelelő körülmények biztosítására 1998-óta pályáztunk, minden lehető módon. A látványkórház terve 2000-ben készült el. 2002-ben, az Egyesült Arab Emirátusban járva, az Abu-Dhabi Sólyomkórházban láttam működni a látványkórházat. A siker ismét váratott magára, de megérte, mert hazai pár milliós pályázati lehetőségekkel ezt nem hozhattuk volna létre.
2004-ben adódott lehetőség a ROP 1.1.1.turisztkai vonzerők növelésére kiírt uniós pályázatra, mely segítségével 2005-ben 2,5 % önrész mellett, 178 mil
lió Ft-os vissza nem térítendő támogatást nyertünk. A munkálatok 2006. áprilisában kezdődtek, és 2006 augusztusára elkészült a Madárpark: madárkertekkel, a madármentő kiállítást, öko-teleházat és látványkórházat magában foglaló látogatóházzal, nagyröpdével, tórendszerrel és játszókerttel, ahol a legnépszerűbb játék a sasos gyerekröptető.
Dr. Déri János
