A hortobágyi Madárkórházban műlábat kapott a harmadéves tojó rétisas. Magyarországon először hajtottak végre ilyen jellegű műtétet ragadozó madáron.
A rétisas lábáért már közel másfél éve küzdenek. Nevét – ahogy a talált gyermekeknél is szokás – arról a napról kapta, melyen ráleltek. Luca lába 2010 decemberében egy kettős ágvilla közé szorult, ahonnan még a megmentésére igyekvők is csak úgy tudták kiszabadítani, hogy 25 méteres magasságban a lábát fogva tartó fa ágát is levágták, ezt a műveletet Horváth Tibor, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársa végezte.
A bal lába két helyen volt eltörve, de a nyílt törés mellett az izmok is sérültek. A madarak csöves csontja az emberi csontnál vékonyabb, a törésnél hegyes törvégek maradnak, ez pedig a végtag mozgatása közben felsérti a körülötte levő szöveteket is. Miután kiderült, hogy nem csak a csont és a csonthártya, de erek, izmok is sérültek, Déri János, a Madárkórház állatorvosa amputálta a nagyrészt elhalt lábat, de arra törekedett, hogy legalább a csűdízületet megmentse, vagy alkalmassá tegye egy későbbi műláb-rögzítésre. A nagyobb testű madaraknak ugyanis a nagyobb terhelés miatt hamar tönkre mennek az ízületeik, illetve a folyamatos ácsorgás miatt talpfekélyük alakulhat ki, ami akár a lábujjak elvesztéséhez is vezethet, tehát egy lábon nem jósoltak volna neki hosszú életet.
Miután több műtéten is átesett, először a gólyáknál már bevált protézis mintájára készült műlábat kapott. Ezzel megszokta, hogy van mivel támaszkodnia, felszálláskor el tud rugaszkodni. Most az Orto Profil Kft. szakemberei (akik Erőss Zsolt hegymászó protézisét is készítették) humán művégtag szerkezetből a sas lábának csonkjáról levett minta alapján olyan felcsatolható lábat készítettek, mely stabil, nem fordul el, nem esik le, sőt a sas szándékosan sem tudja leszedni magáról, és ami különösen fontos, nem is akar tőle megszabadulni. A lábfej még kidolgozás alatt van, az önműködően nyíló-záró funkciójú ujjakkal elkészült prototípusát Nyisztor Zoltán, az Orto Profil Kft. munkatársa szerelte fel. A „terminátor" külsőt – ha bevált a szerkezet – az eredeti lábhoz hasonló, esztétikus műanyag burkolattal látják el.
A legalább 5 kilogrammos testtömegű madár a lábát a megszerzett táplálék tépésére, aprítására is használja, ezért szabadon engedni nem lehet, hiszen a művégtag erre nem alkalmas. Azonban miután az elmúlt években több rétisas is (parlagi sasokkal és egerészölyvekkel együtt) mérgezés áldozata lett, minden példány fontos, legalábbis az őt ápolók számára, de talán a hazai természetvédelem számára is. Amint Déri János állatorvos elmondta, a legtöbb madármentő helyen valószínűleg elaltatták volna ezt a sast, hiszen egy lábbal nem lehet életben tartani, de ők igyekszenek minden a Madárkórházba bekerülő madarat megmenteni. Ezért is kezdeményezték két évvel ezelőtt egy országos szakmai, állatorvosi rendszer kialakítását, az országban ugyanis jelenleg mindössze két ilyen jellegű intézmény üzemel (a másik a székesfehérvári Vadmadárkórház).
A Madárkórház Alapítvány saját kiadású lapjában, a Pusztadoktor magazinban részletesen beszámolt az esetről a 2011. januári, áprilisi, júliusi, októberi és a 2012. áprilisi lapszámban.
Veres Hajni
Fotó: Konyhás István
Forrás: Vagy.hu
