Fenékpusztán megtartottuk a tavasztól elmaradt madármentő gyakorlati képzést. Melyik fiókát kell megmenteni? Nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogyan… mibe tesszük? Milyen melegen tartsuk? Mit adjunk neki enni? Mind olyan kérdés, ami ezerszer elhangzik a telefonban ügyeletes kollégánknak szegezve. És a válasz koránt sem egyszerű. Minden esetben más, annak függvényében, milyen fajról van szó, milyen korban van, és milyen környezetben találtuk… Ez a téma rengeteg hibalehetőséget hordoz magában. Nem mindegy mikor, hol, és milyen módszerekkel avatkozunk be egy-egy esetben. Ha nem vagyunk megfelelően tájékozottak, végzetes hibákat követhetünk el. Ne feledkezzünk meg róla: Életekről van szó! Jóhiszeműségből, mentési szándékkal könnyen elszakíthatjuk a természetes élőhelyén talált egészséges fiókát szüleiktől. Vagy nem megfelelő táplálással örökre nyomorékká tehetjük. De ha nem avatkozunk be, néha pont az okozza a kis élet vesztét. Sok esetben szükség van mentésre, fiókanevelésre! Csak tegyük tájékozottan, körültekintően! Mikor, hol és hogyan járunk el helyesen? A helyiek a kismadarak etetését, gondozását mutatták be, mi az elsősegély nyújtást, gyógyszer beadást, sebkötözést, sínezést, műláb készítést. Az eredményes vizsgázókkal önkéntes szerződést kötöttünk. Köszönjük a lehetőséget és részvételt! A madármentő táborainkban is elsajátíthatják az érdeklődők az alapvető mentési ismereteket. Így Hortobágyon is lehetőség volt arra, hogy vizsgát tegyenek azok, akik a későbbiekben így is szeretnék munkánkat támogatni.

Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Minden év februárjától próbáljuk a legtöbb helyen hangsúlyozni, hogy időben jelentkezzenek a táborainkba, mert nagyon sokan érdeklődnek. Idén a tavaszi vírushelyzet ellenére is sokan időben tudtak jelentkezni, mások pedig kimaradtak. Nagyon sajnáljuk! Csak azt tudjuk mondani, minél hamarabb küldjék a jelentkezési lapot, ne hagyják a határidő végére, mert nem lesz hely. Ezen a nyáron öt turnusban volt természetismereti és madármentő táborunk. A résztvevők a madármentés fortélyaival és a Hortobágy természeti szépségeivel ismerkedhettek meg. Kirándulásra is jutott idő, csónaktúra, vadaspark, pusztai szafari, halastavi kisvonatozás és lovasszekerezés színesítette a programot. A táborba általában 9-12 évesek jelentkeztek, de szinte minden turnusban volt felnőtt jelentkező is. Éppen ezért jövőre indítunk külön felnőtt turnust is, hiszen teljesen máshogyan kell felépíteni egy tábori programot egy tizenévesnek és felnőttnek, esetleg nyugdíjasnak. Az év elején ismét  meghirdetjük táborainkat 2021-es évre is.. Tesszük ezt azért, mert egy turnusban 10-14 főnél több érdeklődőt nem szeretnénk fogadni. Ennek oka, hogy csak ezzel a létszámmal tudunk érdemben foglalkozni, hiszen a tábor elég speciális a madármentés miatt.                        

Konyhás István

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapású röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni. Ujjai feketék, szemben a kis kócsag sárga ujjaival. A XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Hogy megóvják a kipusztulástól, 1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt a Kis-Balatonon, ami igen jelentős állomása volt a magyar természetvédelem történetének. A hetvenes évek után állománya folyamatosan növekedni kezdett. A halastavakon még mindig problémát jelent a zavarás, a fészkelőhelyek növényzetének kaszálása és égetése, még akkor is, ha nem fészkelési időben végzik. Kiterjedt, időszakos elöntésekkel, valamint a nádaratás megfelelő időzítésével állománya tovább növelhető. Korán, már február végén, március elején visszatér telelőterületeiről. Elvonulásuk szeptemberben kezdődik, de még novemberben is sok helyen látni. Egyre nagyobb számban telelnek át példányai a Kárpát-medencében is.

A Kárpát-medencében élő madarak egy szigetszerűen elkülönült populációt alkotnak. Eredetileg a nagy kiterjedésű, összefüggő nádasok és ősmocsarak fészkelője volt, de megtelepedett a kisebb kiterjedésű nádasokban, halastavak nádszigeteiben, nádszegélyeiben is. Telepeinek nagysága változó, a 3-4 párostól a 80-100 párosig terjed. Fészkét legtöbbször sűrű, avas nádba rakja. A nádszálakat 130-150 cm magasan elfektetve töri meg, hogy erre az alapra építse fészkét, melynek anyaga nagyrészt szintén nád. Fészekalja 3-4, ritkán 5 világoskék tojásból áll. A kotlási idő 25-26 nap. Más gémfélékhez hasonlóan a fiókák még röpképességük elérése előtt kimásznak a fészekből. A szülők ilyenkor tovább etetik őket. Erős napsütés esetén a az öreg madarak fiókákat szárnyukkal árnyékolják. Röpképességüket 34-35 napos korukban érik el. Főként a sekély, alacsony növényzettel ritkásan benőtt vizeken táplálkoznak. Elsősorban halakat, kisebb mértékben csíkbogarakat, csíborokat, szitakötőlárvákat fogyasztanak, de békákat, gyíkokat, lótücsköt és kisemlősöket is fognak. Az ősszel vonuló, és a növekvő számban áttelelő példányok gyakran szürke gémekkel együtt egerésznek, pockoznak a tarlókon és lucernásokban.
A kórházban található nagy kócsagunk Tiszalúcról került be hozzánk, jobb szárnya sérült.

Konyhás István

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Július végén megérkezett az Aegon Magyarországnak és munkatársainak a rengeteg felajánlott adománya! A dobozhalomban mintegy félmilliós értékben mind olyan eszköz lapul, ami mindennapi munkánkat segíti. Fecskendők, infúziók, kötszerek, csupa hasznos holmi. Köszönjük még egyszer! Az Aegon Magyarország mintegy 25 évvel ezelőtt határozta meg a társadalmilag fontos ügyek támogatási filozófiájának irányvonalait, amelyeket azóta következetesen végig is visz. Céljuk az olyan programok, kezdeményezések felkarolása, amelyek kevésbé részesülnek állami támogatásban. Kiemelten segítik a kulturális projekteket, ezen belül is a kortárs művészeteket, az oktatással, képzéssel kapcsolatos kezdeményezéseket, valamint részt vállalunk karitatív jellegű segítségnyújtásban is. A támogatott művészek, szervezetek és intézmények köre természetesen időről időre változik, igazodva a vállalati struktúrához, valamint az üzleti célokhoz. Az Aegon Magyarország társadalmi felelősségvállalási tevékenysége számos elismerésben részesült: megkapta a NIOK „Az év adományozásban élenjáró gazdasági szervezete” díját, a Fehér Rózsa díjat, a Summa Artium „Kortárs művészetért” díját, a Kreatív különdíját, stb. Most mi is köszönjük támogatásukat!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Nemcsak gólyákat, baglyokat is elengedünk, ahogy minden olyan madarat, melyet arra alkalmasnak ítélünk. Az apró énekeseket is a gólyához hasonló felkészítés után engedjük szabadon, csak kicsiben, kórtermi méretekben a nagyröpdék helyett. A baglyokkal más a helyzet. A sérült és később gyógyult felnőtt egyedeket egy külön röpdében tartjuk, fajok szerint elkülönítve, mert bántják egymást és igényeik is eltérőek.

Az erdei fülesbaglyok gallyfészekben költenek, zöld leveles ágasfákon nappaloznak. A kuvikok, gyöngybaglyok emberi építményekhez ragaszkodnak, sokszor a macskabaglyok is. Erre szolgál a bagolyvárunk.  A mentett egészséges, vagy sérülésből gyógyult fiókákat kisebb ketrecekből a bagolyvár termeiben gyakoroltatjuk vegyes tartásban, a gyöngybagoly fiókák kivételével, mert ez utóbbiak mindent ölnek, még egymást is. Ha már jól repülnek, a szabadon engedés előtt meg kell tanítani őket vadászni, mert ösztönösen nem tudnak. Először félnek az élő egértől, ezért felnőttekkel együtt tartjuk őket szintén vegyesen a 9-es kórteremben, ahonnan az oda beengedett egerek nem tudnak megszökni, és a fiatalok a felnőtteket utánozva megtanulják az egérfogást. De nem csak fogni kell, tudni, hanem megtartani is, sőt elvenni, és visszaszerezni is a többiektől. Esténként önkénteseink tesztelik az üveg mögül, hogy melyik tudja mindezt a legjobban, és melyeket kell újabb heti turnusokban tovább gyakorlatoztatni.

Ezután jönnek két turnusban a gyöngybaglyok. Őket összeférhetetlenségük miatt nem itt, hanem arra alkalmas padlásokon, vagy pockos lucerna táblákon mobilröpdében odaszokatva repatriálunk. Tavalyról maradt már kiképzett, de a tél közeledte miatt átteleltetett négy gyöngybagoly fiókánkat májusban kedves bagolymániás volt kollégánk, Dr. Takács Tibor emlékre az özvegye által vezetett Vécsecity kastélyszálló gazdasági udvarán lévő kukorica góré galambdúcába helyeztük ki, ahonnan kijárva azóta a kastély parkjában fogják az egereket. Látogassanak el hozzájuk is!      

Dr. Déri János