Nemcsak gólyákat, baglyokat is elengedünk, ahogy minden olyan madarat, melyet arra alkalmasnak ítélünk. Az apró énekeseket is a gólyához hasonló felkészítés után engedjük szabadon, csak kicsiben, kórtermi méretekben a nagyröpdék helyett. A baglyokkal más a helyzet. A sérült és később gyógyult felnőtt egyedeket egy külön röpdében tartjuk, fajok szerint elkülönítve, mert bántják egymást és igényeik is eltérőek.

Az erdei fülesbaglyok gallyfészekben költenek, zöld leveles ágasfákon nappaloznak. A kuvikok, gyöngybaglyok emberi építményekhez ragaszkodnak, sokszor a macskabaglyok is. Erre szolgál a bagolyvárunk.  A mentett egészséges, vagy sérülésből gyógyult fiókákat kisebb ketrecekből a bagolyvár termeiben gyakoroltatjuk vegyes tartásban, a gyöngybagoly fiókák kivételével, mert ez utóbbiak mindent ölnek, még egymást is. Ha már jól repülnek, a szabadon engedés előtt meg kell tanítani őket vadászni, mert ösztönösen nem tudnak. Először félnek az élő egértől, ezért felnőttekkel együtt tartjuk őket szintén vegyesen a 9-es kórteremben, ahonnan az oda beengedett egerek nem tudnak megszökni, és a fiatalok a felnőtteket utánozva megtanulják az egérfogást. De nem csak fogni kell, tudni, hanem megtartani is, sőt elvenni, és visszaszerezni is a többiektől. Esténként önkénteseink tesztelik az üveg mögül, hogy melyik tudja mindezt a legjobban, és melyeket kell újabb heti turnusokban tovább gyakorlatoztatni.

Ezután jönnek két turnusban a gyöngybaglyok. Őket összeférhetetlenségük miatt nem itt, hanem arra alkalmas padlásokon, vagy pockos lucerna táblákon mobilröpdében odaszokatva repatriálunk. Tavalyról maradt már kiképzett, de a tél közeledte miatt átteleltetett négy gyöngybagoly fiókánkat májusban kedves bagolymániás volt kollégánk, Dr. Takács Tibor emlékre az özvegye által vezetett Vécsecity kastélyszálló gazdasági udvarán lévő kukorica góré galambdúcába helyeztük ki, ahonnan kijárva azóta a kastély parkjában fogják az egereket. Látogassanak el hozzájuk is!      

Dr. Déri János