Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

Hálószoba titkok

2020. május 16. - Madárkórház

Kukkolok a hálószoba ablakán. A sajátomon, kifelé. 20 éve figyelem a gólyákat a gólyakertre nyíló hálószobám ablakából. 15-en vannak. Néha többen. Tartósan sérültek, egyáltalán nem tudnak repülni, ezért megtartja őket a méteres kerítés. De rendszeresen van köztük külsős, etetéskor berepülő potyázó, vagy pártválasztást próbáló egészséges, vad, vagy általunk elengedett, de itt maradó fiatal is. A faluban fészkelő pár egyik tagja évek óta itt telel.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Éjszakára az ablak alatt lévő gázkonvektor külső szellőzője körül csoportosulnak, télen a meleg miatt, nyáron megszokásból. Hajnalban csőrükkel kopognak a fém szellőzőn. Kérik a bekapcsolást, mert akkor van a leghidegebb? Vagy csak ezzel szórakoznak. Ha kinyitom az ablakot, arrébb húzódnak, de megszokták a leskelődést. Ablakon át nem veszélyes az ember, de ha kimegyek, menekülnek. Ha vödörrel jön valaki, odamennek. Az ide szokott repülős gólyák is követik a vödrös dolgozót, amikor etet, mindenhová. A macskák is, persze. A gólyakertiek márciusban elkezdenek vetélkedni, a hímek kakaskodni, a földre épített tradicionális fészkelőhelyeiket védő tojók is fújnak, fenyegetően, gyorsan, röviden kelepelnek másokkal és kedvesen, lassabban, hosszabban a párjukkal.

Két komolyabb fészek szokott lenni, és további egy-kettő komolytalanabb. A komolyabbak rendes, vastag gólyafészkek, az egyik egy rőzsehalmon, méter magasan, a másik a földön, egy megemelt fészekalapon. Az fészkel magasabbra, amelyik a dominánsabb. Amelyik rendesen meg tudja rakni a fészkét de alacsonyabban, az a béta pár. Amelyik fészkel ugyan, de elveszik tőle a többiek a gallyat és beépítik saját fészkükbe, az is letojik és védi is a fészkét, ki is kelteti a tojásait néhány gallyon, rongydarabon, és sok gólyatollon. A nagyröpdében ugyanez a helyzet, a nem jól repülő, földön fészkelő gólyák különböző magasságú és vastagságú fészkekben védik tojásaikat egymástól és a sasoktól is, azok elhullajtott tollaival bélelve a fészket. Nem biztos, hogy a legmagasabb, legnagyobb fészek a legjobb. Ott költenek a legagresszívabb hímek, és mint tudjuk, ki kardot ragad, kard által vész el.

A nagyröpde legfrekventáltabb fészke az idén újra megüresedett. Utoljára 7 éve volt, hogy az ott több éve fészkelő és a környezetében rémuralmat tartó hímnek valaki visszaütött. Most is. Pontosan az állkapocs alatt, a nyaki ütőeret találják el. A daru is így járt, róla írtam a legutóbbi számban, de ő megmaradt. A gólya nem. És ilyenkor a tojások sem. A tojó egyedül nem tudja megvédeni is, meg kikeltetni is, közben táplálkozni is. A fészek most üres, amíg nem lesz megint egy harcias hím, amelyik megküzd érte.

Az ablakon át fényképezem a gólyák viselt dolgait, Fiam, Balázs le is videózta, meg is osztotta a párzást, a tojások napi alakulását, a kisgólyák kikelését.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Az első kisgólya:

Sőt, a TV híradó is évek óta közvetíti a gólyahíreket:

Nemcsak a gólyák, hanem Csacsogó nevű ölyvünk és Sába nevű pusztai sasunk is rendszeres földön fészkelő nevezetessége a madárkerteknek.

De a tenyészvolierben vércséink, a bagolyvárban gyöngybaglyaink is rendszeresen keltetnek fiókákat. Ők sikeresek, az ölyvek valamiért nem. Tojások mindig vannak, de fióka még nem volt. Őket is meg kéne kukkolni, de nincs kiépítve a leshely.

Rendszeresen kérdezik, hol finoman, hol durvábban, laikusok
és szakmabeliek is, hogy miért nem altatjuk el a tartósan sérült repülésre,
szabad életre alkalmatlan betegeinket. Egy madár, a szabadság jelképe, rabként,
szegett szárnyon… Az állatjóllét biológiai posztulátuma a szaporodás és a
küzdőképesség megtartása. Ők küzdenek és szaporodnak. A körülményekhez képest
boldogok. Ha maguk nem is tudnak szárnyalni, utódaik majd fognak. Aki nem
hiszi, jöjjön el, és lássa. Már lehet!

9 óra, vége a kukkolásnak, átmegyek a kórházba, kezdődik a
reggeli vizit. Azután lehet, hogy ki sem jövök estig.

 Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A bejegyzés trackback címe:

https://madarpark.blog.hu/api/trackback/id/tr416394508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása