Madárkórház Alapítvány

Madárkórház Alapítvány

A 9-es kórterem

2020. március 21. - Madárkórház

Ülök az üveg előtt és nézem, mit csinálnak a sasok. Közben ölemben a laptop és ezt a cikket írom. Az üveg mögött a 9-es kórteremben két sas ül egymás mellett a fészekben. A 9-es a festett kórterem, a legnagyobb, amely már nem a lábadozás, vagy intenzív ellátás alatt szükséges ingerszegény környezet, hanem a gyakorlatozás színesre festett színtere, ahol a falakon a kinti röpdékből látható táj díszeleg gémeskúttal, a Hortobágy folyóval és a Kilenclyukú híddal. Igaz, a nagy nyomású fecskendővel is lemoshatatlanra készült freskó helyenként lepattogzott, mert a rendszeresen itt tartott gólyák csőrének csipkedésével a kivitelező nem számolt, de némi kiegészítő berendezéssel, ágasfákkal, leveles ágakkal akár bagoly-egerésztető kiképzőállomás, akár műtóval és náddal gémhalásztató vizes élőhely, vagy jelen esetben sasfészekkel ellátott próbapároztató intimrevír, mely egy irányban átlátható, hangszigetelt üveg mögött észrevétlenül kukkolható. A két jelölt Bogyó és Szelídke nem szeretik egymást. Szelídke fejét előre nyújtva támadó pózban, Bogyó mellét kidüllesztve, nyaktollait felmeresztve próbálja uralni a helyzetet. 

Írtam már róluk a decemberi számban. Szelídke akkor a Kisröpdében gyakorolt, majd áttettük a Nagyröpdébe, de sasfészkeltetésben járatos nemzeti parkos barátaink tanácsára nem Bogyót tettük ki az 50 méteres röpdébe, ahol korábban ő volt a király, és választhatott volna az ott lévő saslányok közül, hanem Szelídkét Bogyóhoz a 9-esbe. Azért, mert az még nyáron volt, amikor Bogyó a röpdében a a domináns alfa hímnek járó legmagasabb helyet foglalata el, oldalán párjával, Lucával a műlábas tojóval.

Lucával, a fél lábú rétisassal

De Luca hirtelen halála óta Bogyó nem a Nagyröpde ura, hanem a 9-esé, ahová azért tettük, mert vérlabor eredménye szerint májkárosodása volt, amely Luca rejtélyes betegségét is okozta. A Lucánál kórszövettanilag kimutatott májdisztófiát tartósan felvett mérgező anyag okozhatja. Ezt nem tudjuk mástól származtatni, mint a 9 éve fogyasztott csirkehústól, melyen a röpde többi lakója is él. Őket a csirkehúsba fecskendezett ayurvédikus gyógynövény alapú májvédő gyógyszerekkel és vitaminokkal kezeljük megelőzésként, Bogyót elkülönítve a 9-esben fél éve a természetes táplálékát jelentő halon tartjuk, hogy véletlenül se egyen több, esetleg bizonytalan anyagokat is tartalmazó csibét, és a halakba rejtett májvédő gyógyszereket kap: Legalon tablettát, mely a máriatövis kivonata és az epeutakat tisztitó Ursofalkot. Vérképe javult valamit, de korántsem tökéletes. Lábgyengesége is javult valamit, bár az ilyen tünetekre bevált recept szerint gyógynövényekből készült, és egyébként nagyon rossz ízű indián gyógyszert kishalba rejtve sem akarta megenni.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Végül a tőlem elfogadott enyhe erőszakkal a „felső madárfogással” kinyitott szájába nyomva két hónapos kúra alatt ígéretesnek tűnt, de december végén elkezdett felém csipkedni, sőt rám is szólt. Ezt annak véltem, hogy megunta a beavatkozást az életébe, vagy mint most már a 9-es kórterem revírjének birtokosa így adja tudtomra, hogy a fészek az ő felségterülete, és különben se nyúlkálgassak hozzá. A kórterembe vitt mesterséges fészek jó ötlet volt, bár nem rakott keresztbe rajta egyetlen gallyat sem, de elfoglalta és őrzi. Tavaly Lucával próbálták ugyanitt, ugyanezt, de nem volt semmi és utána a Kisröpdében kiépített fészekben sem. De itt legalább az össze-viszsza belerakott ujjnyi ágakon ujjaival kapaszkodva egyensúlyoz, mely a markát erősíti, és kénytelen használni a fájós lábait. A másik hímet, a dunaföldvárit, melyet társaság miatt tettünk mellé, nem engedte oda, de az után ugyan ezen okból hozzá társított Szelídkét még annak lábadozó időszakában elfogadta. De amióta hónapok múlva pároztatás céljából visszatettük hozzá, Szelídke csipked oda, ami a tapasztaltabbak szerint ha nem is kedveskedés, de bekamerázott párok között a természetben megszokott látvány. Addig nincs ezzel baj, amíg az egyébként domináns, és a hímnél nagyobb és erősebb tojó karommal nem támad. De szárnyával verdesve Bogyót leugrasztja a fészekről, a helyiség másik felén lévő tuskóra. Bogyó a következő lendülettel visszajön és ő ugrasztja le Szelídkét, és ezt addig csinálják, amíg meg nem unják. Akkor nyugi van egy darabig, látszólag békésen ülnek a fészekben egymás mellett, de nem annyira közel, mint a párban állók. A kaján sem vesznek össze, megeszik. Amióta Bogyót nem tudjuk külön etetni a szájába tett kishalakkal, mindketten a preparált halakat eszik. Bogyónak vélhetően a fél éves kórteremben tartás során a természetes napfény hiánya, és a fagyasztott halban károsodott D-vitamin hiány miatt röntgenfelvételen kimutatott csontritkulása lett, ami lehet, hogy  eddig is volt, emiatt a halakat most már nagy adag ADE vitaminnal és kálciummal fecskendezzük be. A fagyasztás esetleges vitaminokra káros hatása miatt ezt kiterjesztettük az egész madárparki állomány takarmányozására, ami dolgozóinknak több óra pluszmunkát jelent. Ez már harmadik hete tart, és ez alatt már alakulhatott valamit a csontritkulás.

Fotó: Déri Balázs

Másnap melegfront érkezett, és
Szelídke karommal támadt Bogyóra, melyet az sikeresen kivédett, de azzal a
lendülettel tettük ki Szelídkét a Nagyröpdébe. Keménykedjen ott a többi sassal.
Bogyó is kikerül a napokban, mert túl van a gyógykezeléseken és márciusban már
a réti sasoknál egyébként sincs párzási szezon. Kell a hely is a következőnek:
az elengedésre várományos darázsölyvünket kell megtanítani, hogy hogyan
keressen és találjon darázsfészket a természetben. Ennek módszerét most
találjuk ki, és következő lapszámunkban tesszük közzé.

Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Csak egy galamb? - Nicsak, egy galamb

Turáról hozták. Maszkban, kesztyűvel, kézfertőtlenítővel fogadtam a beteget a kamarai protokoll szerint. Az idős gazda otthon, a fuvart intéző lánya és veje kint, én a műtőben egyedül bent.

A csüdje fél éve eltört, sínbe téve ferdén és befelé csavarodva forrt. A lábfej oldalán járt, kifekélyesedett. Az egyik szakállatorvos kolléga lemondott róla, a másik felhívott, hogy amputáció és műláb megoldásban tudok- e segíteni.

Jobb megoldásnak tartom a nálunk rutinszerűen végzett lábforditó műtétet. A bőrt hosszában, a csontot keresztben elvágni, és helyére fordítani.

Sebet bevarrni, fekélyt kimetszeni és bevarrni.

Ezután a normál helyzetbe hozott láb rögzítését fixateur externe, azaz külső fémes rögzítés kis méretű állatokra általam kifejlesztett alkalmazásával oldottam meg. Törvégenként legalább 2 megfelelő méretű injekciós tű fúró használata nélkül, a tűk ujjaim közötti sodrásával könnyen befúrhatóak külső oldalról a csontra merőlegesen.

A tűk műanyag kónuszán át egy másik tűvel ugyancsak kézzel átfúrva rögzíthetők egymáshoz.

A belső oldalon a tűk szárát egymás felé hajlítjuk.

A túllógó részeket levágjuk, és leukoplaszttal egymáshoz rögzítjük.

A felesleges műanyag részeket is levágjuk, és leukoplaszttal elburkoljuk, hogy ne sértse a madarat, és ne akadjon bele nagyon semmibe.

A sebet kötés helyett alumínium spray-el fedem.

Eddig kész lenne, de sokáig járt a lábfej oldalán, labujjai mankós állásba merevedtek. Ezért azokat is normál helyzetbe kell hozni, hogy a talpán járjon. Egyenként, leukoplaszttal hátra feszítve a csüdhöz.

Sorban és több rétegben minden ujját a megfelelő pozícióba.

Kész.

Kelj fel, és járj!

Dr. Déri János

A látogatás szünetel, kizárólag betegátvétel!

Kedves látogatóink, szimpatizánsaink!
Tekintettel a kormány tegnapi rendelkezéseire és a jelenlegi járványügyi helyzetre, a Hortobágyi Madárpark 2020 március 17.-től visszavonásig bezárja kapuit a látogatóforgalom előtt.
Félreértés ne essék, továbbra is mindent megteszünk a sérült madarakért. Itt vagyunk, ellátjuk betegeinket, és újakat is fogadunk. A rendelkezés látogatásra vonatkozik.
Kérjük, intézményünket csak sérült madár esetén, vagy csak feltétlenül szükségszerű, hivatalos ügyekben keressék fel személyesen!
Megértésüket köszönjük!
U.I: Vigyázzunk magunkra és egymásra egyaránt!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Róka helyett egerészölyvet fogott a hurokcsapda

Ünnepi madármentés: Március 15.-én, a madarak szabadon
engedése közben rendhagyó esethez hívtak minket.

 „Legális” hurokcsapda (igen, jól olvasta, sajnos ez még legális) róka helyett ölyvet fogott. Ha a rugó jól lett volna beállítva, és nem hibásodott volna meg, és a beton alatti lyukba a galamb csali nem lett volna látható, és a vadőr hamarabb kiszabadítja, akkor nem vágta volna le a lábát. Így több szerencsétlen körülmény együttes hatása okozta a véletlen balesetet, magyarázta kérdésünkre a csapda forgalmazója. Ilyen esetük még nem volt.. Lehet, hogy az első eset, de lehet, hogy nekik a sokadik, melyről mélyen hallgatnak. De egy is sok. Ezért nem jó a hurokcsapda, sem a hattyúnyak. Ha feltétlenül rókafogásra van szükség, maradjunk inkább a ládacsapdánál!

Dr. Déri János

Dr. Déri János és a madár megtalálói

Alább a helyreállító műtét fotódokumentációját mutatjuk be. Kérjük, csak erős idegzettel és szakmai érdeklődéssel görgessen lejjebb!

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A madár lába kis híján leszakadt, a legtöbb rendelőben amputálták volna.

A madár lába kis híján leszakadt, a legtöbb rendelőben amputálták volna.

Letisztítva, hidratálva már máshogy nézz ki, sőt, a lábfej is vérzik, vagyis él!

A csontot velőűrszegzéssel, rögzítettem, majd az inakat varrtam össze vékony, felszívódó fonallal.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Az ujjnyújtók után a hajlítók következtek.

Végül a bőrvarrás.

Kész

És a madár is felébredt.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A szabadságharcra is emlékeztünk - Gólyák szabadon engedése

Március 14-én és 15-én hagyományainknak megfelelően 20 éves gyakorlatunk szerint kokárdával engedtük el az átteleltetett gólyákat. A szalagot olyan módon rögzítettük, hogy az a gólyák repülése után hamarosan lelesik a madárról, így élettevékenységét nem befolyásolja. 12 fehér gólya, 8 egerészölyv, 2 fekete rigó, és 2 keleti sün nyerte vissza a szabadságát.

Videó a szabadon engedésről:

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Mit kell tudniuk ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a szabad életre?

Először is legyenek tökéletesen egészségesek. Nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is. Nem elég perceken keresztül körözve repülni tudni az 50 méteres röpdében, mely 2006-os megépülése óta máig a legnagyobb az országban, hanem akarni is kell tudniuk repülni. És félni is kell tudniuk. Augusztusban vége volt a gondtalan gyerekkornak, amikor mindent a szájukba kaptak, és szüleik, vagy mi, a pótszüleik mindenről gondoskodtak, amire szükségük volt. De a szülők elmentek, a pótszülők pedig betették őket egy gladiátorképzőbe. Ez kezdődött a Kisröpdében, vagy túlélő röpdében, ahol 25 méteres távon repülhettek a rájuk mozduló röpképtelen, de azért veszélyes sasok elől. A táplálékukért is meg kellett küzdeni nemcsak a sasokkal, hanem egymással, és a röpdében lévő egerészölyvekkel is. Csalódniuk kellett mindenben és mindenkiben. A villanyoszlop, mely a fészküket tartotta és a legmagasabb, és ezért a legbiztonságosabbnak tűnő pont a röpdében, ráz. Nem is kicsit, de nem annyit, hogy ártson. Arra pont elég, hogy ne akarjanak másodjára is rászállni. Ugyanígy a köztük feszülő légvezeték, mely szintén ráz, ha szárnyukkal megérintik. Abban is 8000 Volt feszültség van, de veszélytelen áramerősség, mint a villanypásztorban, mert valójában az.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Csalódtak az ott lévő többi, idősebb gólyában, akik nem etetik, sőt verik őket, hogy elvegyék a táplálékukat. Csalódtak az emberben, aki eddig kedves volt, most meg érzékelten. A táplálék kérő hangjukra nem reagál, és nem ad enni, csak akkor, amikor itt az etetés ideje. Nemcsak érzéketlen, hanem durva is. Időről-időre megjelenik egy hosszú bottal, és közben valami elviselhetetlenül hangosan durrog. Kívül már hallatszik, sőt látszik is, hogy jön egy autó. Ezután jön a hajkurászás. Mindenki menekül, és a akit elér a hálójával, azt megfogja és elviszi. Beteszi egy nagyobb röpdébe, ahol ugyan ez történik, csak még jobban. Még több gólya, még több ölyv és még több sas, sőt ezek már repülnek is, és nem viccelnek, ha a gólya nincs résen. És még több ember. Ha meg lehet pihenni a legmagasabb, és legbiztonságosabbnak tűnő ponton, a kilátó tetején, akkor bejönnek és elzavarnak. Ha jön az autó, abból baj lesz. Mert jön a durrogás és a hajkurászás. Ha megfognak, jaj neked! Ne bízz semmiben és senkiben, csak magadban. Azért van a csőröd, hogy verj oda vele, ha kell. De ha nem kell, ne keresd a bajt. A sasokat tiszteljed. Az embert és a dolgait messzire kerüld el. A durrogtatókat főleg. Az autókat is. A villanyoszlopot és a vezetéket is. Ha megfognak és egyszer kint elengednek, le ne szállj, menj világgá, és soha ne hagyd magad megfogni, mert ha elkapnak, visszatesznek a röpdébe és kezdődik minden előlről...

Fotógaléria:

2020 Március 14-15

Bizony ezt kell átélniük, mielőtt nyakukba kerül pár másodpercre a kokárda, hogy emlékezzünk azokra, akik megmutatták 1848-ban, hogy mit ér a Szabadság. Mindezt azért, hogy szabadok legyenek, és azok is maradjanak. Miért kell ez? Miért nem lehet elengedni őket csak úgy, minden felhajtás nélkül? Hadd idézzem magamat, a tavaly ugyan ezen alkalommal ugyanitt írt cikkemből: „Ez Hortobágyon már hagyomány, azzal, hogy nemzeti színű szalagot teszünk rájuk, mi így tiszteljük meg az ünnepet, A szalag leesik róluk, amint elrepülnek, mert cellux-szal rögzitjük a tollukhoz, így nem akadnak be vele sehova, és nem is kerül méltatlan helyzetbe nemzeti szimbólumunk. Ez a gólyáknak mindegy, de nekünk nem. Az önkormányzat ilyenkor megkoszorúzza a hortobágyi Csárda falán a Petőfi emléktáblát, mert a költő egyszer itt járt, és írt is egy verset a csaplárosnéhoz. A neve viszont összefonódik a Szabadságharccal. Március 15. különleges nap.

Az m1 híradójából:

De mi köze van a gólyák elengedésének e nevezetes dátumhoz? Nagyon is sok. A forradalmak tavasszal kezdődnek. Julius Caesart is március idusán ölték meg. Nem véletlenül. A gólyák tavasszal érkeznek. És éppen március idusán. Ennek közös oka van: a hormonok, melyek emberben-állatban ilyenkor szabadulnak fel az indulatokkal együtt. Ha tovább benn tartanánk őket, akár egy nappal is, a röpdében is kitörne a forradalom. Mint ahogy az elengedésre alkalmatlanok között is történik. Évek óta együtt tartott, nem repülős feketerigók hímjei is ilyenkor ölik meg egymást, ha nem figyelünk oda eléggé. Ezért ezek szabadon engedése az időjárástól függetlenül nem kegyetlenség, hanem előrelátáson alapuló döntés, természeti szükségszerűség.”

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

A Madárkórház Alapítvány minden madarat csak abban az estben enged szabadon, ha előtte megvizsgáltam, és a szabad életre alkalmasnak találtam. Akkor is megvizsgáljuk őket, ha korábban már teljesen egészségesek voltak, és teljes mértékben felkészültek a szabad életre, mind fizikailag, mind mentálisan, és csak a kellő időt kellett kivárniuk a tél elmúltáig, mert az utolsó pillanatban, akár a befogáskor is megsérülhetnek. Mindig van olyan gólya, melyet az utolsó vizsgálatkor itt tartunk, vagy elengedés után valamiért visszafogunk. A teleltetett gólyák tartásuk alatt csekély mértékben, de megszokják az ember közelségét. Még akkor is, ha a látványkórházban az egyirányú átláthatóságot biztosító fóliázott üveg mögött lábadoznak, és nincs tudomásuk az emberi jelenlétről. Az úgynevezett vadító röpdében való gyakorlatozás, és az onnan való befogás után a sok látogató között elengedett gólyák (és más madarak is) viszont kézből elengedve kapnak egy olyan impulzust, ami számukra szándékosan nem kellemes, de arra készteti őket, hogy visszanyerjék természetes vadságukat, és az embertől biztonságos távolságot tartsanak. Sok éves tapasztalat, hogy amelyeknél ez kimarad, nem állnak tovább, hanem a madárpark közelében maradnak. A kórházunkból szabadon engedett gólyák közül az ivarérett, korábban már máshol fészkelő egyedek többnyire azonnal visszatérnek fészkükhöz, az első fészkelők a közelben próbálnak fészket foglalni, mely során az ugyan akkor megérkező vad gólyákkal kell vetélkedniük. Ők, és a még ivaréretlen fiatalok ahogy ősszel, úgy tavasszal is a park körül maradnak még egy-két hétig, és etetésükről gondoskodunk, illetve ha valamelyik egyedet úgy ítéljük meg, hogy mégsem teljesen alkalmas a szabad életre, akkor azt vissza tudjuk fogni. Amelyiket meg lehet fogni, mert hagyja magát, azt meg is kell, mert nem vadult el eléggé, és néhány ilyen feldobós gyakorlat után sokszor változik a helyzet, de egy részük minden igyekezetünk ellenére mint háziállat marad a parkban. Különösen így van ez a kézből nevelt gólyákkal, melyeket nem lehet mindig teljesen elvadítani az embertől. Ezért, ha tehetjük, inkább adoptáljuk őket vad, vagy földön fészkelő gólyákhoz. Amint repülősek lesznek, jön a villanyoszlopról leszoktató túlélő röpde, utána a parkban fészkelő 10 pár vad gólya és fiataljai tanítják meg nekik, hogy hol és hogyan kell táplálékot szerezni, bogarászni.  Bár itt nincsen üntyümpüntyüm, cukiskodás és lakásba bejárás, helyette gólyaiskolában vad társaikkal együtt nevelkedve kiképzés van, és túlélésre való felkészítés, egyfajta gladiátor képzés, a nem megfelelőket nem hagyjuk, hogy kiselejtezze a természet. Őket befogjuk és háló alatt tartjuk, nehogy elkóborolva, vagy elvonulva rossz szándékú emberek, afrikai bennszülöttek zsákmányai, vagy gyilkos villanyoszlopok áldozatai legyenek.

Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!

Más a helyzet azokkal, melyeket valahol ott akarunk tartani valamiért. Leginkább azért, hogy oda szokjanak, sőt, oda fészkeljenek. Ezeket nem az elvadító, hanem a repatriáló, azaz visszahonosító módszerrel engedjük el. Ez azt jelenti, hogy az elengedés helyén egy szoktató röpdében tartjuk őket több héten át, ahonnan kilátnak és megbarátkoznak a környékkel, vágynak a látóterükben elhelyezett fészekre, megszokják, hogy ott mindig van táplálék, és ha kinyitják a röpde ajtaját, akkor onnan ki-be járva, a táplálékra visszatérve helyben maradnak, mert ezt akarjuk. Ezért ilyenkor nincs zavarás, nincs sok ember, nincs hajkurászás és erőszakos befogás, feldobás, hanem finom bánásmód és etetés. Ezzel a módszerrel megfészkeltettünk már gólyákat olyan helyeken, ahol évtizedek óta nem fészkelt gólya, mint pl, Szőnyben, ahol 25 év után ugyan arra a plébánia kéményére rakott fészket, ahol valaha is volt gólyafészek és tavaly a Balmazújváros határában lévő Virágoskút tanyán. Szőnyben a nagy sikerre való tekintettel ismétlést kértek a helyiek és kapnak is. Virágoskúton szintúgy, mert a gólyák közrehatásával további gyermekáldásra számítanak.

Dr. Déri János

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

süti beállítások módosítása