A mai napon, 2020.04.07.-én szentesi madármentő állomásunkról újabb sérültek érkeztek a Madárkórházba. Egy szárnytörött kuvik, és egy patkánycsapdába szorult süni. Doktorunk képes beszámolója következik.
Megérkezett Szentesről a szállítmány.
Zsilipelés után Fülöp Miklós, a szentesi mentőállomásunk önkéntes segítője kellő távolságtartással átadta a sérülteket.
Nekilátok egyedül, mert a munkatársak hátul dolgoznak a röpde mögött. Meg hát így a biztonságosabb járvány idején.
Pár nap elteltével stabilizálódott az állapota a belső vérzést is szenvedett egerészölyvnek és szürke gémnek annyira, hogy alkalmasak legyenek a műtéti altatásra.
A szürke gém Szentesről, az egerészölyv Hencidáról érkezett kórházunkba. Mindkettő felkarcsonttörést szenvedett, melyet műtéti úton lehet orvosolni. Az egerészölyvnek ezen kívül a lába is tört. Beérkezésükkor viszont állapotuk nem engedte az altatást, így szükség volt állapotuk infúziós stabilizálására. Sérüléseiket pedig átmenetileg kötéssel és sínezéssel rögzítettük.
Vizsgálatuk az alábbi videóban látható:
Nem akarsz lemaradni videóinkról? Iratkozz fel youtube csatornánkra:
Mára sikerült őket a műtétre felkészíteni. Az egerészölyv esetében sajnos nem volt teljesen komplikációmentes. Tekintve, hogy a csont 5 darabra tört, ezért az altatás több mint 2 órát vett igénybe, ami alatt volt, hogy leállt a légzés és szükség volt újraélesztésre is. Nagyon aggódtunk, de a beavatkozás végén fellélegezhettünk. A madár felébredt, azóta már magához is tért.
Lentebb bemutatjuk az ő helyreállító műtétjüket is. Kérjük, csak szakmai kíváncsiságból, információszerzés céljából görgessen tovább!
A szentesi egerészölyv felkarcsontja 5 fele tört. A váll felőli, egyben maradt törvéget velőűrszegzéssel már rögzítettem a középdarabbal, de az hosszában szilánkokra hasadt. A könyök felőli törvég is hosszában két felé tört.
A középdarabb szilánkjait varrással rögzítés egymáshoz, a 2.0_ás varrófonal részére zöld kónuszú injekciós tűvel fúrtam lyukat a csonton. A két sziliánk közötti eret nem kéne eltrafálni…
Bent van a fonal az egyik szilánkban.
A másikban is, és az ér is megvan.
Összeillesztés
Egy csomó,
Két csomó.
Másik szilánkban is bent a fonál.
Itt két-két lyukon át az injekciós tűvel, mint fonálvezetővel fűztem be a fonalat.
Összehúzzuk a szilánkokat.
Megcsomózás után még egy körbefutó fonalcerclage is szükséges volt.
A váll felőli, már szilánk-varrott törvéget szintén egy körbefutó fonalcerclage-zsal erősítettem, és még két Kirschner drótot vezettem be a velőüregbe, a már bent lévő kettő mellé.
A törvégeket retrográd velőűrszegzéssel egyesítettem négy fémrúd végigvezetésével a váll felőli törvégből a fonallal rögzített, szilánkosra tört középdarabon át a könyök felőli törvégbe.
A szilánkokat több körbefutó fonalcerclage-zsal erősítettem egymáshoz.
A röntgen szerint is minden a helyére került.
Következő páciens a felkar törött szürkegém...
Av áll felőli törvégbe 3 Kirschner drótot fúrtam be.
A törvégek "össszecsapolása" után egy körbefutó fémcerclage is szükséges volt a jobb illeszkedéshez.
A bőrseb varrása után készen is vagyunk.
A röntgenen látszik, hogy összesen 5 Kirschnert tettem be, melyek stabilan tartják a felkart, kötés sem kell.
A másik oldalon egy régi, szögben forrt orsócsont törés is látható, de ezzel nem kell foglalkozni, mert nem jelent funkció kiesést.
A mára kialakult járványhelyzet a lakosságot ugyan érinti, de a természet rendjét nem állítja meg. A madárvilág továbbra is él, szaporodik, táplálkozik, és sajnos sérül is. Így amellett, hogy bár látogatókat nem fogadhatunk, a higiéniai szabályok szigorú betartásával és fokozott odafigyeléssel fogadjuk, és ellátjuk a hozzánk érkező beteg madarakat. De ebben a cikkben most nem a szomorú hírekről szeretnénk beszámolni, abból van elég így is. Inkább írunk egy kicsit életünk boldogabb pillanatairól:
Eljött a tavasz… A természet megújulásra, reprodukcióra készteti élő alkotóelemeit. A tél elmúlásával egy új év, egy új jövő kezdődik. Újra élet költözik oda, ahol eddig hideg és élettelen csend honolt. Az élővilág feléled, és nem késlekedik. A növények zöld hajtásokat, virágokat hoznak. Vermelő, téli álmot alvó állataink felébrednek. Megérkeznek vándorló madaraink téli szálláshelyükről, természetesen régi fészkük felújítására, benépesítésére. Hallgatnak a természet hívó szavára, szaporodni és sokasodni vágynak, hogy utódaik birtokba vehessék a kitárulkozó természetet.
Így történt ez a nálunk lakó áttelelt, valamint tartósan sérült madarakkal is. Ösztöneik arra sarkallták őket, hogy utódoknak készítsenek elő új életet. Az Afrikából visszatérő gólyákkal összehangoltan, ugyanazon napon gólyakertünkben, ölyvkertünkben és röpdénkben is megindult a fészeképítési láz.
Gólyakertünkben jelen pillanatban három, földre helyezett gólyafészeknél tartunk. Az egyikben már három, a másodikban egy tojás várja hogy fióka kelhessen ki belőle, a harmadikban pedig még most járják a násztáncot a szülők.
Az építkezést párválasztás, majd komoly hatalmi harcok előzték meg a legmegfelelőbb helyért. Végül kialakult a sorrend. Reméljük, minél nagyobb sikerrel fészkelnek… A mi dolgunk egyenlőre csak annyi, hogy biztosítsuk nekik a megfelelő biztonságot, nyugalmat, no és persze az elegendő fészekanyagot.
Így udvarolnak gólyáink:
Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!
Röpdéinkben szintén tartósan sérült, röpképtelen gólyáink a számukra kihelyezett lépcsős építményekre elkezdték hordani gallyaikat. A kisröpdében egy gólyapár fészkel pillanatnyilag. A nagyröpdében pedig a négy fészkelő helyből itt egyenlőre kettőbe költöztek gólyák. Hogy miért nem mind a négybe mint tavaly? Annak is szokatlan az oka:
Gólya fészket foglaltak a rétisasok.
December helyett most, ami már nem lehet annyira komoly fészkelési szándék, inkább a dominancia kifejezése, de a 10 éve ott fészkelő, és a sasokat tisztes távolság tartásra bíró gólyapártól most Szelídke elbitorolta a fészket. Ő az, aki 4 éves, már ivarérett, de nem tenyészérett, immatur tojó, akinek nem volt megfelelő Bogyó a 9-es kórteremben. Viszont a röpképes Bogyó helyett most egy félszárnyú hímmel kaptuk rajta a fészekben.
Nem csak a röpdéink és gólyakertünk lakóit, a gólyákat és a rétisasokat érintette meg a természet hívó szava, hanem az “ölyvkertünkben” üldögélő szelíd, emberhez szokott madarainkat is. Helyüket, ülőfájukat egyre intenzívebben védik. Közeledésünkre hol hívogatóan sipákolnak, "hápognak", hol elutasítóan cirregnek. Sába, a pusztai sas és Csacsogó szintén sürög, forog, rendezkedik. Fészekkezdeményükön napról napra többet ücsörögnek. Mint az minden évben megszoktuk tőlük, hamarosan nekik is érkezik az első tojás.
Sajnos viszont nekik már nem lehetnek utódaik. Neveltetésük után az őket gondozó emberek jelentik számukra a fajtársat és párjaikat. Emiatt persze nem akarjuk őket megfosztani a tavasz örömeitől. Ők szeretnének fészkelni, tehát hagyjuk nekik. Ha tojásaik tényleges szaporodási aktus hiányában terméketlenek is lesznek, a lehető legnagyobb odaadással, lelkiismerettel fogják őket őrizni fészkeikben…:)
Sába fészkét rendezgeti:
Nem akarsz lemaradni további videóinkról? Iratkozz fel youtube-csatornánkra!
Fészekrakó programot indítottunk tehát tartósan sérült madaraink számára. Természetesen nem jár hitellel, kötelezettségekkel, elvárásokkal… Elég fizetség számunkra, ha egyáltalán megtisztelnek minket azzal, hogy pont nálunk adnak életet utódaiknak. Igyekszünk mindent megtenni, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.
A madarak szaporodási ciklusa ugyanis igen érzékeny. Ellentétben más állatfajokkal szexuális képességeik megszűnnek ha életkörülményeik nem megfelelőek. Ha nincs meg a megfelelő nyugalom, túl sok a zavarás, kevés a napfény, nincs elég táplálék, fészekanyag vagy napfény, a tojók máris képtelenek lesznek tojást rakni. Hormonháztartásuk visszaáll az asszexuális időszaknak megfelelő állapotra. A természet úgy programozta őket, hogy ha a szaporodás kicsit is kérdéses, elsősorban saját túlélésükkel foglalkozzanak, az utódtervezést pedig halasszák későbbre. A tojók progeszteron és ösztrogén szintje visszacsökken. Az esetleges stressz hatására pedig a kortikoszteroidok szintje megemelkedik, minek hatására agresszívabbak lesznek. Tehát inkább túlélnek, mint örülnek. Mesterségesen körülmények közt tartott vadmadaraknál gyakran okoz hasonló problémát a tartás által okozott stressz. Életben maradnak, de nem szaporodnak. Szabadnak születtek, utódaikat is akként kívánják felnevelni…
Állatkertekben, állatmenhelyeken a tartási körülmények megfelelőségének mutatója, hogy szaporodik e vajon az adott állat. Ha nem, még nem biztos, hogy nincs megfelelően ellátva. De ha igen, az egyet jelent azzal, hogy megszokta, elfogadta környezetét, biztonságban érzi magát, mindent megkap, amit a természetben is megszerezne magának.
Ezért tölt el minket akkora örömmel tartósan sérült pácienseink fészkelési hajlama. Nem volt hiába fáradozásunk, sikerült megfelelő körülményeket biztosítanunk betegeink számára. Otthon érzik magukat… Örülnénk, ha tavalyhoz hasonlóan idén is egészséges fiókákkal gazdagítanák a természetet, ha őket már nem is tudjuk szabadon engedni.
Újabb hurokcsapda fogott ölyvet egy héten belül. Ha jól van felállítva és beállítva nem fogja meg az ölyvet, csak a rókát. A csapóvasnak ki kellene oldani, ha az állat vergődik, de nem old ki. Ha gyakrabban ellenőrzik, még sérülés nélkül kiszabadíthatták volna. De nem tették és ennek is levágta a lábát. Nem a csapda, hanem a vergődés.
2016 júliusa óta kötelezőnek kellene legyen, hogy
kizárólag erre képzett személyek használhassanak csapdát a nemzetközi kíméletes
csapdázási szabványokról szóló megállapodás alapján. Magyarország más
tagállamokkal együtt ebben lemaradásban/kötelezettségszegésben van. Kíváncsi
volnék miként telepítették, csalizták és állították be a kioldási erőt,
valamint ellenőrizték-e naponta.
Egy hét alatt két ölyv súlyos lábsérülése nem a szerencsétlen körülmények és véletlenek összejátszása, hanem szakszerűtlen alkalmazása oktatás és vizsga nélkül kiadott hurokcsabdáknak. Ez nem egy legális csapda okozta véletlen baleset, hanem gondatlanságból elkövetett természetkárosítás.
Lentebb bemutatjuk az ő helyreállító műtétjét is. Kérjük, csak szakmai kíváncsiságból, információszerzés céljából görgessen tovább!
Az 1 mm vastag véna és 1/2 mm-es artéria varrásához - 2 milliós operáló mikroszkóp híján - hogy lássam a hajszálnál vékonyabb 8.0-ás varrófonalat, 5 dioptriás szemüveg és nagyító lámpa kell. Emellett ne remegjen a kezem, mert bele kell találni az ér lumenébe, és a falat a másik falhoz ölteni, megcsomózni anélkül, hogy ne szakadjon ki, ugyanezt több helyen...
2 óra múlva erek összevarrva, izmok összevarrva, inak összevarrva, csont egyben.
Bőrvarrás után egyben a láb.
Hogy ne rotálódjon a láb a törött csontot rögzítő, hossztengelyt képező acél velőűrszeg körül, külső rögzítéshez egy-egy átmenő fémpálcát fúrtam be oldalról a csontba.
A fémpálcákat egymáshoz hajlítva kábelkötegelővel rögzítettem. Ez a belső rögzítéssel együtt fixen tartja a csontot. 6 hét után ha össze forrt, mindent kiszedünk.
A téli Hortobágy rendszeres vendége az évről évre visszatérő hósármány. A 80-as, 90-es években még ezres, de sok esetben kétezres csapatai is megfigyelhetők voltak. Áttelelő példányok a Kis-Balatonnál vagy a Duna mentén is lencsevégre kerülhetnek. Költési időben rovarokat fogyaszt, és utódait is szúnyogokkal, lószúnyogokkal, lepkékkel és pókokkal eteti. Testhossza 16-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 32-38 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kicsit kisebb a hímnél. Háta, szárnya és farka sötét, a többi része piszkosfehér.
Fotó: Morvai Szilárd
Gyakran szántóföldeken, lucernásokon, kukoricatarlókon, földutak peremén ismegfigyelhető. Költőterülete a tundra vidéke, fészkét a tojó fűszálakból és mohából a földre építi, amit aztán tollakkal bélel. Hazánkban szikes puszták közelében és vizes élőhelyek környékén bukkan fel. Magyarországon pusztai növényfajok magvait fogyasztja, mint például a bárányparéj magja, de a sziki üröm, a sóvirág, a bajuszpázsit és más sziki növények magjait sem veti meg. A kakaslábfű, a parti laboda, az angolperje, és a sziki budavirág magja is szerepel az étlapján.
De a szaporodó helyén jelen lévő sziklás területekhez, köves vízpartokhoz, zuzmós tundrához hasonló közegben például a Balaton partján is megfigyelhető évről évre. Ilyen közegben csak rendszerint néhány egyed figyelhető meg. Csapatba verődve érzékenyebb, egy két példányos felbukkanásai közben rendszerint közelebb is engedi a kíváncsi megfigyelőt.
Fotó: Morvai Szilárd
Azt hihetnénk, hogy egy ilyen
harcban edzett kis északi fajt nem fenyeget veszély. De sajnosez nincs így. A
klímaváltozás komoly kihívást jelent a hósármánynak is. A rovaréletfejlődése és ezáltal a populációs
csúcs korábbi időpontra tolódik, a költés ideje azonban nem változik és
lezajlanak a rajzások, melyekből etetné a fiókákat. Így nem a
megfelelőidőszakban áll rendelkezésre a nagy mennyiségű rovarzsákmány melynek
eredménye évről évre kevesebb, megfelelően táplált utódot jelent. Másik negatív
klímaváltozási közvetett tényező, hogy a számos faj számára egyre jobban
tolerálható a hósármány élőhelyén lévő megváltozott klíma, így benyomulnak
olyan fajok, amelyek korábban nem voltak ott jelen, ezáltal konkurensei lettek
a hósármánynak, valamint a vörös róka elterjedése is északabbra tolódott, ami
számos fészket kifoszt.
