Turáról hozták. Maszkban, kesztyűvel, kézfertőtlenítővel fogadtam a beteget a kamarai protokoll szerint. Az idős gazda otthon, a fuvart intéző lánya és veje kint, én a műtőben egyedül bent.
A csüdje fél éve eltört, sínbe téve ferdén és befelé csavarodva forrt. A lábfej oldalán járt, kifekélyesedett. Az egyik szakállatorvos kolléga lemondott róla, a másik felhívott, hogy amputáció és műláb megoldásban tudok- e segíteni.
Jobb megoldásnak tartom a nálunk rutinszerűen végzett lábforditó műtétet. A bőrt hosszában, a csontot keresztben elvágni, és helyére fordítani.
Sebet bevarrni, fekélyt kimetszeni és bevarrni.
Ezután a normál helyzetbe hozott láb rögzítését fixateur externe, azaz külső fémes rögzítés kis méretű állatokra általam kifejlesztett alkalmazásával oldottam meg. Törvégenként legalább 2 megfelelő méretű injekciós tű fúró használata nélkül, a tűk ujjaim közötti sodrásával könnyen befúrhatóak külső oldalról a csontra merőlegesen.
A tűk műanyag kónuszán át egy másik tűvel ugyancsak kézzel átfúrva rögzíthetők egymáshoz.
A belső oldalon a tűk szárát egymás felé hajlítjuk.
A túllógó részeket levágjuk, és leukoplaszttal egymáshoz rögzítjük.
A felesleges műanyag részeket is levágjuk, és leukoplaszttal elburkoljuk, hogy ne sértse a madarat, és ne akadjon bele nagyon semmibe.
A sebet kötés helyett alumínium spray-el fedem.
Eddig kész lenne, de sokáig járt a lábfej oldalán, labujjai mankós állásba merevedtek. Ezért azokat is normál helyzetbe kell hozni, hogy a talpán járjon. Egyenként, leukoplaszttal hátra feszítve a csüdhöz.
Sorban és több rétegben minden ujját a megfelelő pozícióba.
Kész.
Kelj fel, és járj!
Dr. Déri János
