Akik ezután fognak ellátogatni hozzánk új munkatársakkal is találkozhatnak a Madárparkba. Amikor megjelentettük a munkalehetőség hirdetését kaptunk egy kis kritikát is, hogy túl magasra tettük a lécet, de volt, akinek szent meggyőződése volt, hogy olyan ember, akit mi keresünk, nem létezik. A lécet tényleg magasra tettük, de egyáltalán nem megugorhatatlanra. És, bizony többen is vették az akadályt, többen, mint ahány álláshelyünk volt. Az új munkatársakra két okból van szükség, üresedés lett, hiszen mentek el dolgozók, illetve eltökélt szándékunk, hogy újabb programokkal, szolgáltatásokkal kedveskedünk vendégeinknek. És ami a legfontosabb, nem csak az új csapattagoknak tettük a lécet magasabbra, hanem magunknak is emeltünk egy kicsit. Még több szakmai programot szeretnénk szervezni, táborokat, továbbképzéseket, turisztikai téren is ideje továbblépnünk, és ami a legfontosabb, szeretnénk, ha a hozzánk bekerült madarak még több odafigyelést, gondoskodást kaphatnának. A tartósan sérült madarainkból minél többet szeretnénk szaporításba állítani, hogy ezzel is szerepet vállaljunk hazánk természeti értékeinek megóvásában. Ehhez és a további tervekhez feltétlen szükségünk volt több és szakképzettebb munkatársakra. A szakmai munka mellett azt is célul tűztük ki, hogy erősítsük a köteléket új és régi dolgozók között, önkéntesek és dolgozók között. A terveink szerint a látogatók még színvonalasabb és folyamatosan bővülő szolgáltatásokat tapasztalhatnak majd a háttérben folyó szakmai munka pedig ugyan olyan úttörő lesz, mint tizenhét évvel ezelőtt a madármentés, a Madárkórház elindítása volt. Rögös út lesz, amiben nyi
lvánvalóan lesznek kudarcok, de biztos vagyok benne, hogy sikerek is, és a legfontosabb biztosan meglesz, a szakmai és a társadalmi támogatás. Hiszen ehhez a munkához nem csak a munkatársak kellenek, hanem a támogatók is, anyagi, erkölcsi és szakmai támogatók. Olyanok, akik bíznak bennünk, akkor is, ha minden erőfeszítésünk ellenére, nem tudunk megmenteni egy madarat, nem sikerül kikeltetni egy tojást, vagy felnevelni egy fiókát. Ez is hozzá tartozik a munkánkhoz, ez is része az életünknek és ez is része a sikernek, mert sokszor kitaposatlan úton járunk, ilyenkor nincs szakirodalom, nincs tapasztalt mester, tanszék, egyetem, akikhez fordulhatnánk. Ezekhez a kihívásokhoz kerestünk embereket, ehhez pedig magasra kellett tennünk azt a lécet.