Szeretettel köszöntjük minden kedves olvasónkat, régi és leendő támogatónkat, 1 %-ot felajánlókat, segítőinket, madarat bejelentőket, madarat mentőket, és örökbe fogadókat, látogatóinkat, régi és leendő önkénteseinket, régi és új munkatársainkat, együttműködő partnereinket, más társszervezetek munkatársait, segítőit, támogatóit, honlapunk olvasóit és facebook oldalunk követőit, és minden régi, új és leendő állat- és madárbarátot. Kívánunk mindannyiunknak egészséget, boldogságot, anyagi és lelki gazdagságot, emberi kapcsolataikban, családjukban, gyermekeikben sok örömöt, sok boldog állatot, sok boldog éneklő és magasan szálló madarat, napsütést, és jó időt, jó szelet, és jó szerencsét és Isten áldását a 2017. Új Évre!

Új évet kezdünk. Minden új lesz. Új koncepció, új kuratórium, új dolgozók, új önkéntesek, a szezonra felújított kórház, berendezés, új labor, hűtőkamra, sasröptető, kutya futtató, a madárparkban új pallóút, felújított játszótér, új virágoskert, felújított szállásépület, új kemence és szabad téri főzőhely, madármentő táborok, továbbképzési rendszer, és reméljük, hogy új állatorvosok is lesznek.

Ezek az új terveink, melyekről már nem annyira új igazgató helyettesünk, Konyhás István korábbi írásaival összhangban lépésről lépésre számol be. Ebben a lapszámunkban a kórház padló és falburkolatának felújításáról, a műtő berendezéséről, és a hűtőkamráról, és az önkéntes rendszerünk átdolgozásáról ír. További lapszámainkban a soron következő, aktuális eseményekről tájékoztatja kedves olvasóinkat.

Az új dolgok mellett a madarak és a problémák a régiek. Az emberi civilizáció okozta balesetek, az áramütés, a mérgezések jelen vannak, és továbbra is adnak munkát mindannyiunknak. De itt is van új: megjelent a madárinfluenza is, mely úgy tűnik, végigsöpör Európán. Az országot és a megyét elérte, de kórházat elkerülte, és bízunk, benne, hogy az újonnan beérkező betegek elkülönítésével és a hamarosan elkészülő vakcina megelőző alkalmazásával megakadályozhatjuk a bent ápolt, mintegy 300 madár megbetegedését. Továbbra is fogadjuk a betegeket, de az óvintézkedések a költségeket növelik. Ehhez továbbra is várjuk a támogatásaikat és az 1%-ot!

Máshol is újítanak, nem biztos, hogy számunkra kedvezően. A Fressnapf új vezetője még tavaly olyan rendelkezést hozott, hogy a Pusztadoktor Magazint, melyet már 10 éve, mint támogatónk valamennyi áruházukban elhelyezték, és ahonnan olvasóink jelentős része is hozzájut, a továbbiakban nem fogadják, mert csak saját reklámkiadványaikat kívánják terjeszteni. A vezető meggyőzéséhez szívesen vennénk támogatóink csatlakozását a facebook oldalunkon indított aláírásgyűjtéshez. Ha nem sikerül meggyőznünk az együttműködés folytatásáról, a Tesco és Metró áruházakban próbáljuk meg az újság és már jelen lapszám terjesztését is. Itt is megújulunk.

Tisztelettel és köszönettel:

Dr. Déri János és a Madárkórház Csapata

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek a hattyú szó hallatán Csajkovszkij első balettja villan az eszébe, A hattyúk tava. Azt írják, ez a legtöbbet színpadra állított és legismertebb balett, így e testes, ám kecses madár a sas, veréb, vadkacsa verhetetlenül közismert hármasa mellett vélhetően sokak madár szótárában szerepel. A bütykös hattyú költ is nálunk rendszeresen az ország különböző részein, de télen is sokat látni őket, az emberhez könnyen hozzászokik, sokfelé kenyérrel etetik, gyűrűzéskor vagy baj esetén is közelebb lehet csalogatni őket. Azt a hattyút, amit a Madárkórház Alapítvány munkatársai menekítettek ki a Tisza-tóból január elején viszont nem kellett csalogatni, szegény oda volt fagyva a tó jegéhez. Ahogy rutinos madarászok mondják, ez a madár elég balfék tud lenni, gyakran megtéveszti a nedves útfelület is, a csillogást vízfelületnek nézi, és ott landol, felszállni viszont már nem tud róla. Ahhoz hiányzik a víz taposásakor és nekifutáskor keletkező felhajtóerő, ami a hosszú nyakat és a nagy testet képes a levegőbe emelni. Ez a madár azonban nem jutott el idáig, a nedves tollak odafagytak a tóhoz, az ilyen szorítás pedig könnyen a madár halálához vezethet. Ha nem is fagy meg és pusztul éhen, ragadozók, rókák vagy akár kóbor kutyák is okozhatják pusztulását. Telefonon értesítettek bennünket január első napjaiban erről segítséget kérve a madár számára és kis mentőcsapatunk gyorsan összeállt. Beülő, palló, aláöltözet. Ekkor még egyikük sem tudta, hogy a kalandnak ígérkező akció a több évtizede nálunk önkénteskedő Szűcs Edit számára a vártnál maradandóbb élményé válik. A vékony jég Tikos Gergő, a Madárkórház dolgozója alatt berepedt kicsit, Konyhás István is túl nehéz volt ahhoz, hogy megkockáztassa a bejutást, ráadásul neki fontos szerep jutott a biztosításban, így a legkisebb, legkönnyebb mentőalakulat tag, Edit ment a madárért, a fiúk együtt húzták ki őket.

Később egy másik hattyú, amelyik valószínűleg később került oda, vagy jobb kondícióban volt, kiszabadult és el tudott repülni, neki nem volt szüksége mentésre. Ennek a madárnak viszont igen, nagyon legyengülve találtak rá. Ha nincs az a betelefonáló, nem jut el hozzánk az információ, ha dolgozóink nem mennek el érte, nem érte volna meg a következő órákat sem. De hosszan lehetne sorolni, hány madár menekül meg így, emberi segítséggel. Országszerte több tucat önkéntesünkhöz tudjuk irányítani a segítséget kérőket, akiknek egy része a nálunk szerzett tapasztalatok alapján legalább azt meg tudja állapítani, mi a baj, sőt kisebb sérüléseket kezel is sürgősségi ellátásként, vagy legalább segíteni tud a madár Hortobágyra való eljuttatásában. Több tucat madár sorsa múlik ezen, ami hallva a híreket a fagy elől megmenekülő emberekről, felvetheti a kérdést. Miért madarakat mentünk, és nem embereket. A válasz nagyon egyszerű. Mert nekünk az a dolgunk. Erre szegődtünk vagy szerződtünk, nem is tehetünk másként. Most sem, télen. Ezért kereshetnek önök is bennünket, ha sérült madarat találnak. És ehhez kérjük önöktől továbbra is nagylelkű támogatásukat, adományaikat, és nem utolsósorban a figyelmüket. Néhány madár számára csupán ennyi is elég, ha bajba kerül.

Veres Hajnalka

A tél a kertekbe egy másik világot varázsol. Ilyenkor más arcát mutatja meg a természet. Télen a hólepte kert látványa lenyűgöző. Kora reggel igazán különleges látványt tud nyújtani, amikor még dér és jég borítja a növényeket. Élvezzük ki a tél csodáit is. Sétáljunk ki kertünkbe és készítsünk fotókat a bokrokról, fákról, madarakról, vagyis magáról az alvó természetről. Ezt a legkönnyebben a saját madáretetőnk környékén tudjuk megtenni. Nem csak a természet, a háziak is igyekeznek szebbé, színesebbé tenni a látványt, így az ünnepekben új lakók költözhetnek a fák, bokrok tövébe. Ehhez az interneten nagyon sokféle dekorációs ötletet, madáretető elkészítési módot lehet találni, amik nem csak hasznosak, de a kert díszei is lehetnek. Ezek közül válogattunk össze Önöknek néhány környezetbarát tippet.

A következő etetőhöz, nem kell más, mint egy narancs, valamint magok. A narancsot vágjuk ketté, a gyümölcshúst kaparjuk ki és fonál segítségével akasszuk fel, mint egy kis mécsestartót, és töltsük meg minden jóval. A narancs héja tartós, a színe pedig felüdülés a kopár, fakó tájban. Bármilyen madáretetőt is készítünk kerti madarainknak, nem az etetőnk anyaga, vagy külleme a fontos, hanem az, hogy odafigyeljünk és felelősséget vállaljunk értük. Ha már odaszoktatjuk kertünkbe a madarakat, bizony gondoskodnunk kell róluk egész télen. Minden nap ellenőrizzük az etetőink tartalmát, és ha megcsappan a készlet, töltsük fel azokat rendszeresen!

Állati faggyúval összetapaszthatunk olajos magvakat, ezzel a madarak számára egész télen terített asztalt biztosíthatunk. Ehhez az etetőhöz nem kell más, mindössze néhány toboz, egy kevés állati faggyú, madáreledel és zsinór, hogy el tudjuk készíteni.  A tobozra kössük rá a madzagot, kenjük be jó alaposan faggyúval (ha nincs otthon, az sem baj, mert használhatunk helyette akár zsírt is – de csak ha már tartós fagyok vannak, mert a zsír hamar olvad), – majd hempergessük meg a magokban.

Gál Renáta

A hétvégén érkezett hozzánk legyengülve ez a fiatal Kis kárókatona. Közeli rokonától, a Nagy kárókatonától testmérete különbözteti meg, ami mindössze 45-55 cm testhosszt jelent. További különbség, hogy vonuló, telelni délebbre húzódik. Jóval ritkább is. Szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, Európában sebezhető fajként tartják nyilván. Magyarországon eszmei értéke 100 000 Ft.

Jobban lett, jégre tettük a kis kárókatonát.

Azért a jégre, mert a Hortobágy folyó ezen szakasza ember számára eléggé veszélyes télvíz idején, viszont annál jobb a madaraknak. A település déli részén található egy artézi kút, amiből a meleg víz belefolyik a folyóba, így a szóban forgó szakaszon, nem fagy be. Ez pedig jó telelőhely a vízimadaraknak. Ezért csak a part mentén található kisebb jégfoltokig szabad merészkedni. A kis kárókatona fokozottan védett madár. A legkisebb Európában is előforduló kormoránfaj, körülbelül fele akkora, mint a kárókatona. Csőre arányaikhoz viszonyítva rövidebb, mint nagyobb testű rokonáé. Rendszeres fészkelő 1991 óta, elsősorban a Hortobágyon. Az ezt megelőző évtizedekből alig van költési adata, sőt kóborlóként is kifejezetten ritka volt. Víz alá bukva keresi a 10-15 centiméteres nagyságú halakat, de elfogyasztja a vízirovarokat, kis rákokat és piócákat is. Vonuló faj, ilyenkor már nem kellene itt lennie, tavasszal márciusban érkeznek meg. Hazai költőállománya ezer pár körülire tehető. Ezt a példányt a madárkórház munkatársai fogták be, legyengülten az Árkus folyón. Tollaira sok víz ráfagyott, vélhetően ezért gyengült le. Elengedése után előbb egy fára szállt fel, ez is jól mutatta, hogy a kondíciója megfelelő a szabadon engedésre, kis idő múlva már a folyó gőzölgő vize melletti jégfoltra ereszkedett és a vizet kémlelte.