Ettől az évtől változnak az önkéntesség szabályai a Madárkórház Alapítványnál. Bízom benne, hogy az új, átláthatóbb szabályok még több önkéntest sarkallnak majd arra, hogy ebben a formában is segítse munkánkat. A legfontosabb szabály, hogy csak azok jelentkezését tudjuk elfogadni, akik önéletrajzzal és motivációs levéllel jelentkeznek a madarkorhaz@gmail.com  e-mail címen. Akinek elfogadjuk a jelentkezését, annak további adminisztrációs munkája is lesz a jelentkezési lappal, amit mi küldünk meg a részére. További változás, hogy minden önkéntesnek napi 1000 Ft étkezési hozzájárulást kell fizetnie, illetve egy 5000 Ft értékű egységcsomagot is meg kell vásárolnia (póló, csipeszek, kesztyűk), amivel dolgozik majd a kórházban. Itt lehetőség van arra is, hogy nem megvásárolja, hanem kauciót ad az önkéntes, amit a csomag hiánytalan leadása után visszakap. Új szabály lesz az is, hogy a kórház területe zónákra lesz felosztva. Egy minősítés után dől el, hogy az önkéntes milyen zónába léphet be, milyen munkát végezhet. A plusz szabályokért természetesen mi is szeretnénk adni. A legfontosabb talán, hogy aki nálunk önkénteskedik ezek után, annak megnyílik egy uniós program is, mivel az alapítványunk is akkreditált fogadó/küldő szervezet lett. Ettől az évtől ugyanazok a szabályok érvényesek a Madárkórházban önkénteskedőkre, mintha már ebben, az EVS programban vennének részt. Így bárki kipróbálhatja magát, mielőtt belevág a nagy kalandba. Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) célja a fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt a fiatalok intenzív tanulási folyamatnak lesznek részesei, lehetőségük nyílik egy másik ország és kultúra megismerésére, önmaguk, személyiségük fejlesztésére. Az EVS alprogram keretében 17-30 év közötti fiatalok egyénileg vagy csoportosan kapcsolódnak be nonprofit tevékenységekbe minimum 2, maximum 12 hónapon át. (Hátrányos helyzetű fiatalok bevonása esetén a projekt időtartama min. 2 hét is lehet.) Részt vehet benne minden 17 és 30 év közötti, magyarországi lakóhellyel rendelkező fiatal. Az önkéntes jelöltnek el kell érnie az alsó korhatárt a szolgálat kezdetének időpontjáig, tehát be kell töltenie a 17. életévét az EVS szolgálat kezdő időpontjáig, és nem töltheti be a 31 éves kort a pályázat benyújtásakor.

Minden önkéntes számára napi egy meleg étkezést biztosítunk és természetesen a szállásért sem továbbra sem fizetni. Viszont tavasszal az önkéntes házunk is megújul, így kulturáltabb környezetben tudjuk elhelyezni segítőinket.

A középiskolások részére továbbra is van lehetőség az Iskolai Közösségi Szolgálat letöltésére a fenti szabályok szerint. A részletekről telefonon, vagy e-mailben is lehet érdeklődni Konyhás Istvánnál a +36 (30) 621-2160 telefonon, vagy a madarkorhaz@gmail.com  címen. Bízom benne, hogy az új szabályok, lehetőségek minél több segítőt inspirálnak majd, hogy nálunk legyen önkéntes.

Konyhás István

Bogyó 2 nevű rétisasunk 2011. nyarán érkezett hozzánk Egyekről, ahol a faluközpontban egy háztetőn üldögélt. Ez merőben ritka egy rétisastól, mely azért fokozottan védett, veszélyeztetett faj, mert kevés van belőle. Márpedig azért van belőle kevés, mert nem tud úgy alkalmazkodni a megváltozott környezethez, mint pl, az egerészölyvek,  melyek az út mentén üldögélnek, mezőgazdasági területeken a traktor mögött vadásznak, elfogadják az ember jelenlétét, és nem bánják, ha a fészkük alatt traktoroznak. A rétisas az nem. Ha háborgatják az élőhelyét, akkor elvándorol. Járhatatlan ártéri erdők mélyén fészkel, és ha a fészek alatt, vagy annak 300 m-es körzetében emberi mozgást, mezőgazdasági munkát észlel, otthagyja a tojásait és inkább kihal, de nem viseli el a zaklatást. A fészekből éppen kirepült fiatal rétisasok, bár tapasztalatlanok, de az emberi környezettől ők is távol tarják magukat. Bogyó 2 nem volt ilyen, és meg is volt rá az oka. Súlyos mérgezést szenvedett, nem volt tudatánál, és zavart viselkedése miatt keveredett a házak közé. Amire kiértünk, már nem a tetőn ült, hanem az udvaron fekve hagyta magát megfogni. Lába görcsben volt, remegett, és hányt. Ilyen tüneteket a karbofurán okoz, melyet ragadozók szándékos mérgezésére használnak. 2008-óta kivonták a forgalomból, de a mai napig találkozunk vele, mert az illegális mérgezésre felkészült gazembereknek vannak még készleteik. A Madárkórház műtőasztalán már a szemét is lecsukta, nem mozdult, már a mérgezés végstádiumában, a petyhüdt bénulás szakaszában volt, de a szíve még dobogott. Egyre lassabban. Másodpercei voltak hátra. Az ellenszert, az atropin injekciót vénába kapta, az infúziót a lábszárcsontja velőüregébe. Sokat és lassan. Ott nagyon jó a vérellátás, mintha vénába kapná, de ha megmozdul, nem megy mellé a gyógyszer, nem pukkad ki a véna, és nagy mennyiséget lassan, és biztonságosan lehet bejuttatni.

Ahogy az infúzió lassan lecsorgott, úgy tért vissza belé az élet. Kinyitotta szemét, magához tért, de hagyta a beavatkozást, mintha tudná, hogy most segítenek neki. Tudta is. Az állatok, ha nagy bajban vannak, elfogadják az emberi segítséget, még a rétisasok is. Amikor már talpra állt, akkor is szelíd maradt, hagyta magát megfogni, etetni. Már volt egy ilyen sasunk: Bogyó, akiről korábbi számainkban bőven olvashattak. Ő ugyanígy került be és szelíd maradt. Elvadítása egy évet vett igénybe, és amikor elengedése után másodjára is ugyan azzal a méreggel találkozott, kereste, és elfogadta az emberi segítséget. Most párjával, a műlábas Lucával együtt második fészkelési kísérletük előtt állnak a nagyröpdében. Bogyó 2-t azért Bogyóról neveztük el, mert teljesen hasonlóan viselkedett, ugyanúgy került be, és ugyanúgy megszelídült. Ebben, mint Bogyó esetében is, akkori solymász munkatársunknak, a nagy “madársuttogónak” néhai Tóth Jánosnak is volt azért szerepe :-)

Bogyó 2 felépült és évekig szárnyalt a röpdében. Nem engedtük el, mert nem akartuk, hogy úgy járjon, mint Bogyó. Akit mindenre megtanítottunk, hogy zsákmányt szerezzen, halat fogjon, azt meg is tudja tartani, el is tudja venni másoktól, meg tudja védeni területét, fészkét, párját és fiókáit a betolakodóktól, hogy féljen az áramtól, ne szálljon villanyoszlopra, kerüle el a légvezetéket, és legjobban az embert, csak arra nem tudtuk megtanítani, hogy ne egyen mérgezett csalétket, sem mérgezett zsákmányt ne fogyasszon. Neki szerencséje volt, nálunk kétszer született újra, de nem biztos, hogy harmadjára is lesz ekkora szerencséje, ezért inkább itt tartottuk, amíg ivarérett nem lett. Addig ugyanis a vad sasok kóborolnak, nagy területet bejárnak, mint a keselyűk, és bajba kerülhetnek. Ezért a horvátországi Cres szigeten, ahol a fakó keselyű mentőhelyen járva megtudtuk, a mentett fiatal keselyűket nem engedik szabadon, csak 3-4 éves korukban, amikor már nem kóborolnak, hanem területet választanak és fészket építenek, és ott nagyobb biztonságban vannak. Bogyóékkal is így gondoltuk, hogy majd, ha fehér lesz a farka, mely az ivarérett kor jele, akkor a Nemzeti Park közepén elengedjük egy műfészek közelében, ahol biztosan nem mérgeznek. Bogyó az idősebb, és ha beválik a módszer, következő évben Bogyó 2-t is hasonló módon engedjük majd el. Ez volt a terv, de Bogyó Lucával tavaly párba állt, és nem akartuk elszakítani őket egymástól, mert Luca a műlábbal nem engedhető el.

Bogyó 2 már fehér farkú. Jól repül, de tavaly nyáron leesett a lábáról. Egyre nehezebben landolt a faágakon, végül leesett, és szívesebben feküdt, mint üldögélt. Ha közelítettünk, elrugaszkodott és repült, mert ő is elvadult, de láthatóan egyre gyengébb volt a lába. Befogtuk, és a nagyröpdében egy elkülönített helyen tartottuk egészen az őszi esőkig. Most egy bealmozott kórteremben fekszik. Valamiért nem áll lábra, melyet anatómiai elváltozások nem indokolnak. Nincs semmi baja a lábának és mégsem használja. Vizsgáltuk, röntgeneztük, konzultáltunk más szakemberekkel, köztük ragadozók gyógyításában nagy tapasztalattal rendelkező Dr. Molnár László szlovákiai állatorvos kollégánkkal, humán reumatológus és ortopéd szakorvossal, kezeltük mindennel, de nem javul. Felfekvéseit sikerül megelőzni, de vergődésében a karmaival kétszer is kiszakította begyét, amit műteni kellett. A varratszedésig stresszlabdát rögzítettünk a markába, hogy ne tegyen kárt magában. Naponta masszírozzuk. Lábát sínbe téve, és magát széna alomba ágyazva próbáljuk normális testhelyzethez szokatni, most gyógytornával próbálkozunk. Időnként javul valamelyest. CT és MR vizsgálatra készülünk vele, melyre már állatoknak is van lehetősége hazánkban. Reméljük sikerül...

Dr. Déri János

Az Agria Padló Kft. jóvoltából új műgyanta padlózatot kapnak a kórtermek és a folyosó. Az elhasználódott padozat takarítása és főleg fertőtlenítése már nehéz feladatot jelentett a kórház dolgozóinak és önkénteseinek, ezért pont jókor jött ez a felajánlás. A kórtermeket két ütemben újítják fel a cég munkatársai, ám így is komoly logisztikai teljesítmény volt a tartósan sérült és kezelés alatt álló, vagy épp átteleltetés alatt itt lévő madarak ideiglenes elhelyezése. Kicsit újra átélhetjük a Madárkórház induláskori állapotát, amikor még a fürdőszobában is madarak voltak. Szerencsére most csak pár napról van szó, utána minden madár visszakerül a régi helyére. Kapva az alkalmon, ha már le kellett üríteni a kórtermeket, a radiátorok, párkányok festését, karbantartását is elvégezzük. A továbbiakban pedig a nyílászárók cseréje, felújítása is megtörténik. Terveink szerint tavasztól a kórtermek is jobban fognak hasonlítani egy organikus környezethez, mint egy intenzív osztályhoz.

Ez úton is szeretnénk megköszönni az Agria Padló Kft nagylelkű felajánlását és áldozatos munkáját!

Mindössze annyi dolgunk volt, hogy befogjunk egy hattyút a Keleti-főcsatornán, nem sikerült egy hét alatt sem, de nem baj. Egy bálamadzagba akadt egy bütykös hattyú valahol, majd először a csatorna hajdúszoboszlói, majd nagyhegyesi szakaszáról jelentették be. A 8-10 példányból álló telelő állományban volt a bálamadzagos madár. Szemrevételezéskor jól látszott, hogy a testén található a madzag, ami akár orvvadászatból származó hurok is lehetett. A gyűrűzésnél megszokott módon, kenyérrel etetve próbáltuk olyan közel csalogatni a madarat, ahonnan már kézzel vagy egy kampóval el tudjuk kapni. Nem egy hattyút a csapatból kézzel meg tudtunk volna fogni, kézből elvették a száraz kenyeret, de ez az egy nem jött közelebb soha. Több mint egy hétig próbáltuk becserkészni és ez alatt természetesen figyeltük is az állapotát, ami végig kiváló volt, hála a több kiló kenyérnek és kukoricának is. Közben szem elé került egy a Velencei tavon gyűrűzött példány is, illetve a csapathoz engedtünk egy Tiszafüreden befogott példányt is. Nem feladtuk a madár befogását, csak szerencsére okafogyottá vált, mert időközben sikerült neki lerágnia a madzagot, vagy beakadhatott valahová és leszakította magáról. A lényeg, hogy madár megszabadult a veszélyes toldaléktól.