Sajnos ezt az évet is úgy kellett kezdenünk, hogy több feljelentést is teszünk állatkínzás, védett állat meglövése miatt. Február végén Debrecenből a Lencztelepről érkezett egy vetési varjú bal alkarcsont nyílt törésével. A vizsgálat során kiderült, hogy a madarat meglőtték egy légpuskával. Március elején pedig a fővárosból került elő egy szintén nyílt szárnytöréses vetési varjú, amiről bebizonyosodott, hogy meglőtték. A vetési varjú hazai állománya a korábbi évtizedek vadászata és élőhelyeinek beszűkülése miatt nagyon lecsökkent.
A folyamatos üldöztetés elől az állomány jelentős része lakott területekre települt. Itt nem kell tartaniuk a vadászattól és könnyen jutnak táplálékhoz is a parkok gyepén és a szeméttelepeken. Úgy tűnik, azért itt sincsenek teljesen biztonságban, hiszen vannak felelőtlen emberek, akik gond nélkül használnak élőlényeket céltáblának.
A varjú nem válogatós, növényi és állati eredetű táplálékot, magvakat, rovarokat, apróbb rágcsálókat, sáskákat, gyíkokat, puhatestűeket, madárfiókákat és dögöt egyaránt fogyaszt. A hazai populáció állandó, egész évben költőhelyén marad, de északról jelentős állomány érkezik a Kárpátmedencébe telelni. Állatkínzásnak minősül, ha alaki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.
A Hortobágyi Madárpark továbbra is várja látogatóit minden nap 9-18 óra között, tekintve, hogy a hatályba lépett korlátozások nem érintik intézményünk látogathatóságát. Kórházunkba eddig is egyszerre legfeljebb 40-50 fő tudott tartózkodni. Adataink alapján, a park területén, napi szinten nem szokott 500 főnél több ember megfordulni, ugyanabban az időpontban pedig ennél jóval kevesebb tartózkodik.
A védett madarak gyógykezelése, tartása miatt a Madárpark egész területén máskor is fokozottan figyelünk a higiéniára.
A március 14-15-én elengedésre kerülő gólyák és más madarak egész télen intézményünkben voltak, így nem tudtak az országba behozni semmi olyan fertőzést, ami egyébként nem lett volna jelen hazánkban és a madarak is terjeszthetnék.
A recepción elhelyezett kézfertőtlenítőt minden látogatónk szabadon használhatja, valamint a mosdókban a kézmosásra használt szappan (mely önmagában is alkalmas a koronavírus terjedésének megakadályozására) mellé elhelyeztünk külön kézfertőtlenítőket is.
Jelenlegi nyitva tartásunk: minden nap 9-18 óra között. A hétvégén pedig a fehér gólyák és más madarak szabadon engedése szintén megtekinthető az érdeklődők számára.
Látogatóinktól kérjük a higiéniai előírások betartását (kézmosás, kéztörlő, zsebkendő használat tekintetében) a közvetlen érintkezés (kézfogás, puszi) mellőzését, és egymástól megfelelő távolság tartását.
A hazatérő gólyák olyan helyeken is megfordulhatnak, ahol már kimutatták a koronavírust. Ennek ellenére nem kell tartanunk tőlük.
A Hortobágyon most még csak madárkórházban lévő, sérült, gyógyuló gólyák láthatók, a következő napokban és hetekben azonban az országba csaknem ötezer madár tér vissza Afrikából.
A telet egész Afrikában szétterülve töltik Észak-Afrikától egészen Dél-Afrikáig. Izrael és Törökország környékén gyülekeznek, és a Boszporuszon keresztül érkeznek hozzánk. Tehát a madarak valóban több olyan helyszínen is megfordulhatnak, ahol már kimutatták a koronavírust.
A madárkórházba is folyamatosan érkeznek a segítségkérő telefonok, hogy okozhatnak-e gondot a haza érkező gólyák. Felhívnánk a figyelmet arra, hogy a madarak hurcolhatják-e passzív módon az embereket megbetegítő vírustörzset, nincs adat, de nagyon csekély eséllyel tennék. A fertőzést akkor sem adnák át, ha esetleg valamilyen véletlen módon mégis hordoznák. Magasan, villanyoszlop, háztetőkön fészkelnek. Nem érintkeznek úgy emberrel, hogy az esetleg a vírus átadására alkalmat adna.
Természetesen van a madaraknak is koronavírusa, az is, mint minden vírus fajspecifikus, tehát nem terjed át más fajokra, főleg nem emlősökre. Arra szintén csekély az esély hogy a vírus oly módon mutálódjon, hogy mindez bekövetkezzen.
Sajnos a közelmúltban volt már rá példa, hogy a fészek leverésével kívánták távol tartani a madarakat. Ez azért nem megoldás, mert a gólya ragaszkodik a helyéhez és újraépíti a fészkét. Emellett a fokozottan védett állatot semmilyen élettevékenységében nem lehet zavarni, a fészek elpusztítása természetkárosítás, ami miatt akár börtönbüntetés is kiszabható.
Minden érdeklődőt sok-sok szeretettel várunk idén is a március 14-15.-ei hétvégén a Hortobágyi Madárparkba, a meggyógyult és átteleltetett gólyák szabadon engedésére. A gólyák – mint igazi magyar madarak – pontosan e napon érkeznek vissza Afrikából, és így a madárkórházban ápoltak is egyenlő eséllyel foglalhatnak velük fészket.
A gólyákon kívül gyógyult egerészölyveink is visszanyerik
szabadságukat, akiket látogatóink engedhetnek útjukra. A hagyományainknak
megfelelően nemzeti ünnepünkön a gólyákat kokárdával ékesítve bocsátjuk
útjukra. A kokárdákat természetesen úgy
rögzítjük, hogy az elengedés pillanatában, de legkésőbb az első szárnycsapások
után leessenek, hogy ne zavarják a madarakat további életükben.
A fehér gólyák szabadon engedése mindkét napon 12-14 óra között történik.
Látogatóink számára a szabadon engedéseken kívül igyekszünk változatos programokkal is szolgálni: Lesz ingyenes szakvezetés, solymászbemutató, kézműves foglalkozás, és egzotikus kisállatbemutató.
Fotógaléria a tavalyi eseményről:
Miért pont ekkor engedjük szabadon Őket?
Az első gólyák március közepén érkeznek meg Észak-Afrika
felől. A hormonális változások és a telelőhelyükön zajló összetett folyamatok
késztetik indulásra őket. A gólyák tehát
nem szokásoknak, hanem a biológia dinamikájának engedelmeskednek.
Az tény, hogy ez a nap nálunk kitüntetett esemény. Alkalmat kínál arra, hogy vendégeink megismerhessék a munkánkat, maguk is részt vegyenek az elengedés folyamatában.
Nálunk az elengedést minden gyógyult madár esetében a
természetbe való fokozatos visszavezetés előzi meg. A Madárkórházban az ember
közelségét megszokó madarat ismét el kell „vadítani”: hozzá kell szoknia ahhoz,
hogy ellenségek is lehetnek körülötte, hogy az ember nem barátságos, valamint
táplálékot kell szereznie és harcolnia is kell. A röpdék, vagyis zárt röptető
helyek éppen ezt a célt szolgálják. Azonban mindig lesznek olyan gólyáink,
amelyeket fizikai vagy mentális állapotukból fakadóan nem tudunk szabadon
engedni, mert a természetben nem élnének túl.
A kórházunkból szabadon engedett gólyák közül az ivarérett, korábban már máshol fészkelő egyedek többnyire visszatérnek a helyükre. Az első fészkelők a közelben próbálnak fészket foglalni, és ennek során a vad gólyákkal kell vetélkedniük. Ők, és a még nem ivarérett fiatalok a Madárpark körül maradnak még egy-két hétig. Etetésükről gondoskodunk, illetve ha úgy ítéljük meg, hogy valamelyikük mégsem egészen alkalmas a szabad életre, akkor vissza tudjuk fogni.
Az elengedés, visszaszoktatás, visszatérés tehát bonyolult
kérdéskör. Óvatosan kell eljárnunk. De számunkra az egyik legfontosabb pillanat
is: többek között ez adja meg a munkánk értelmét.
De mi köze van a gólyák elengedésének e nevezetes dátumhoz?
Nagyon is sok. A forradalmak tavasszal kezdődnek. Julius
Caesart is március idusán ölték meg. Nem véletlenül. A gólyák tavasszal
érkeznek. És éppen március idusán. Ennek közös oka van: a hormonok, melyek
emberben-állatban ilyenkor szabadulnak fel az indulatokkal együtt. Ha tovább
benn tartanánk őket, akár egy nappal is, a röpdében is kitörne a forradalom.
Mint ahogy az elengedésre alkalmatlanok között is történik. Évek óta együtt
tartott, nem repülős feketerigók hímjei is ilyenkor ölik meg egymást, ha nem
figyelünk oda eléggé. Ezért ezek szabadon engedése az időjárástól függetlenül
nem kegyetlenség, hanem előrelátáson alapuló döntés, természeti
szükségszerűség.
A Madárkórház Alapítvány minden madarat csak abban az estben enged szabadon, ha előtte megvizsgáltam, és a szabad életre alkalmasnak találtam. Akkor is megvizsgáljuk őket, ha korábban már teljesen egészségesek voltak, és teljes mértékben felkészültek a szabad életre, mind fizikailag, mind mentálisan, és csak a kellő időt kellett kivárniuk a tél elmúltáig, mert az utolsó pillanatban, akár a befogáskor is megsérülhetnek. Mindig van olyan gólya, melyet az utolsó vizsgálatkor itt tartunk, vagy elengedés után valamiért visszafogunk.
A fehér gólyák esetében két nagyobb kibocsátás szokott lenni
egy évben, augusztus 20-án és március 15-én. Ennek egyik oka, hogy a fehér
gólyák legkésőbb szinte egyszerre augusztus végén, az Észak-Alföldön pontosan
augusztus 20-án indulnak útnak. Ennek is oka van, nem véletlenül esik a
nyárbúcsúztató országszerte erre a napra, mert tudjuk, hogy általában ez az
utolsó igazán meleg nyári nap, mely után már másnap egy északi hidegfront
elfújja nyarat. Ilyenkor van alkalom utoljára önfeledt ünneplésre, az új
kenyértől kezdve az Alkotmányig. István királyunk egész világon augusztus 15-i
halálát követő augusztus 16-i megemlékezése helyett nálunk szentté avatásának
emlékére pont ezért mégis erre az évszakváltó jeles napra tették az ünnepét. A
gólyáknak pedig ez az utolsó lehetőségük a felszálló légörvényekben termikelni,
hogy szárnycsapás és energiaveszteség nélkül vitethessék magukat a széllel Dél
felé.
Március idusán pedig megérkeznek, bármilyen időjárási körülmény is fogadja őket, hiszen tavaszi vonulásukat nem a hazai időjárás befolyásolja, hanem a telelőhelyeken történő komplex változások, és a fentebb írt hormonális robbanás. Szerencsére idén nem ígér az időjárás jelentés zord, kellemetlen időt, így a hazatérő gólyák előnyös helyzetben vannak. Az elsők már meg is érkeztek.
A téli hideg ellen fokozott táplálás esetén mindenféle
zsírréteg nélkül is belső fűtéssel hatékonyan védekeznek. A költöző madarak egy
részénél őszre felrakódik egy bizonyos zsírtartalék, sőt a ludak mája még el is
zsírosodik, melynek nem a hőszigetelésben, hanem a folyamatos repülés miatti
energiatartalék miatt van szerepe azoknál a fajoknál, melyek nagy távolságokat
erőből repülve nem érnek rá táplálékot keresni vonulás közben. A gólyák
valamennyi vonuló madárhoz hasonlóan az őszi északi és a tavaszi déli, „böjti”
szeleket kihasználva sodortatják magukat, de ők nem erőből repülnek, hanem a
termikeket kihasználva, a vitorlázó repülőkhöz hasonlóan szárnycsapás nélkül
vitetik magukat a széllel. Ezért el sem fáradnak nagyon, és nem gyengülnek
annyira le, mint éjszakánként erőből ezer kilométereket repülő társaik. Ha
nincs szél, vagy termik, nem repülnek, hanem táplálkoznak. Ott tartanak
pihenőt, ahol van mit enni-inni.
A kinti röpdékben teleltetett gólyákat az időjárás függvényében két-háromszoros mennyiségű táplálékkal láttuk el. A tapasztalatok szerint, ha fokozatosan szoknak hozzá a kinti hőmérséklethez, és van megfelelő táplálék, belső és külső hőszabályozásuk működik, a hidegnek semmilyen káros hatása nincs rájuk nézve, még a tollal nem borított lábukra sem, mert annak tökéletes vérkeringése a laikusok aggályaival ellentétben mínusz 20 fok alatt is megvédi őket minden fagyási sérüléstől.
A mostani szabadon bocsájtásra készülődő fehér gólyák az
egész telet a szabadban töltötték, a hideghez is jobban hozzászoktak, és sokkal
jobb kondícióban kerültek elengedésre mint vad társaik, illetve etetésükről
mindaddig gondoskodtunk míg végleg el nem hagyták a park területét.
Egyre több gólya
vészeli át hazánkban a telet!
Nagyon sok látogató kérdezte már, valamint küldött részünkre
aggódó levelet azzal kapcsolatban, hogy télen miért nem visszük be a gólyákat
zárt, meleg helyre. Bejelentéseket is rendszeresen kapunk villanyoszlopon,
fészekben álldogáló gólyákról. Amíg egy
madár egészséges, addig nem kell befogni, nem kell feltétlenül megmenteni. A
következő cikket az ő kételyeik eloszlatásáért közöljük.
A költöző madarak nagy része nem azért megy Afrikába télen, mert nálunk a hidegben fáznak. A vonulás oka nem közvetlenül a „hidegben” keresendő, ez csak a közvetett ok. A valódi problémát a madarak számára az jelenti, hogy mivel télen hideg van és a fagyok is gyakoriak, így a táplálékuk eltűnik, és nem lesz mit enniük a madaraknak. Tehát az esetek többségében a madarak táplálékhiány miatt vonulnak el melegebb földrészekre, ahol a kedvezőbb klíma miatt megtalálhatóak a rovarok, kétéltűek, hüllők és egyéb táplálékok. Ha egy madár elegendő élelmet talál folyamatosan idehaza, akkor nem szükséges elköltöznie. Ugyanis a testét borító tollak nagyon jól szigetelnek, így alapvetően nem fáznak a téli időszakban.
Az elmúlt években egyre gyakrabban találkozhattunk télen fehér gólyákkal hazánkban. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy nem a hideg, hanem az esetleges táplálékhiány miatt költöznek télen melegebb vidékekre. A gólyák nyáron elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de gyakorlatilag bármit megesznek, amit le tudnak nyelni: békákat, gyíkokat, kisebb rágcsálókat, kígyókat, halakat is megfognak. Mivel a fő táplálékbázisukat jelentő rovarok télen nem hozzáférhetőek, így a faj alapvetően vonulni kényszerül. A télen itt maradt gólyák a fentebb már említett rendkívül gazdag tápláléklistájuknak köszönhetően viszont képesek átvészelni a telet. Ilyenkor nagyon fontos táplálékukká válik az egér és a pocok, azok a kisemlősök, amelyek nem alszanak téli álmot. Éppen ezért télen a gólyák elsősorban a szántókon, tarlókon táplálkoznak. Ezen kívül, ha az idő enyhe, és a vizek nem fagynak be, akkor még halászni is tudnak, valamint nagyon sok helyen etetik őket az emberek, így a már rutinosabbak ezt is számításba veszik. Feltehetően, ha egy fehér gólya sikeresen átvészelt egy telet, akkor nagyobb valószínűséggel fog a következő évben is a maradás mellett dönteni.
A télen is hazánkban maradó fehér gólyák tehát nem
reménytelenül indulnak neki ennek a zord évszaknak. Alkalmazkodóképességüknek
és az emberek segítségének, illetve némi szerencsének köszönhetően reális
esélyük van arra, hogy túléljék a telet.
Hogyan engedjük
szabadon őket?
A gyógyult gólyákat régebben éveken át más természetvédőktől
tanult módon, a röpdéből ajtónyitással engedtük szabadon, vagy természetes
területen szállító dobozból kivéve elsétáltattuk. Tesszük ezt most is azokkal,
melyek vadak, nem töltöttek sok időt emberkézen, és biztosan jól repülnek. De
rá kellett jönnünk, hogy a bármekkora röpdében gyakorlatozó, ott benn jól
repülő gólya a természetben esetenként mégsem jól repül, és nem fog visszatérni
Afrikából. Ez a kilométerekre elsétáló és onnan magától rosszul továbbrepülő
gólya esetében már késő bánat, mert lehetetlen visszafogni. Nem beszélve az
esetleg túl szelíd, emberhez szokott madarakról, melyek el sem akarnak menni,
vagy később hagyják magukat befogni.
Ezért amerikai példát követve, ahol a fehérfejű rétisasok szabadon bocsátásának nemzeti ünnepeken, tízezres tömeg előtt az elnök, vagy szenátorok által kézből való elengedése egy kezdőlendületet ad, kifejlesztettük ennek saját technológiánkra adaptált változatát.
A teleltetett gólyák tartásuk alatt csekély mértékben, de
megszokják az ember közelségét. Még akkor is, ha a látványkórházban az
egyirányú átláthatóságot biztosító fóliázott üveg mögött lábadoznak, és nincs
tudomásuk az emberi jelenlétről. A túlélő röpdében találkoznak a
villanypásztorral szerelt villanyoszlopokkal, és leszoknak az ott
tartózkodásról, mert az a veszélyes üzem.
Az úgynevezett vadító röpdében való gyakorlatozás, és az onnan való befogás után a sok látogató között elengedett gólyák (és más madarak is) kézből elengedve kapnak egy olyan impulzust, ami számukra szándékosan nem kellemes, de arra készteti őket, hogy visszanyerjék természetes vadságukat, és az embertől biztonságos távolságot tartsanak. A kézből engedés nem feldobás, hanem az elrugaszkodás segítése, a lábak alátámasztásával és megemelésével. Persze ez a látogatók részvételével nem mindig sikerül elsőre, de nem baj. Ha nem jól repül, azonnal kiderül, és könnyen be lehet fogni. A cél az, hogy örüljön a gólya, ha szabadul az emberi közelségből. Sok éves tapasztalat, hogy amelyeknél ez kimarad, nem állnak tovább, hanem a madárpark közelében maradnak. A kórházunkból szabadon engedett gólyák közül az ivarérett, korábban már máshol fészkelő egyedek többnyire azonnal visszatérnek fészkükhöz, az első fészkelők a közelben próbálnak fészket foglalni, mely során az ugyan akkor megérkező vad gólyákkal kell vetélkedniük. Ők, és a még ivaréretlen fiatalok ahogy ősszel, úgy tavasszal is a park körül maradnak még egy-két hétig, és etetésükről gondoskodunk, illetve ha valamelyik egyedet úgy ítéljük meg, hogy mégsem teljesen alkalmas a szabad életre, akkor azt vissza tudjuk fogni. Amelyiket meg lehet fogni, mert hagyja magát, azt meg is kell, mert nem vadult el eléggé, és néhány ilyen feldobós gyakorlat után sokszor változik a helyzet, de egy részük minden igyekezetünk ellenére, mint háziállat marad a parkban. Őket befogjuk és háló alatt tatjuk, nehogy elkóborolva, vagy elvonulva afrikai bennszülöttek vacsorája, vagy nemzeti hagyományt gyakorló arab vadászok zsákmányai legyenek.
A napsütéses órák számának emelkedésével a külső hőmérséklettől vagy az esetleges havazástól, esőtől függetlenül is a szaporodásért felelős hormonok megindulnak bennük, és ivari tevékenységet, ezzel együtt fészek rakó, fészek foglaló ösztönt, és ehhez társuló agresszivitást hívnak elő, mely a röpdén belül fokozott vetélkedéssel, akár súlyos sérülésekkel járó verekedéssel járhat. Mivel a március 15. után bent tartott gólyák ennek fokozottan ki vannak téve, bent tartásuk rájuk nézve veszélyes, elengedésük viszont fentiek betartása mellett aggálymentes, és véleményünk szerint szükséges. Az ekkor elengedett gólyák között kevesebb a fészekért való vetélkedés miatt a sérülés, a későn elengedett, ivarérett, és saját fészkét esetleg már abban letojt tojást elszántabban védő gólyától visszafoglalni próbáló gólya viszont súlyos sérülésekkel járó, sokszor halálos kimenetelű küzdelembe bocsátkozik. Ezért fontos a naptári időpontok tartása gólyáéknál, a piros betűs ünnepekre való tekintettel is, hiszen ezek is, mint a Karácsony, vagy a Húsvét is magasabb természeti törvényekhez igazodnak.
Gyökeresen rendezte át életünket a COVID-19 járvány, így nem
tudjuk, mit hoz ez a nyár táboraink terén sem. Várhatóan épp abba az időbe esik
majd bele a táborozás időszaka, amikor már nagyjából túl leszünk a járványon.
Hirtelen ránk szakad majd minden a nyárral együtt.
Ezért arra kérünk mindenkit, ne feledkezzenek el arról, hogy
érkezési sorrendben tudjuk csak fogadni a jelentkezőket, a helyek pedig
fogynak. Mivel csak a helyszínen kell fizetni a tábor díját, inkább küldjék el
a jelentkezési lapot, ha szeretnék, hogy idén is velünk táborozzon a gyermekük!
Idén nyáron is várjuk sok szeretettel a madárbarát gyerkőcöket táborainkba! 2020-ban öt turnusban tudjuk fogadni azon érdeklődőket, kik a madármentés fortélyaival vagy természet szépségeivel, érdekességeivel szeretnének megismerkedni. De a szakmai program mellett kirándulásra is jut majd idő. Csónakázás a vadregényes Hortobágy-folyón, látogatás a Vadasparkban, kézműveskedés és egész napos madárles színesíti a tábor programját.
A hortobágyi Madárkórházban te is lehetsz madármentő! Megtanulhatod, hogyan kell ellátni egy sérült madarat, kézből etethetsz vadmadarakat, nyomon követheted a gyógyulásukat, vagy akár a műtétnél, gondozásnál is besegíthetsz. Madárfotós lesünkben akár hajnalban is fotózhatsz! A halastavi madárles túrán, a Hortobágy folyó melletti Vadasparkban pedig bele leshetsz a pusztai élet titkaiba. A kézműves foglalkozásokon pedig a kézműves mesterségekkel ismerkedhetsz meg.
Részvételi díj:
30 000 Ft/fő mely tartalmazza a szállás, étkezés és a programok, belépők költségeit.
Táborok időpontjai:
Figyelem! Mivel minden évben túljelentkezés van és a táborokat csak kis csoportokban indítjuk, ezért minél hamarabb küldje el a jelentkezési lapot! Továbbra is lehetőség van arra, hogy a táborozó már előző vasárnap délután elfoglalja a szállást plusz térítés nélkül. Ha élni kíván ezzel a lehetőséggel, kérjük feltétlen tüntesse fel a jelentkezési lapon!
július 6-10
július 13-17
július 20-24
július 27-31 (csak felnőttek részére)
augusztus 3-7
Jelentkezési határidő: 2020. május 31.
Jelentkezéshez kérjük a fenti jelentkezési lapot kitöltve a konyhaspista@gmail.com e-mail címre eljuttatni! Tárgy mezőbe kérjük feltüntetni: “madármentő tábor”
