Avagy a „fejbe lőtt liba”.

A nyári lúd (Anser anser) védett madárfaj, egy egyed pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50.000 Ft. A Madárkórházba január 29.-én került be egy, Faluvéghalmáról. ”Levadászták sörétes puskával, ahogy azt nem illik.” A röntgenfelvételeken jól kivehető, hogy a csőr tövénél hatolt be a sörét és megállt a fül mögött a koponyánál.

A golyó útjából megállapítható az is, hogy a madár nem a levegőben volt, amikor a lövést kapta. Pedig hát szárnyasra vadászni csak röptében szabad, védett madárra pedig semmilyen formában nem ajánlott, vagyis tilos! Őt azért valahogy mégiscsak eltalálták. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy túlélte. Sajnos, olyan idegeket sértett meg a lövedék, amelyektől a madár elveszítette egyensúlyérzékét, a nyakát tekeri, és önállóan nem tud táplálkozni. Jelenleg pépesített kukoricadarával, szonda segítségével tápláljuk.

Az állapota javulást mutat. Kezelése PolyB, Dexadreson és Meloxicam alkalmazásával történik, hogy regenerálódjanak a sérült idegpályák. A sörét eltávolítása nagyon kockázatos lenne, így valószínűleg a madárban marad. Szerencsére az agyban nem található olyan nyálkahártya, ami az ólom bontására képes, így ólommérgezéstől nem kell tartanunk.

Bízunk benne, hogy még helyre jöhet. Látott már csodát a Világ…

Déri Balázs

Bízzon Ön is!

Támogassa adója 1%-ával  a Madárkórház Alapítványt!

Adószámunk:

18557899-1-09

Az alábbi cikket Kiss Balázs, a madárkórház „örökös önkéntese” készítette, aki vállalta, hogy végzős középiskolásként önállóan, akár egy riporter, interjút készít a látványkórház vezetőjével. Sok mindenről ír, de talán a következő egy gondolatát emelnénk ki részünkről. A Hortobágyi Madárkórház, a Hortobágy legjelentősebb turisztikai létesítménye. Egy olyan szerveződés, ami a semmiből, vagy talán a legtöbből, az őszinte tenni akarásból nőtte ki magát és példás módon szolgálja napjainkban is a természet és ember érdekeit.

„Napjainkban annyi szomorú, elkeserítő hír jelenik meg a médiában, főleg állatokkal kapcsolatban. Ennek ellenére időnként akadnak kivételek, olyan lelkesítő sikerek, mint többek között a Hortobágyi Madárkórház története.

Ha Budapest irányából érkezünk a kórház felé, Tiszafürednél kelünk át a Tiszán, majd néhány kilométer megtétele után a 33’-as főúton föltűnik a Puszta, a Hortobágy síkja. Hatalmas hodályok, magas gémeskutak szinte észrevétlenül olvadnak bele az élettel és emlékekkel teli „semmibe”. Hamarosan elérjük a Hortobágy folyót, melyen a híres kilenclyukú híd ível át. Ennek tetejéről már rálátunk a kórház épületére, röpdéire, játszóterére, az egész komplexumra. Rögtön a főbejárat után egy kiállítás fogad bennünket. Témája a Puszta élővilága. Megannyi madár, hal, rovar és emlősfaj néz vissza ránk, (mesterien kipreparálva), eredeti élőhelyük szerint rekonstruált társulásokban. Mint egy tömör és hű képe a Hortobágy állatvilágának.

Tovább haladva elénk tárul a látványkórház. Mit is takar ez a szó? Olyan épület, ahol a látogató zavartalanul bepillantást nyerhet a madármentés fortélyaiba, a befogástól az elengedésig. A folyosó mindkét oldalán lábadozók, melyekben a gyengélkedő madarak próbálnak a gondozók segítségével felülkerekedni az őket ért bántalmakon, legyen az felkartörés, vagy egy vihar, ami kisodorta a fiókát fészkéből. Az épületből kiérve a madárpark tárul elénk. Szerte egy szépen gondozott parkban volierek, hatalmas röpdék, bennük tucatnyi madár, közülük sok-sok fokozottan védett példány látható. Ez a fázis, a repatriálás (visszavadítás) utolsó fázisa. A madarak itt sajátítják el újra a repülés bonyolult tudományát és készülnek föl újra a szabad élet nehézségeire.

Mégis hogyan került ez a jól szervezett, hatékony létesítmény ide, a Puszta kellős közepére? Mik a konkrét célok? Mit hoz a jövő? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettem föl dr. Déri Jánosnak, a kórház vezetőjének.

Tisztelt Doktor Úr! Mik a céljai a madárkórháznak?

Mindenekelőtt a vadon élő madarak kórházi ellátása, hogy visszakerülhessenek a természetbe. Természetesen nem csak madarakat részesítünk ellátásban, de a természetből behozott sérült állatok döntő többsége madár. Fontos számunkra a környezettudatos nevelés.

Hogyan szolgálják a környezettudatos gondolat-formálást?

Tevékenységünket turisztikai céllal is végezzük. A madár-mentő munka bemutatására jött létre a madárpark. Itt szembesülhetnek az emberek azokkal a problémákkal, melyek a madarak sérüléseit és sajnos pusztulását okozzák. Ezek lehetnek mezőgazdasági kemizációból, mérgezésből, közúti balesetből, vagy akár az emberek képzetlen mentőakcióiból, azaz gyakran szednek össze parkokban, kertekben olyan rigófiókákat, melyek elhagyták már ugyan a fészküket, csökkentve ezzel a predáció veszélyét, de még mindig szülői gondoskodásra szorulnak. A Madárkórház bemutatja a gyógyulás folyamatát, ezáltal lehetőségünk nyílik megmutatni, milyen súlyos problémát okoz az ember és mennyivel nehezebb ezt orvosolni, mint megelőzni.

Fontos része munkánknak az önkéntes-program, melynek fő célja a mentési és rehabilitálási ismeretek továbbadása. Önkénteseink idegenvezetést, esetleg előadásokat tartanak a vendégeink számára, melyek segítségével prezentációs képességeiket bővítik, és ami még fontosabb, több embert ismertetnek meg a madárvédelem aktualitásával. Ezáltal országszerte megvalósíthatjuk a szemléletformálást.

Nem csak azokat vonzzuk, akik egyébként is érdeklődnek a madárvédelem iránt, hanem a Hortobágyon megforduló egyéb turistákat is. A gyermekek bejönnek hozzánk a játszótérre, magukkal hozzák szüleiket is, akik látják, mi minden más érdekességet nyújt a létesítmény. Ezt a célt szolgálja a – weboldalunkon is elérhető - Pusztadoktor magazin is, amit megtalálhatunk olyan helyeken, ahol az állatszerető emberek megfordulnak.

Milyen eredménnyel végzi munkáját a kórház?

Évente átlagosan 400-600 madár érkezik hozzánk. Ebbe a körbe beletartozik az önkénteseinkhez kihelyezett madarak is, akik munkáját rendszeresen ellenőrizzük. A beérkező betegeknek átlagosan 60%-a kerül vissza egészségesen, teljes értékű vadmadárként a természetbe. A különböző sérülések letalitása jelentősen eltér. A traumás betegek (közúti balesetek, áramütés…) 30-40 %-a kerül vissza, a szabadba, ezek gyógyíthatók a legnehezebben, míg például az elárvult fiókát nevelésének 80-100%-a sikeres. Vannak olyan esetek, mikor a madár fizikálisan épp, de mentálisan nem alkalmas önmaga ellátására. Ezeket bemutatjuk, ezzel hozva közelebb a „vadont” az emberekhez.  

Mik a jövőbeni tervei a kórháznak?

Hatalmas érdeklődést tapasztalunk a társadalom felől, átlagosan évi 30.000 látogató jön el hozzánk. Igényeiknek próbálunk minél szélesebb programskálával megfelelni, ilyen rendszeres rendezvény pl. a solymász-bemutató, madár-show, előadások, stb.

Kezdetekben próbálták ellehetetleníteni a kórház munkáját, különösen a környezet- és természetvédelmi szervek oldaláról. Úgy gondolom, bizonyítottuk létjogosultságunkat a magyar környezet és természetvédelem palettáján. Örömmel tölt el bennünket, hogy látjuk, egyre több követőnk van. Sorra létesülnek a mentőhelyek regionálisan is, valamint az új kórházak.

Amíg a hivatalos szervek álláspontja az volt, hogy tevékenységünk haszontalan, addig napjainkban véleményük szerint nagy jelentősége van az egyedvédelemnek is. Gondoljunk csak a fokozottan védett madarakra.

A ragadozó madaraink nagyon gyakran esnek áldozatául különböző mérgezéseknek. Az áldozatok gyakran különböző sasok, általában réti és parlagi sas. Egy-egy ilyen eset képes elpusztítani egy kistérség teljes sas-populációját. Ekkor van talán a legnagyobb szükség az aktív orvosi beavatkozásra, hogy a még élő egyedeket vissza tudjuk juttatni az adott térségbe, erősítve a fajt, (pl.: a parlagi sas, melynek Magyarországi állománya 2001-ben 54 pár volt), érthető tehát munkánk gyakorlati, fajvédelmi súlya.”

Kiss Balázs

Forrás: ÚTAJÖVŐBE

Megjött az első gólya. Olvashatjuk, számos hírportálon. Tiszasülyön az Akácfa utca lakói már örülhetnek az érkezésének. Egyenlőre nem rak fészket, egy kémény tetején melegedve várja társait. Hogy miért van már itt, egyenlőre tisztázatlan. Vagy hamarabb jött vissza Afrikából, vagy eleve nálunk telelt, és az elmúlt napok szép időjárása arra késztette. hogy elfoglalja a helyét kedvenc településén.

forrás: tv2.hu

Nemrégiben más érdekességről is hallhattunk. Az Orosházához közeli kardoskúti Fehértó természetvédelmi területen soha nem tapasztalt számban telelnek át a darvak. A szokatlan, eddig elő nem forduló jelenséget az enyhe télnek tudhatjuk be. Minden évben előfordul, hogy pár darab nálunk reked, és itt telel. De a csapatok november közepén már útnak indulnak Észak-Afrika irányába. Ezek szerint telelőhelyet találtak nálunk is?

Darvak Velence fölött:

Örömmel értesítjük a rajongótábort, hogy elkészült a várva várt 4. libafilm. Tipi és Tapi  felnőtt,  élvezik az élet adta örömöket. Persze „nem eszik olyan forrón a kását”, gondoskodó apukájuk mindenhová megy velük, vagyis inkább szalad utánuk. Na és persze a kamera is.(Kiskorukban ez még fordítva működött, apu elöl, libuskák utána, de hát a világ változik.) Akik tudják miről van szó, most azt gondolják: - Miért csak most készült el a film, hányszor kértük már, hol volt eddig? Itt van, nézhető, lehet szórakozni. Türelmeteket pedig hálásan köszönjük. Akik még nem tudnák miről is beszélek, kukkantsák meg és ha tetszik, ajánlom figyelmükbe az előző három részt is. Kellemes időtöltést!

És akik még nem látták, vagy nosztalgiáznának, megnézhetik az előző három részt ITT!