Bizony néha megtörténik, hogy a közvetlen közelben bukkan fel egy segítségre szoruló madár. Akár karnyújtásnyira tőlünk. Főleg ha olyan kíváncsi madárról van szó, aki mindent megpróbál, hogy a lehető legszűkebb helyeken is szétnézzen.

A madárkórház irodának (mellette labornak és raktárnak) használt épülete ajtaján készültünk ma reggel bemenni, mikor furcsa, „vergődéshez” hasonló zajt hallottunk. Az ereszcsatornából a föld alá vezető eső-elvezető cső felől jött a hang.

Jobban fülelve már biztosak voltunk benne, hogy oda bizony valami élőlény került. A hangból egyre egyértelműbb volt, hogy nem rágcsáló költözött be és csupán életét éli, hanem valaki bajban van.

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">

Mivel az esőelvezető rendszer ezen szakasza zárt, így a szerszámos ládáig vezetett első utunk. Egy kis csavarozás, és már ki is bontottuk a csövet.

A föld alatti csatornából egy kétségbe esett seregély nézett fölfele. Később kiderült, hogy az ereszcsatorna védőrácsa elmozdult, így pottyanhatott be a rendszerbe szegény.

Gondoltuk, most már megmenekültünk. Csak gondoltuk…. Elég mélyen volt a csőalja, alig értünk le odáig. És hát a madár is megijedt tőlünk, így mikor akár hányszor érte nyúltunk, mindig besétált a föld alatti üregbe. Akkor vártunk, hátha kirepül. De nem tudott a cső túl szűk volt. Elég sokat kellett győzködni, hogy együtt működjön. Végül feladta, hagyta magát megfogni. Szerencsére nem sérült meg, mondhatni a „haja szála sem görbült meg”. Így gyors vizsgálat után el is repült további dolgára. Mi pedig megigazítottuk a rácsot.

Videó:

style="display:block; text-align:center;"
data-ad-layout="in-article"
data-ad-format="fluid"
data-ad-client="ca-pub-9569873119702122"
data-ad-slot="6391955634">